Az űrben nem hallatszik a sikoly, csak az Apolló moziban
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2014.09.07. 13:25 | Frissítve: 2014.09.07. 16:29
Nosztalgia űrutazásra térhetnek be a moziba a klasszikus horror kedvelői. A nyolcadik utas: a Halál rendezői változatát ismét műsorra tűzték.
A leghíresebb horror kultuszfilm huszonöt éves évfordulója alkalmából a rendező, Ridley Scott leporolta kicsit az alkotást, és egy újravágott verzióban ismét piacra dobta a rajongók számára. Nemcsak a jelenetek változtak némileg, de felújították a hangot és a képminőséget is.
A változás természetesen nüansznyi. A történet szerkezetén és élvezhetőségén semennyit sem változtat. Arra vigyáztak csak a készítők – legfőképpen a rendező –, hogy a mai néző számára könnyebben élvezhető legyen a látvány. A lényeg viszont változatlan: aki még mindig szomjazza a hitchcock-i suspense stílus hangulatát (vagyis amikor a nézők számára rejtett információval feszültséget keltenek), élvezni fogja a retro-filmek köntösében is. Aki viszont inkább a pörgősebb, akciódús horror modern változatára vágyna, csalódottan sétál majd ki a moziból.
A jól ismert történet szerint hét űrhajós igyekszik vissza a földre, mikor hibernációs álmukból felébredve Anya, az űrhajó mesterséges intelligenciával felruházott irányítógépezete idegen hangjeleket érzékel a környezetükben. A szerződésükben pedig tisztán benne van, ha ilyesmi történne, azt meg kell vizsgálni. Így leszállnak egy idegen bolygóra, ahol idegen életformára bukkannak, ami később megtámadja a hajón a legénységet. A rendező korábban is úgy nyilatkozott, hogy nem számított a szereplők nemisége. Lényegében összefolynak a státuszok is, hogy kinek mi a pontos feladata, lényegtelen apróság. A harmadtiszt hölgy, Ellen Ripley például próbálja megakadályozni, hogy behozzák az űrhajóra a lényt, majd egy férfi lesz az, aki rossz (vagy inkább manipulált) döntést hozva beszivárogtatja a félelmetes halálhozót a pilóták közé. Ez sem egy hagyományos szereposztás a filmben, hiszen ahogy Éva almába harap a racionális érvek ellenére, úgy itt is inkább azt várta volna a néző, hogy a női karakter hallgat majd az érzelmeire, amelyek gyakran befolyásolják döntéseit. Mindezt természetesen azért, hogy megmentse John Hurt karakterét, akinek arcára tapad a parazita élőlény.
A film üdítően máshogy vizsgálja tehát a karaktereket – talán a felújított verzióban ez élesebben látszik, mint bármikor. A kötelezően beépített archetipikus vonások helyett inkább a műfaj élvezetére koncentrál. Lassan mutatja be az űrhajó vonulását a mindenségben. Az óriási távolságok egy szemernyit sem zsugorodnak, az idő pedig a végtelenbe nyúlik. Az univerzum mérhetetlensége pedig egy atombiztos kalitkába záródik, ahol megindul a hajsza ember és űrlény között. Tagadhatatlan, hogy sok helyen inkább komikusan hatnak a díszletek, a jelmezek vagy maga a lény, ugyanakkor a hatás nem marad el. A kitartott jelenetek megváratják a nézőt, hogy legyen ideje lerágni a körmét, amíg el nem telíti teljesen a pánik. Az üldözött, klausztrofób hangulat átjárja a mozitermet, ezt szerencsére nem rontja el az sem, milyen fura, hogy még a jelenhez képest is bőven a jövőben síkképernyők és „okos-kütyük” nélkül képzelték el a jövőt az alkotók.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)