Bárcsak több ilyen művészt láthatnánk a vásznon

---

Debrecen - A Pavarotti című dokumentumfilm akkora szeretet- és örömbomba, hogy órákon át mosolyognunk kell utána. Kritika.

Tweet

---

Ritkán látni dokumentumfilmeket a mozivásznon, pedig milyen remek alkotásokra bukkanhatunk közöttük: legutóbb például egy egymástól elszakított hármas ikerpár történeténetét dolgozták fel. A világ egyik legismertebb tenorának, Luciano Pavarottinak az élettörténete minden szempontból csodálatra méltó: egy olyan embert ismerhetünk meg, aki az esendőségei ellenére is jó maradt.

Pavarotti

Gyermekkorától egészen 2007-es haláláig végigkövethetjük élete fontos állomásait: elképesztő részletességgel ábrázolják minden jelentős törekvését, jellemvonását, életeseményét. 

Ebben pedig egy sor jó hangulatú interjú segít: volt felesége, özvegye, gyermekei, zenésztársai, barátai, titkárai egyaránt megszólalnak, hogy a lehető legtöbb szempontból megismerhessük ezt a különleges személyiséget, akiből annyi szeretet sugárzott, és annyi remek operát ismertetett meg a szélesebb közönséggel. Egy olyan férfit látunk, aki gyermekkori halálközeli élménye nyomán az élet minden szépségét észrevette és dicsőítette: a napfényt, a fákat, a családi kapcsolatokat, a szerelmet, a zenét, az ismertséggel járó előnyöket. Tette ezt úgy, hogy a világ egyik legnépszerűbb előadójaként is végtelenül szerény maradt, s olyan hírességekkel ápolt közeli barátságot, mint Bono vagy Diana hercegnő.

A film viszont ennek ellenére sem próbálja tökéletes, tévedhetetlen személyként bemutatni Pavarottit: ő is bonyolódott szerelmi viszonyokba, idegeskedett vagy elbizonytalanodott, s csapások is érték őt. Fellépései előtt azt hajtogatta feszülten: megyek meghalni. Ami részben igaz is, hiszen az operák többségében karaktere elhalálozik. Nem próbálják elrejteni azt sem, hogy ötvenes évei végén egy huszonéves fiatalba, Nicoletta Mantovaniba szeretett bele, akivel közös gyermekük is született házasságkötésük után.

Persze a rajongók számára ezen tények sokasága már ismert. Viszont a film azok számára is különleges, sőt felemelő élmény, akik csak a nevét vagy épp a Nessun dormát ismerik. 

Nagyon részletes, szép képekkel és csodás zenékkel dolgozó, semmit elmismásolni nem próbáló dokumentumfilm ez, olyasfajta, amibe minden résztvevő beletette tudása és emlékei legjavát. Ron Howard rendező rajongása is kitűnik belőle, s olyan fontos törekvésekre is ráirányítja a figyelmet, mint a tenor jótékonysága vagy gyermekekhez fűződő bensőséges kapcsolata. Ezt pedig számos házi videó és eddig nem látott fotó erősíti.

Ez a film egy igazi örömbomba: Pavarotti kisfiús mosolya, szerethető humora feledhetetlen, csordultig teli szíve pedig szinte leugrik a vászonról, és mellénk ül a moziszékre, hogy sokáig fogja utána a kezünket.

És tényleg így, feltöltődve távozunk a moziból: sokkal több ilyen filmre lenne szükség, mitöbb, sokkal több ilyen kaliberű művészre lenne szüksége ennek a világnak. Olyanra, aki ennyire hisz az életben, a jóban, a művészetben, a szeretetben.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

---

Címkék: Pavarotti, Film, Kritika, Apolló Mozi, Dokumentumfilm

---

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Sok esetben tényleg azoknak a legnehezebb, akik maradtak	2019.10.12
Törvényszerűen gyűlölni kell azt, aki rossz?	2019.10.05
Az Aranypinty ezúttal nem repült túl magasra	2019.09.28
A fél univerzumon átutazik Brad Pitt, hogy megértse önmagát	2019.09.21