3200, 3D
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2014.03.16. 09:03 | Frissítve: 2014.03.16. 20:22
Debrecen – Akár így, akár másképp, végül nagy csata volt Szalamisznál. Még el is hihetnénk, hogy így. Kritika.
Mielőtt belekezdenénk, szögezzük le gyorsan: szinte minden esetben úgy járunk, hogy ha egy sikeres filmnek elkészítik a folytatását, annak minősége jócskán elmarad az előzménytől. Lehet, hogy a forgatókönyvíró fárad el, esetleg a szereplők gyengébbek, vagy éppen elég kiküldeni - hogy stílszerűek legyünk - egy nagyobbacska, görög hősnek öltöztetett statiszta hadat a tengerpartra, aztán majd a vágószobában „tele effekteljük” a sztorit. Valahogy így jártak most a 300 – A birodalom hajnala című film alkotói is. A mű messze elmarad a 2006-ban készült alapfilmtől (címe ugye 300), pedig már az sem volt egy Ben Hur!
Már a felvezető sem semmi, a film előtti ajánlók csupa-csupa katasztrófát ígérnek: előbb Tom Cruise szerencsétlenkedik egy Schwarzis-Kurtrusseles-avataros „jövőbentámadnakarobotok”-szerű trailerben, majd a Godzilla újra romba dönti egy szökőárral New Yorkot – bizonyára remek – mű előzetesével öntik nyakon a popcorn- és kólafaló közönséget. Persze nálunk minden rendben, a büfé még működik, meg is jegyzi sóhajtva egy fiatal fiú az előttünk lévő sorban, hogy „Hál’ Istennek, úgy látom, minden katasztrófa Amerikában történik”. Nem, azért nem minden okés: lehet, hogy régen jártunk moziban, vagy romlik a vetítőjük, esetleg a fülünk, de mintha halkan játszanák a filmet. Egy kardozós cucc mégiscsak legyen olyan hangos, hogy a tarkónkon jöjjön ki az összes halálhörgés!
Ez a birodalmi hajnal azonban nem akar olyan lenni. Még az is lehet, hogy túl korán keltek a hősök, mert a marathoni csata elég nagy szürkeségben zajlik az elején. Azt azért látjuk, hogy a perzsák vére fekete meg nagyon sok, azt pedig egy unalmasan narráló nőtől megtudjuk, hogy Themisztoklész óriási hibát követ el, amikor a tengerpartról a hajóján bámészkodó Darius királyt nyilazza le annak fia, Xerxész helyett. Mert ha a fiúra lő, bizonyára nincs Thermophüla, meg Szalamisz, oszt a végén nem készült volna el a 300 című múltkori mozi Leonidásszal, meg ez is csak jó tíz perces lenne. De az unalmasan narráló nő megnyugtat (többször is), hogy nem kell félni, mert elég hosszú a film, köszönhetően a hülye Themisztoklésznak, aki rossz vezért nyilazott le. Elkezdődhet hát a folytatás, amelynek része az „eredeti” 300 is, hiszen most gyakorlatilag egy kerettörténetet látunk: a Thermopülai csata – melyben Leonidász spártai király és 300 hős katonája cselvetés miatt hősi halált halt Göröghonért – előzményét Marathonnal, és utóéletét Szalamisszal.
