A martfűi rém tényleg az idei év legjobb magyar filmje?
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.20. 10:02 | Frissítve: 2016.12.07. 16:01
Debrecen – A várakozás nem volt alaptalan. Aki viszont beül a mozira, semmiképp se vigyen magával popcornt: úgysem bír majd enni belőle. Kritika.
Úton hazafelé éreztem, hogy szorosabban fogom a kormányt vezetés közben, a visszapillantó tükörben pedig máshogy nézek a félkörívben ragyogó fényekre magam mögött. Elemi erővel hat A martfűi rém: belenyom a székbe, felforgatja a gyomrot, belever néhányat az érzékeny mellkasba, ami feszülten liheg a félelmetes részeknél. Ám a moziból kilépve sem ereszti el az ember fantáziáját, és a felkavaró képi- és hangvilág még órákon át vissza-visszaköszön az emlékezetben...
Félreértés ne essék: ebből nem az következik, hogy a 18-as karikával ellátott magyar thriller rossz filmélmény volna. Épp az ellenkezője! Jó néhány jelenete mélyen bevésődhet azon nézők emlékezetébe, akik érzékenyek a hétköznapi erkölcsösségre, az emberségre, és úgy alapvetően a vízi hullákra és a megcsonkított testekre. A martfűi rémben ugyanis minden a szemünk elé tárul a fanszőrzettől kezdve a véresre áztatott lepedőig. De ne szaladjunk ennyire előre.
A film egy valós történetet dolgoz fel: a magyar bűnügyi történelem egyik legundorítóbb és legsötétebb esetét, amelyet népnyugtató felhanggal próbáltak csitítani a szocialista Magyarországon. 1957-ben ártatlanul elítélik Réti Ákost (Jászberényi Gábor) egy fiatal lány megöléséért. Az eset hét évvel később megismétlődik, a dilettáns és alkoholista nyomozók pedig újra megkezdik a kutakodást – kevés sikerrel. Újabb lányok esnek áldozatul Martfű környékén, a módszer pedig hasonló: fojtogatás vagy kalapácsos támadás. Egy fiatal, ambiciózus nyomozó igyekszik az ügy végére járni, ám felettesei folyton hátráltatják politikai okokból, a szabadon kószáló rém pedig egyre csak gyűjti áldozatait…
A film három elképesztően erős és okosan megkonstruált szálból fonódik össze: az ártatlanul börtönbe kerülő Réti Ákos és családjának viszontagságai, a rendőrség látóköréből folyton kikerülő Kovács Péter, és a megfélemlítés módszerét előszeretettel alkalmazó hatóság körében kialakult konfliktusok. Jól vázolja a korszakban működő korrupt rendszert a film: a lehallgatás, az egymásnak keresztbe tevés és a titokban tartott kínzások egyaránt fontos elemei a thrillernek.
A neveket egyébként megváltoztatták a film alkotói, és néhány apró részletet is. Sopsits Árpád rendező több évnyi munkát fektetett abba, hogy minél sokszínűbb és részletesebb képet festhessen az ügyről és a rémségeket elkövető tettesről – közel 3000 oldalnyi periratot olvasott el többek között. De mindezeket figyelembe véve is kijelenthetjük azt, hogy ez egy játékfilm, és nem dokumentarista jelleggel született. Az ügyben alapszinten járatos magyarok egyébként sem láthatnak bele abba, milyen folyamatok és mellékszálak kapcsolódtak össze a jó 50 évvel ezelőtti események hátterében. Mindenesetre a fő csapásvonalhoz és a vitathatatlan tényekhez, évszámokhoz hűen ragaszkodik a film, a kiszínezett részek pedig elemi erővel fokozzák az izgalmat, és teszik még élvezetesebbé és hátborzongatóbbá a filmet.
Talán furcsa lehet az élvezetes szót használni egy olyan film esetében, amelynek díszbemutatóján maga a rendező is azt mondta: nem kíván jó szórakozást, hiszen ez nem „olyan” film. A martfűi rém pedig ettől (is) igazi remekmű: a félelmet, az izgalmat és a feszültséget oldó nüanszokat ügyesen vegyíti. Egy pillanatra sem ül le a történet felfokozott, sötét pezsgése. Így végig megmarad a körömrágást és a szemletakarási-vágyat ötvöző izgatottság: a gusztustalan szörnyeteggé váló főszereplő iránt érzett düh egyre csak gyűlik a nézőben. Alig várjuk, hogy az ártatlanul börtönben sínylődő Réti Ákos kálváriája pozitív fordulatot vegyen, és az igazi elkövető szarvát és önbizalmát letörve bebizonyosodjon az igazság. (Ahogy visszagondolok erre, újra felerősödik bennem az érzés. A katarzisélmény pedig nem marad el, a felgyülemlett harag elengedését is ügyesen megoldja a film.)
Egyértelműen megállná a helyét a nemzetközi színtéren is ez az alkotás: csodásan vágott, jó képi világú film, amely okosan építkezik. Az együttérzést úgy teremti meg, hogy nincsenek benne ízléstelenül csöpögős részek, nagy sírások – bődületes kifakadások és indulatos egymásnak esések viszont annál inkább. A színészek teljesítménye pedig egyértelműen még magasabb szintű élménnyé teszi a filmet. Hajduk Károly hitelesen visszaadja a rém zavart tekintetét, szenvtelen reakcióit és visszataszító szexuális izgalmát, amelyet a bűntények elkövetése során érez. A részeges nyomozó szerepében feltűnő Anger Zsolt ebben a filmben is tanúbizonyságot ad tehetségéről, akárcsak Trill Zsolt, aki ’50-es évekbeli szemüvege és bugyuta bajusza mögött is igazi géniusz.
A martfűi rém felkiáltó jelet tesz a mellé a tény mellé, hogy a magyar film megér egy próbát azok számára is, akik korábban már temetni készültek a hazai iparágat. Ugyanis ilyen színvonalas alkotásokkal is találkozhatunk szép számmal a palettán – elég akár az idei év termésére pillantást vetni…
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. November 23-ig 18.00-tól tekintheti meg a filmet. December 8. és 14. között pedig 17.30-tól. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, email: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)