A 42 éves dögös szőke nő mindenkit véresre vert
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.08.05. 09:02 | Frissítve: 2017.08.05. 22:25
Debrecen – Akar állati jó zenéket hallani a moziban? Most megkapja. Akciódús kémjátszmák Berlinben, amikor még állt a fal. Kritika.
A legtöbb kémfilm receptje igen egyszerű. Kell egy szuperhős, aki gyorsabban fut, mint egy Ferrari; ha leugrik a felhőkarcolóról, talpra fog esni, legfeljebb megigazítja a nyakkendőjét; s miután szétlőtte a fél orosz (nigériai, iraki stb.) hadsereget, iszik egy whiskyt jéggel. A történet? Legyen nagyon pörgő, csavaros. Tele ügynökségek és kormányok közötti ármánykodásokkal, árulókkal. Főnökkel, aki a hőst ott hagyja a terepen. Kell szex is bele. Dögös nő, akiért térden állva könyörögnének a címlapfotósok, és akinek mellékesen 6 diplomája van. (Természetesen az összes kínai nyelvjárást beszéli.) S amikor a nézők az akciójelenetekbe alaposan belefáradtak, jöhet a csavar, hogy mindaz, amit eddig láttunk, az valójában nem is úgy van, senki nem az, akinek látszott, a főhős pedig vagy átússza egy levegővel az Atlanti-óceánt, vagy leugrik a Hold körül keringő űrállomásról a Földre, és minden ördögi gonosz terv ellenére is megmenti a világot.
Az idei nyár egyik nagy filmslágere, az Atomszőke szerencsére csak részben alkalmazza ezt a receptet. David Leitch filmje sem mentes a kliséktől, de ez nem is baj, hiszen a műfaj szabályai alól nem vonhatja ki magát ő sem. Viszont azáltal, hogy a történet valós időben és térben, Berlinben játszódik, 1989-ben, a fal ledöntése előtt, nem lehet elszállni. Adott, hogy milyen díszletek között folynak az események, milyen kocsikkal és milyen ruhákban száguldoznak a hősök. David Leitch figyelt a részletekre: minden a helyén van, az NDK kemping-szett, a mintás szőnyeg, a kocka Ladák, az elvtársakon feszülő, rossz anyagból készült öltönyök, a punkfrizurák, a napszemüvegek és persze, a zene is. Hatásos, remek válogatást hallgathatunk a 80-as évekből, olyan előadókkal, mint a New Order, a Clash, a Depeche Mode, az Echo and The Bunnyman, Nena, George Michael és persze az elmaradhatatlan David Bowie. (S talán nem csupán a tudatot olykor veszélyesen elhomályosító nosztalgiafaktor mondatja ezt a nézővel.)
A történet viszont nem túl bonyolult. Lorraine Broughton (Charlize Theron), a brit titkosszolgálat, az MI6 ügynöke. Berlinbe küldik, hogy szerezzen meg egy listát, amire a KGB is vadászik. A helyi kolléga, David Percival (James MacAvoy) profi, de elég zakkant figura, akire túl nagy hatással van Berlin és az ott töltött évtized.
Lorraine senkiben nem bízik, tehát benne sem. (Bár Delphine, a csinos francia ügynöknő közeledését ennek ellenére sem utasítja el, és a kémfilmes szabályok jegyében természetesen itt sem marad el a „pucér nő a vásznon” effektus. Csak itt mindjárt ketten és együtt gyűrik a lepedőt.) A szokásos két-három csavart itt is megkapjuk, viszont üdítő, hogy nagyjából kiegyensúlyozottak a viszonyok. Nincsenek szuperhősök, hasonlóan jól kiképzett ügynökök harcolnak egymással. Ebbe még az is belefér, hogy a mi dögös szőke ügynöknőnk mindenkit véresre vár – bár tagadhatatlanul ő is megkapja a magáét. Az akciójelenetek gyönyörűen komponáltak, és talán még a hosszú snittjeiről ismert Jancsó Miklós is megnyalhatná a tíz ujját, mivel egy-egy jókora verekedést gyakorlatilag vágás nélkül forgattak le. Máskor persze természetesen zakatol a film, olyan (jó) érzésünk van időnként, mintha egy gigantikus videoklipet néznénk.
Ahogy megszokhattuk, McAvoy neve garancia manapság arra, hogy nézhető és élvezhető filmet kapunk, Cherlize Theron pedig 42 évesen is elképesztő formában van. (S nemcsak fizikailag.) A kisebb szerepekre is sikerült megfelelő embereket találni: ilyen Eddie Marsan a menekülő Stazi-tiszt, Spyglass szerepében. Szinte még azt is érezzük, hogy a kelet-német elvtárs műszálas inge alól előkúszik az izzadságszag, mikor elfogja a rettegés.
Azt talán mondanunk sem kell, hogy a filmnek komoly magyar vonatkozása van, Budapesten forgatták ugyanis jó néhány részletét. Persze, ettől még nem lesz a mi filmünk...
Talán egyetlen apróság van, amivel nem tudunk mit kezdeni. Adta volna magát, hogy az Atomszőke, azaz eredeti nyelven Atomic Blondie címen futó filmben felcsendüljön a Blondie zenekar klasszikusa, az Atomic. Vajon miért maradt el? Mert túl kézenfekvő lett volna? Vagy éppen ellenkezőleg? Reméljük, nem valami összeesküvés lehetett itt a háttérben...
David Leitch mindenesetre letette a névjegyét, és a Deadpool-rajongók bizakodhatnak, hogy a szuperhős-széria rá bízott következő részét hibátlanul fogja tálalni.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: augusztus 9-ig 20.15 órától. Ez az utolsó nap, a mozi ugyanis felújítás miatt nagyjából egy hónapra bezár. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)