Az életemet egy koncertért!
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2010.12.11. 08:09 | Frissítve: 2010.12.11. 08:09
Nehéz arra magyarázatot adni, hogy miért kerülte el az év vígjátéka a magyar mozikat. Amit 2009-ben a Másnaposok produkált, azt idén a napokban DVD-n megjelenő Felhangolva tudta csak megugrani. Kritika.
Egy átlagos humorérzékkel megáldott embert napjaink vígjátékai szerencsés esetben párszor megnevettetik, előcsalnak egy-egy félmosolyt, de az igen ritka, hogy hosszú percekig röhögésre késztessék. Nálam tavaly ezt csak a Másnaposoknak, idén pedig a magyar keresztségben Felhangolva (Get Him to The Greek) címet kapó vígjátéknak sikerült elérnie.
Judd Apatow producer neve sokak számára jelent garanciát, ez az ember ugyanis ritkán fog mellé. Ma már kultikus vígjátékok létrejöttéhez járult hozzá producerként, íróként vagy rendezőként, ő fedezte fel számunkra többek között Seth Rogent és Jonah Hillt is. Ő adott lehetőséget Jason Siegelnek, az Így jártam anyátokkal tévésorozat Marshall Eriksenjének, hogy forgatókönyvíróként is bemutatkozzon. Siegel első könyvéből Nicholas Stoller rendezett Lepattintva (Forgetting Sarah Marshall) címmel egy igen szerethető vígjátékot. No, annak az úgynevezett spin-offja a napokban DVD-n megjelent Felhangolva. Aki látta a Lepattintvát, biztosan emlékszik a Russel Brand által megformált drogos rockzenészre, Aldous Snow-ra. Ezúttal ő áll a sztori középpontjában.
Történetünk kezdetén a P. Diddy (más néven Puff Daddy, más néven Diddy, más néven Sean John Combs) által egyébként meglepően jól alakított lemezkiadó-fővezér új ötletekért terrorizálja alkalmazottjait, akik közül a legszürkébb egér, Aaron Green (Jonah Hill, ki más?!) gondolata ér egyedül célba. Meg kell ismételni a brit rocksztár, Aldous Snow és bandája 10 évvel ezelőtti Los Angeles-i korszakos buliját, a koncertlemezt pedig viszik majd, mint a cukrot. Csupán egyetlen gond van, Aldous Snow falja az italt, a drogot, s jobban szét van csúszva, mint manapság Britney Spears. Aaron feladata, hogy rávegye a koncertre, s elrángassa őt Londonból az USA-ba, ami persze csak úgy sikerülhet, ha nyakig alámerül a rocksztár világba. Megkezdődik hát az ezer fokon égő züllés és a versenyfutás az idővel. Közben elképesztően jó dumák váltják egymást, jön minden idők egyik legviccesebb szétcsúszós jelenete (Jeffrey), amit látva – nekem elhihetik - öt percig gurulva fog röhögni mindenki, majd az elröppenő két óra végén kapunk egy óvatos tanulságot és egy visszafogott katarzist is. Ha megjelenne az a koncertlemez, én az első között venném meg.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)