A Nagyerdőn is szívesen alkot a debreceni festőnő
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.04.28. 12:50 | Frissítve: 2018.04.28. 19:04
Debrecen – A fél világot bejárta Pincse Ilona: lengyel, bolgár és amerikai festő barátai is vannak, de a cívisvárosban is remekül érzi magát. Új tárlata a napokban nyílt. Interjú.
Télből a tavaszba: aktuális címmel nyílt tárlata Pincse Ilonának, a festményeket május 4-ig láthatjuk az Elméleti Galériában. Vidám, energikus képek harmonikus színkombinációkkal, természet közeli témák fákkal, gyönyörű virágokkal. Az utazást kedvelő festőnő éveken át Németországban élt, a csodás tájak pedig nagyban inspirálták a művészi útja megtalálásában.
Pincse Ilona a kiállításán
Dehir.hu: Melyik évszak áll közelebb a szívéhez, a tél vagy a tavasz?
Pincse Ilona: A tavaszi illatokat, a virágzást jobban szeretem, de ugyanúgy kedvelem az őszt és annak színeit. Előbbi az élet kezdetét, az utóbbi pedig az elmúlást szimbolizálja. A téli csend és nyugalom pedig mindenki lelkét megtisztítja. Ez számomra sokat jelent. A megújulás is ott van ebben: amikor reggel felkelsz, és köszönetet mondasz azért, amid van. Erre a kiállításra inkább tavaszi képeket hoztam, ebben a csodás időben nem szerettem volna sok téli témájú festményt kitenni.
Dehir.hu: A későbbi hónapokban esetleg egy nyárból az őszbe kiállítás is látható lesz majd Debrecenben az ön képeivel?
Pincse Ilona: Szeptemberben lesz egy kiállításom a Benedek Elek Könyvtárban, annak nem tudom még a témáját. Vannak ötleteim, de ez még titok.
Dehir.hu: Hol találja meg azokat a tájakat, amelyeket szívesen megfest?
Pincse Ilona: Minden évben járok Tokajba, ott van egy táborunk, a Nemzetközi Vasutas Alkotótábor, amelynek vezetője Kolozsváry Katalin, ő hívott meg engem ebbe a csoportba.
A Tiszánál szoktam festeni, nagyon hangulatos helyszín. Emellett kint éltem az NDK-ban hat évig, volt részem a télben, a nyárban, és rengeteg túrázásban is.
Patakok, dombok, erdők voltak a környéken, ezek mind nagyon inspirálóak, akárcsak a debreceni Nagyerdő, ahová régebben mindig magammal vittem a festőkészletemet: olykor csak kiültem a parkba, és rajzolgattam, festettem, míg ismerősökre vártam. Több helyen éltem már: Nádudvaron kezdtem, később Hajdúnánásra, majd Debrecenbe kerültem. Nádudvaron ismerkedtem meg Török Erzsike tanárnővel, aki szintén rajzolt és festett, később Kunkli Irénnel, ő is remek képeket csinált, Madarász Gyulával is jó kapcsolatot alakítottam ki, így volt kiktől tanulnom. Emlékszem, hogy iskolásként a füzetbe mindig fákat rajzoltam. 2000-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a festéssel, a Kossuth utcai református templom plébániáján volt az első kiállításom, az egyik barátnőm, Nagyné Incike karolt fel akkor. Mára már a festészet a fő foglalkozásom.
Dehir.hu: Merre utazott még az évek során?
Pincse Ilona: Sok lengyel, amerikai, bolgár barátom van, őket gyakran látogattam meg. Itt sok újat láthat az utazó, ezek természetesen mind inspirálóan hatnak a festészet terén is.
Németül és lengyelül is megtanultam, így még egyszerűbb volt barátkozni, más festőket megismerni.
A nemzetközi táborba is sok külföldi alkotó járt, ukrán barátokra is szert tettünk.
Dehir.hu: Nagyon vidám természetű személyiség, ennek is köszönhető az, hogy a képei ennyire színesek?
Pincse Ilona: Remélem, hogy igen. Nem vagyok rossz természetű, meg kellett tanulni az élet minden csínját. Idősek házában dolgoztam 18 évig, beteg emberek között, igyekeztem minél több pozitív energiát átadni nekik ez idő alatt. Amikor az ember sok éven át ilyen helyen dolgozik, mindig a halál közelében van, ettől pedig el kell határolódni, különben magába fordulóvá válik.
Dehir.hu: A lánya keramikus, ő nyitotta meg a tárlatát. Máskor is szoktak együttműködni művészeti területen?
Pincse Ilona: Korábban volt rá eset, mostanában inkább csak a kiállításaimat nyitja meg. Neki is volt már tárlata, szép dolgokat készített, bár mostanában kevésbé foglalkozik ezzel. Szeretem azt, hogy érdekes látásmódja van. Később egyébként az intézményi kommunikátor vonal iránt kezdett el érdeklődni, azt tanulta. Régen is nagyon érdeklődött a művészettörténet iránt, együtt tanulmányoztuk a korszakot. Én pedig nagy múzeumjáró voltam, szinten minden stílus érdekelt.
Az Ermitázs nagyon megfogott, akárcsak a Puskin Múzeum. Debrecenben is szívesen ellátogatok a kiállításokra. Nagyon szeretem a Sesztina Galériát,
Majoros Lacival, a korábbi vezetőjével jó barátságban vagyok, akárcsak a debreceni festőkkel. A szabadidőmben is a művészettel szeretek leginkább foglalkozni: a tárlatmegnyitókon szívesen fotózok, a képeket pedig a közösségi médiafelületeken osztom meg.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)