Ákos: nem érdekel a könnyűzene helyzete
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.29. 09:01 | Frissítve: 2013.03.30. 09:02
Debrecen – Zenéről és családról, tehetségről, hitről és művészetről, közönségről és a 2084 című lemezről nyilatkozott a Dehirnek a tavaly óta Kossuth-díjas Ákos. Interjú.
Dehir.hu: Manapság mintha a mai magyar popzene főleg a tehetségkutatókról szólna, és egyre kevesebb az olyan előadó, aki maradandót is képes alkotni. Hogyan látod a hazai könnyűzene jelenlegi helyzetét?
Ákos: Őszintén szólva nem érdekel a könnyűzene helyzete. Szerintem az említett műsorok nem tehetségkutatók, hanem inkább a televíziós valóságshow-k változatai. Jó énekeseket megmutathatnak, de a tehetség sokrétűbb dolog, más törvények szerint működik. Ugyanakkor a javára lehet írni ennek a műsortípusnak, hogy – lényegében véletlenül! – olyan értékes előadókat is bemutatott, mint Rúzsa Magdi vagy Janicsák Veca.
Dehir.hu: Korábban azt mondtad, te inkább az igazságot keresed és nem a valóságot akarod megfogalmazni. Szerinted az emberek a zenében mire kíváncsiak, a valóságra vagy az igazságra?
Ákos: Nem tudhatom, ki mire kíváncsi, de engem az igazság érdekel. Internetes vicces emberek szerint a dalszövegeimet meg lehet írni dalszöveg-generátorral is. Lehet, hogy így van, de akkor miért nem születnek tucatszám olyan reakciót kiváltó produkciók, mint az enyém? Ilyesmit csak olyanok gondolhatnak komolyan, akik nem értik, ellenzik, tehát kényszeresen magyarázzák a sikert. A dalaimban egyértelmű, világos utalások vannak, de ezeket sem kell mindenkinek érteni. Nehéz az igazságról beszélgetni azokkal, akik bevásárlóközpontok reklámújságjaiból, gyatra televíziós műsorokból vagy számítógépes játékokból szedik össze a világképre valót. Természetesen vannak olyanok, akiknek nem kell magyarázni mindezt: ők töltik meg a koncerttermeket, arénákat az előadásainkon.
Dehir.hu: Új lemezeddel sokakat megleptél, hiszen a modern elektronikus hangzás mögött felfedezhetőek a régi érzések, a múltidézés is. Céltudatosan törekedtél erre a kettősségre?
Ákos: Éppen arra törekszem, hogy sikerüljön meglepni a közönséget, az ilyen visszajelzésnél nincs nagyobb bók. A közönség általában – és a magyar közönség különösen – vonzódik az állandósághoz. Gyakran halljuk: „ez már nem a régi”. Hát persze, hiszen ez új! Jól esik néha váltani, új formákat kipróbálni, nem mindig ugyanazt a dalt vagy stílust dagasztani a végtelenségig. Nagyon örülök, amikor pozitív kritikát kapok, de nem csak a visszhangért dolgozunk. Az értelmes elfoglaltság mindenkinek létszükséglet.
Dehir:hu: Van olyan téma, gondolat, amit az elmúlt húsz évben nagyon meg akartál fogalmazni, de még mindig nem sikerült úgy, ahogy te szeretnéd?
Ákos: Szinte csak ilyen van. Az alapvető emberi jelenségek foglalkoztatnak, azok, amelyek minden korban foglalkoztatták az alkotókat. A születés, a halál, a szerelem, a veszteség, az öröm: ezek az emberi kérdések. Ami nem erről szól, az aligha lehet több mint divat, helyben topogás, szellemi önkielégítés. Nincs tökéletes dal: az ember egész élete kísérlet. Magára valamit is adó kreatív ember soha nem fogja azt mondani, hogy megírta a tökéletes művét, mert így nem lehet élni.
Dehir.hu: A zene eszköz ahhoz, hogy általa megéljünk dolgokat, vagy inkább egy olyan műszer, ami segít kihozni az emberből valami újat?
Ákos: Számomra a zene a játék terepe, szeretek bíbelődni a stúdióban, hangzásokat próbálgatni, kísérletezni. A zene a héj, a hordozórakéta, a csomagolás. A jól kitalált forma szinte behívja a hozzá való, áttüzesítő tartalmat.
Dehir.hu: Már 20 éve tart a szólókarriered, ez idő alatt sokszor eszedbe jutott, hogy valami mást vagy másképp csináltál volna?
Ákos: Sokszor volt és van bizonytalanság, kétely az emberben. Biztos van jó néhány hiba, amit jobb lett volna nem elkövetni, de talán azok nélkül nem is lennék most itt.
Dehir.hu: Mint minden szülő te is a lehető legjobb példát akarod megmutatni a gyermekeidnek. Milyen a viszonyuk a zenész Ákoshoz? Hallgatják a zenédet, rajonganak érted?
Ákos: Az enyémek nem tipikus sztárgyerekek, hébe-hóba talán meghallgatják egy-két dalomat, de nem erről szól az életük. Iskolába, edzésre, különórára járnak, normális gyerekközösségek tagjai. Egyik gyerekem még óvodáskorú volt, amikor egy barátjának magyarázta, mit is dolgozik apa: az én apukám egész nap ott ül a „túdióban” és nézi a tévét. A gyerek mindig a lényeget érzékeli: apa munkája az, hogy egy monitorra bámul. Bennem ugyanúgy az apjukat látják, mint bármelyik családban bármelyik gyerek.
Dehir.hu: Mire számíthat a közönség 2013-ban Ákostól a színpadon. Lesz változás a korábbi koncertek stílusához képest mondjuk a debreceni Campus Fesztiválon?
Ákos: A tavalyi előadások hangvételét visszük tovább, kiegészítve az új lemez, a 2084 dalaival. 2012-ben Londonban és Amszterdamban mutattuk be az új anyagot, majd a VOLT Fesztiválon játszottunk, a jubileumi Sziget Fesztivál nulladik napján több mint negyvenezres közönség előtt léptünk fel, aztán Marosvásárhelyen is koncerteztünk. Októberben megjelent a 2084 című új lemez, teljesen átvariáltuk a repertoárt a lemezbemutató nagykoncerthez a Papp László Arénában, ez igazi ünnepi este lett. Az idei turné a tavalyi repertoár továbbfejlesztett változata, ezt hozzuk el a Campus Fesztivál közönségének is. Látványos, izgalmas produkcióval készülünk, játszunk sok új dalt, de a régiek is új hangszerelést kapnak. Olyan élményt szeretnénk adni, ami legalább részben független attól, hogy szeretik-e, amit csinálunk. Sok munka és előkészület van egy ilyen előadás mögött, nem szeretünk rutinból koncertezni. Számunkra minden előadás esemény.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)