Bohém Rapszódia: mindent megbocsátunk ennek a filmnek
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.11.11. 10:30 | Frissítve: 2018.11.13. 09:16
Debrecen – Faroukh Bulsara kezdetben csomagokat rakodott a reptéren, aztán beszállt egy zenekarba, és ezzel belépett a rocktörténelem kapuján.
A Queen zenekart idehaza és a tengerentúlon is töretlen siker és szeretet övezi, éppen ezért egy film elkészülte a banda történetéről nem számít nagy meglepetésnek. Az igény óriási, Mercury karaktere rengeteg lehetőséget biztosít a mélyreható drámára, a slágereknek köszönhetően pedig a szórakoztató köntös is adott. A kissé szétszórt film azonban rengeteg problémába ütközik, miközben igyekszik átvenni a legendás csapat történetét, a játékidő második felére pedig teljesen eltéved. Éppen annyira, mint a mozi rendezője, Bryan Singer.
Freddie Mercuryt szinte senkinek sem kell bemutatni, a Bohém Rapszódia azonban mégis megpróbálkozik egy portréval. A perzsa származású Faroukh Bulsara a Heathrow reptéren tengeti életét, csomagokat pakolászva, egészen addig, ameddig megismerkedik a ‘Don’t forget to SMILE’ nevezetű bandával. A zenekar éppen egy új énekes keres, Faroukh pedig énekelni szeretne, így beveszik a csapatba. A Smile-ból Queen, Faroukh-ból Freddie lesz, a többi pedig rocktörténelem.
A film eredetileg az X-Men széria beindításáért és felvirágoztatásáért felelő Bryan Singer projektje volt, aki kellő szenvedéllyel vetette bele magát a projektbe. A forgatás közben azonban előjöttek a rendező hírhedten elviselhetetlen személyiségjegyei, melyek már az “X-Men: Apokalipszis” forgatása közben is jelentkeztek. Singer rendszeresen késett a forgatásról, vagy fel sem tűnt, képtelen volt a felé intézett kritikát feldolgozni, és egy alkalommal még összetűzésbe is került a mozi sztárjával, a Freddie-t alakító Rami Malekkel. A producerek végül meneszették Singert, a rendezői kreditje azonban megmaradt, hiszen a film kétharmadát már leforgatta. A maradékot Dexter Fletcherre bizták, aki tisztességesen befejezte, majd filmmé rántotta össze azt a felfordulást, amit Singer hagyott maga után.
A kulisszák mögötti perpatvart azért tartom említésre méltónak, mert az események tükrében érthető leginkább a végeredmény. A Bohém Rapszódia ugyanis struktúrájában egy végtelenül egyszerű, átlagos “életrajzi-film” mintát követ, mely a végső produktum kárára vált.
Szinte semmilyen mély elemzést nem kapunk, nem ismerünk meg motivációkat, következményeket, érzéseket, a mozi pusztán felsorolja az eseményeket, kronologikus sorrendben, sokszor zavarba ejtő időugrásokkal.
Akárhányszor kezdenénk elmélyülni a történetben, a sztori ugrik öt évet, és már egy újabb eseményen suhanunk át felszínesen. Kicsit olyan érzés, mintha a készítők szerették volna menteni a menthetőt, a lehető legkevesebb erőfeszítést beleölve.
Amellett, hogy film helyett csak egy felturbózott történelemleckét kapunk, a rendezőknek sohasem sikerül fókuszt találni, így a végeredmény rendkívül zavaros lesz. Egy pillanatig Freddie családjára és felemelkedésére koncentrálunk, majd átnyergelünk a banda felemelkedésére, aztán mindkét történetvonalat teljes mértékben hátrahagyjuk, hogy Freddie házasságára koncentráljunk. Mikor a film valamire kicsit mélyebben koncentrál, akkor is a rossz témát választja. Túlzottan sok idő megy el a zenekar történetére, mely meglehetősen unalmas és mindenféle izgalmat, vagy kulisszák mögötti drámát nélkülöz. A Queen nagyon hamar és viszonylag zökkenőmentesen érte el a legenda-státuszt, melyet egy-két, bandán belüli vita sem tesz érdekfeszítőbbé.
A film állítólagos középpontja, és a banda legérdekesebb tagja, Freddie, pedig folyamatosan háttérbe szorul.
Nem csak érthetetlen, de meglehetősen furcsa és kérdéses a film nagy részét Freddie heteroszexuális házasságára fordítani, miközben meg a “valódi”, élete utolsó éveiben megélt, boldog párkapcsolatára pedig csak egy-két, filmvégi jegyzet jut.
Ez a fajta szégyenlősség Freddie életének többi részére is igaz. Bár rengetegszer megemlítik kalandjait, szexuális szabadosságát és drogfüggőségét, sohasem látjuk, mi történik vele, és egy film esetében ez bizony nagy hiányosság. Mintha a mozi túlzottan is szeretné megőrizni Mercury emlékének tisztaságát, olyannyira, hogy az igazság közben elvész. Bármibe is kezd bele a film, soha nem elég bátor, hogy azt mélyen elemezze.
Mindezek mellett még sem lehet haragudni a filmre, és ennyi hiba mellett ez nagy szó. A Freddie-t alakító Rami Malek ugyanis minden szinten uralja a filmet: egyszerre képes megragadni a zenész fizikumát, mozgáskultúráját és személyiségét, miközben alakításával olyan lelket csempész a figurába, melynek segítségével képesek vagyunk jobban megérteni őt, még úgy is, ha a film maga rengeteg információt visszatart.
Malek életre kelti a legendát, a koncertjelenetek a film csúcspontjai közé tartoznak.
És itt említhető meg a film legnagyobb pozitívuma: hiába van szó szégyentelen másolatokról a koncertek esetében, hiába van tele hibával, a szórakoztatási faktor és az energia ezekben a szekvenciákban akkora, hogy képesek vagyunk mindent megbocsátani a filmnek. Mindez kizárólagosan Malek érdeme: ha ő nincs, talán még ennyi sem lenne ebben az átlagos, könnyed, mégis átütően szórakoztató moziban.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Egy pánikbeteg özvegy lenne a tökéletes magyar nyomozónő? | 2018.11.04 |
Meglepően szórakoztató lett a magyar szexkomédia | 2018.10.28 |
Gyönyörű szomorúság: kicsit sem vidám az első Holdra szállás története | 2018.10.22 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)