Azt ugye 2007 márciusa óta tudjuk, hogy a 300 című alkotást egy Frank Miller nevű képregény rajzoló alapanyaga ihlette. Az abból készült film-adaptáció erénye és sikere a feldolgozás újszerűségének köszönhető: Zack Snyder rendező 1500 vizuális-effektet használva váltogatta a csatajelenetek begyorsuló, majd hirtelen lassuló kameramozgásait. A kritikusok hozsannáztak, de azért már akkor is nyilvánvaló volt, hogy nem a forgatókönyv, vagy éppen a színészi teljesítmények varázsolták el a közönséget. Nos, a 300 – A birodalom hajnala már nem is lett újszerű, de még csak érdekes sem. Themisztoklész alakítója (Sullivan Stapleton) eléggé középszerű, ugyan hol van Gerard Butler Leonidászától? Lelkesítő beszédeire, hogy ugyan tartsanak ki katonái a perzsák ellen, még egy hétvégi kocsmázásra sem indulna be senki, nemhogy majd ő egységbe kovácsolja a húzódozó görög városállamokat a demokrácia bölcsője (azaz Görögország?!) védelmére. Meglepő, hogy valódi ellenfele nem is annyira Xerxész, mint inkább Artemisia (Eva Green), az egykori görög nő, aki a perzsák zsoldosaként, és flottájuk vezéreként kíván bosszút állni régi sérelmein. Nos, itt már nyomokban felfedezhetünk komolyabb színészi teljesítményt, bár a férfi közönség hosszú távon várhatóan csak a bárgyú csábító-szexjelenetben látható formás melleire fog visszaemlékezni.
A film egyébként elsősorban a tengeri csatákra szakosodott, de többször utal az időközben lezajlott Leonidász király és hősei helytállására („Mi már adtunk épp elég hősi halottat a görög honért”, mondja a spártaiak segítségét kérő Themisztoklésznak Gorgo királynő). A kézitusák nem lennének rosszak, ha az ilyeneket már nem unnánk: ami újszerű volt a Gladiátorban vagy a Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz című filmekben, ezúttal már elcsépelt utánzásnak hat. Feleslegesen sok a szuperközeli felvétel, szemlátomást sok volt a szavatosság lejárta előtti művér a Warner Bros. stúdiójában (még Tarantino is szégyenkezhet az ehhez képest „száraz” Kill Billjeivel), és teljesen haszontalan volt egy-két kardcsapásba vagy lándzsa öklelésbe belelassítani. Kedvencünk egyébként az a nyílvessző volt, ami éppen Themisztoklész sisakja előtt „lassított”, hogy aztán a páncélfejfedőről lepattanjon – magyar focisták figyelem: körülbelül így kellene legalább egyszer egy meccsen elfejelni a labdát!
Mi a baj a 300 – A birodalom hajnala című filmmel? Leginkább az, hogy nincs igazán megírva. Jellemző momentum, hogy az első rész alapját szolgáló képregény alkotója ígérte, hogy Xerxész címmel új cartoon-t készít, de eddig nem végzett vele – most tehát a film után kellene megalkotni az alapanyagot… Meg az is baj, hogy bár 102 percen keresztül hömpölyög a sztori (de leginkább a vér), ám a párbeszédek laposak, a feszültség mind Athénban, mind Spártában elmarad, pedig kitalálhatták volna jobban, hogy miért nem aktívak a görögök Themisztoklész megsegítésében, és miért nem érzi a spártai királynő, hogy az ő népe bőrére is megy a küzdelem. Aztán ott van a már emlegetett szexjelenet, amivel Artimisia szeretné átcsábítani ellenfelét a perzsa oldalra, de az is kudarcba fullad (erre utalva a film egyik legjobb beszólását hallhatjuk a női főszereplőtől az utolsó, leszámolós párbajban).
)Hogy ki nézze meg a filmet? Aki nem vár tőle sokat. Nem pótolja az ellógott vagy elbliccelt történelemórákat (igaz ez persze a többi hasonló kosztümös ó- és középkori nagyjátékfilmre is, lásd például Trója, A mennyei királyság, vagy a már emlegett Gladiátor és Jeanne d’Arc). Nézze meg az is, aki szereti a szuperközeli csatajeleneteket, a sok (mű)vért, a látványos akciókat, vagy aki nem tudja, hogy időszámításunk előtt ki nyert Szalamisznál! Mi arra szavazunk, hogy ez az alkotás rövidesen megy a „lecsóba”, azaz jó fél év múlva már 990 forintos áron turkálhatjuk valamelyik nagyáruházban. A premier persze más, a 3D-s napszemüveggel egy diák és egy felnőtt belépőért 3200 forintot szurkoltunk le érte. Elég lett volna 300 is!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)