Versek Debrecenből, Kosztolányi és Radnóti érintésével
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.06.07. 15:11 | Frissítve: 2018.06.07. 15:12
Debrecen – Az idő türelme különleges első kötet. Szerzője sokat látott, tapasztalt és megélt.
Új könyvével régi adósságot törlesztett Heller Zsolt. Tartozott ezzel önmagának, családjának és városának, s természetesen a reménybeli olvasóknak is.
Az idő türelme nem tipikus első kötet: valójában egy érett író alkotásainak gyűjteménye, aki már elég sok mindent látott, tapasztalt és meg is írt. Viszont úgy alakult az élete, hogy nem huszon-, vagy harmincévesen lett könyvtulajdonos, hanem kicsit később.
Az örök ikonok (az egyszerre modern és klasszikussá nemesedett Radnóti és Kosztolányi), a szűkebb és tágabb haza (melyben a család és a város, Debrecen és a debreceni zsidónegyed is jelentős szerepet kap), a tradíció és a még lassan körvonalazódó jövő is ott ragyognak a lapokon.
Az első ciklus (Képzelt levelezés Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós között, Miklós halála után) sajátos és hiteles időutazás – a halálon innen és túlra. Szerelem, háború, halál, vér és szürke rögök világába visz. Radnóti lírája nem véletlenül ragadta magával az olvasókat generációkon át: olyan költő, akinek a verseit nagyon lehet szeretne, akit ma sem érzünk porosnak, elavultnak, aki ma is érvényes. Heller Zsolt soraiból mintha e régen, igazságtalanul fiatalon elhunyt költő szavai csengenének vissza. Radnóti már halott, ám a síron túlról is ír Fanninak, aki válaszol rá, s mi "elhisszük" Heller Zsoltnak mindkettőjüket. Gyarmati Fannit is,
mert láttalak visszatérni;
lassú léptek a lépcsőházban: pont olyanok, mint a tieid
halk kopogás az ajtón: pont úgy, ahogy te tetted.
ezerkilencszázharmincöt, Pozsonyi út egy.
bár máshol temettelek el,
azóta itt vagy.
örökre velem.
együtt élünk, te és Fannid.
és Radnóti Miklóst is:
elképzeltelek és gondoltam rád;
mit csinálsz, hol ülsz?
vajon ott, ahol a párnám hagytam?
vagy a takaró alatt olvasod a noteszt,
amit megőrzött számodra egy rossz kabát?
a kabátban én voltam egykor,
engem temetett maga alá
nélküled a sors.
Erős ciklus Az örökség is. Heller Zsolt a családról ír, az apáról, aki volt és már nincs többé, csak benne, általa, hogy emlékezik rá. S ebben a gondolati körben ott a hagyomány és az örök kérdések is: honnan jöttünk, hova megyünk, s főképpen kik is vagyunk.
emlékszel?
egyszer arról beszéltünk: hogy jobb?
úgy, ha zsidó magyar, vagy magyar zsidó.
aztán rájöttünk, a világ leggazdagabb emberei vagyunk.
olyan gazdagság van mindkettő mögött,
hogy a sorrend nem fontos,
csak a tudat kell,
a tudat, hogy magyar és zsidó is.
Magyarnak lenni és zsidónak lenni, Debrecenben élni és belépni a zsidó negyed világába: ez is része ennek a lírának. Nem keresetten, nem erőltetetten, nem hangos, nagy igazságokat keresve, hanem egészen természetesen, halk, szelíd hangon, melynek lényege a szeretet. Amikor a fájdalomról ír, amit az apa elvesztése jelent, átérezzük a fájdalmat. Amikor a hitről, amit próbálunk megtalálni, értelmezni, mi is ott vagyunk a kérdések gyűrűjében.
Úgy látjuk ezt a várost, Debrecent, a versekben feltűnő embereket, mint egy valóságosnak ható álomban. Heller Zsolt egyszerre utazó és idegenvezető, gazda és vendég.
Mesél arról, milyen volt gyereknek lenni, milyen felnőttnek, milyen veszíteni és elveszíteni. Megnyitja a zsinagóga kapuját, színekről, érintésekről, érzésekről beszél.
Vallomásai hitről, hazáról egy karcsú, de mégsem könnyű könyvbe sűrűsödtek. Az idő türelme szerzőjével, Heller Zsolttal személyesen is találkozhat az olvasó: szombaton 16 órakor a könyvheti forgatagban, az olvasóligetben.
Cím | dátum |
---|---|
A debreceni szerző darabjának nagy sikere volt Mádon | 2016.07.03 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)