Sajttortába rejtett igazságokat tárnak fel a debreceni színpadon
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.08.31. 13:05 | Frissítve: 2017.08.31. 13:15
Olyan finoman haladt az előadás a fiú apró hazugságaival fűszerezett megcsalásától az apa totális drámájáig, hogy észre se vették a nézők. Így lehet egy könnyed vígjátékból egy gyomorszájon ütő tragédia. Kritika.
A Madách Színház mesterien összerakott előadással, az Ügyes kis hazugságokkal szórakoztatta a nagyérdeműt a fülledt augusztusi estén, de Szirtes Tamástól nem is várhattunk kevesebbet. Már a szereplőgárda is sokat ígért, hiszen színpadra lépett a nagyerdei színpadon Kerekes Éva, Balla Eszter, Szerednyei Béla és Nagy Sándor.
Ügyes kis hazugságok
Különböző csapatfelállásokkal kezdődött az előadás, így bemutatva a családot. Eleinte a férfiakat láthattuk a színpadon, így megismerve egy tökéletes apa-fiú kapcsolatot.
Még nem tűnt el a szülői felelősség, a nevelés a kötelékből, de már működött a bajtársiasság.
Mindent meg tudtak beszélni, még akkor is, ha ez az apára nagy terhet rótt. Hiába volt minden atyai jó tanács, melyek nem voltak közhelyesek a színpadon. Őszintének és életből merítetteknek tűntek. A házasság unalmas, kiszámítható vagy mindig újabb kihívásokat hozó kaland? Az apa szerint csak döntés kérdése. Neki fontosabb kérdésre kellett megtalálnia a választ: hogyan tudja eltitkolni felesége elől, hogy fiuk házassága romokban hever? Ez egyszerűen lehetetlennek tűnt.
A következő jelenet máris a szülők beszélgetése volt. Idilli életüket láthattuk, s évődő beszélgetésük során a gyors észjárású anyuka azonnal rájött, hogy valami gondja van szeme fényének, a fiának. Mi mást tehetett volna, áthívta fiát, menyét és kisunokáját sajttortára, hiszen azt mindenki szereti.
Már láthattuk is a plusz feladatokat hozó kis jövevény által gerjesztett feszültséget a fiatal házasokon, ahogy az autóban ülnek, de egy valóságtól elrugaszkodott mondat sem hangzott el a szűk térben. Joe DiPietro drámaíró az életből merített, nem esett túlzásokba, még ha néha úgy is tűnt. Kívülről talán úgy látszott, de sokan magukra is ismerhettek a nézők közül. Ezért olykor feszült csönd uralkodott.
A társaság a szülői házban találkozott, és a sajttorta körül – melyről kiderült, hogy talán egyikük se kedvelte igazán – bontakozik ki a dráma, miközben apró, vicces megmozdulások könnyítettek a nyomáson.
Olyan finoman haladt az előadás a fiú apró hazugságaival fűszerezett megcsalásától az apa totális drámájáig, hogy észre se vették a nézők. Így lehet egy könnyed vígjátékból egy gyomorszájon ütő tragédia.
Egy ilyen előadás rendezéséhez Szirtes Tamás precízsége szükségeltetett. Nem véletlenül nevezték a színészek is vígjáték helyett inkább párkapcsolati kriminek a darabot. Valóban ez a legtalálóbb. Olyan az egész, mint Agatha Christie regényeiben, mikor az összes lehetséges elkövető egy térben van, és egy monológ rávezeti a figyelmet a gyilkosra. Itt nem gyilkost kellett keresni, hanem párkapcsolati problémákat, melyek megoldásra várnak, de ehhez fel kellett áldozni egy tökéletes házasságot. Az anyai szívben csak egy megoldás létezett: a gyermekért mindent.
Az ügyes kis hazugságok, melyek elfedték a problémákat, végül egy hatalmas igazsághoz vezettek.
Ez az igazság még akkor is segített, ha nem a fiataloké volt. Mintha a mérleg egyik táljából átszivárogott volna minden teher a másikba, hogy az első fennmaradhasson és ne süllyedjen a mélybe. Így viszont a másik került egy bizonyos szint alá. Az előadás is hasonlóan fordult drámává a vígjátékból. Talán ez a legnagyobb hazugsága az előadásnak. Könnyed komédiának tűnt, majd arcul csapta a közönséget a valósággal, de úgy, hogy közben jól szórakozott mindenki.
Csak négyen voltak a színpadon, de maximálisan betöltötték a teret. A legnyitottabbnak látszó szereplő lett a felismeréshez vezető drámai fordulat előidézője. Kerekes Éva tartással játszotta az önfeláldozó szerepet, míg Szerednyei Béla házasságába vetett hitében való elvesztése kifejező és őszinte volt, ahogy teljes megrendültsége is. Családfőként végig vissza akarta venni az irányítást, de ez már rég esélytelen volt. A hazugságok keltették eddig is azt az illúziót, hogy csak az ő áldozatvállalásai tartották egyben a családot. Jól játszotta a küzdelmet. Balla Eszter hiteles volt. A harc, melyet láthatatlan vetélytársa ellen folytatott, vak féltékenység nélkül, mindenkinek ismerős lehetett.
Egyedüli gyenge láncszem Nagy Sándor volt, de csak hisztérikus állapotában. Az továbbra sem állt jól neki, bár ezek a megmozdulások is jelentéssel bírtak. Ezen kívül jól hozta a kétségbeesett figurát. Látszott minden mozdulatában a kettősség: képes lett volna elhagyni feleségét fiatalabb barátnőjéért, pedig tudta, hogy felelősséggel tartozik családjának. Kezdte is felőrölni ez a tudat, ebből adódott vergődése.
Az autós jelenet nemcsak az életszerű dialógus miatt volt nézőbarát, de itt mutatkozott meg a legjobban a díszlet ötletessége, alkalmazkodó képessége is.
Könnyedén és magától alakult két kanapéból és egy dohányzóasztalból egy jármű a színpadon. A nézőknek nem kellett megerőltetniük a képzelőerejüket, csak figyelni a szavakra, mert ez volt a lényege az előadásnak. A hazugságok közül elővillanó vagy inkább általuk elért igazság.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)