A hírhedt, szupergyors sündisznó Debrecenbe is bedugja az orrát
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.16. 11:50 | Frissítve: 2020.02.16. 11:50
Debrecen – Sonic új barátjával szeretné legyőzni a világuralomra törő gonoszt. Az új animáció jól sikerült, ám ne számítunk semmi komolyra. Kritika.
Most, hogy lezajlott az Oscar-gála, és ezáltal a „díjszezon” is lezárult, újra üdvözölhetjük a popcorn-mozik időszakát. A filmek több szempontból is egyszerűbbek, ám annál szórakoztatóbbak, látványosabbak lesznek 2 egészen őszig, ahol újraindul a ciklus a komolyabb, díjra esélyes filmekkel. A mozi világa mindig is erre az ismétlődő folyamatra épült, több szempontból is.
A Sonic a már régóta bevált, és újonnan felkapott recepteket, trendeket ismétli újra, miközben még a sajtóban is sokat lehetett róla hallani, hiszen a címszereplő dizájnját átalakították a rajongók kezdeti felhördülésének okán. Ebben az értelemben a mozi tulajdonképpen tökéletes keresztmetszetet ad a mai, hollywoodi filmgyártásról: ismerős, ciklikusan ismétlődő, kellemes, de azért mindig van benne egy aprócska csavar. És pontosan úgy, ahogyan a szezonok változásával, a felszínen a Sonic című mozival sem lehet különösebb problémánk. Azonban ha kicsit mélyebbre tekintünk, akkor már láthatjuk az aggodalomra okot adó jeleket.
A Sonic a milliók által imádott, azonos című vidóojáték élőszereplős adaptációja, melyben a hírhedt, szupergyors, nyughatatlan sündisznó kalandjait követhetjük nyomon. A filmben Sonic új barátjával, Tom Wachowskival karöltve igyekszik a földi élet akadályait kikerülni. A két barát összefog, hogy együttes erővel legyőzzék a gonosz Dr. Robotnikot, aki Sonic elrablásával, és elképesztő erejének felhasználásával szeretne világuralomra törni.
Még tavaly történt, hogy
a film legelső előzetesei világraszóló botrányt okoztak az interneten: a rajongók hada nem volt megelégedve kedvenc hősük külsejével.
Mémek ezrei születtek pár nap alatt, melyben a karakter rondaságából, és meglehetősen kellemetlen érzéseket keltő megjelenéséből űztek gúnyt. Az igazat megvallva az egész botrány erősen túl lett reagálva. Elvégre nem valamilyen nemzeti kincset, vagy érinthetetlen klasszikust gyaláztak meg. Sonic-ról van szó, aki, ha élőszereplőset még nem is, de már megszámlálhatatlan adaptációt kapott, változatosabbnál változatosabb külsővel (és végeredménnyel). Mindezek mellett az első dizájn korántsem volt annyira vészes, mint ahogyan azt beállították: bár valóban lehetett volna jobb, volt példa már sokkal nagyobb katasztrófákra is a filmtörténelem során.
Az alkotók azonban hallgattak a kritikára: eltolták a premier dátumát, újabb milliókat öltek egy korrekciós csapat összeverbuválására, és hozzáigazították a főhőst a megszokottabb, klasszikus kinézetéhez. A reakció szinte példátlan Hollywood történetében, egyben egy olyan új korszakot vezet be a filmgyártásban, ami egészen megváltoztatja azt a módot, ahogyan a filmeket fogyasztjuk. Míg az Élősködők Oscar-díja egy nemzetközibb, nyitottabb világ közeledését (vagy megérkezését) sugallja, addig a Sonic a nagy nyári mozik egyre inkább termékké való redukálásának az újabb példája. Egy olyan hullám legújabb darabja, amelyben a filmek már nem művészeti alkotások, hanem a nézők igényeire kihegyezett, milliónyi fókuszcsoporton átesett, tökéletesre csiszolt produktumok. Ha csak egy aspektusát is el merik rontani, akkor a teljes, dühöngő internettel kell szembenézniük. S bár volt már görcsös megfelelési kényszerre korábban is példa Hollywoodban (legutóbb tavaly decemberben, a Star Wars legújabb epizódjának esetében), a Sonic a legevidensebb mutatója annak az iránynak, amibe tartunk.
Ennek megfelelően a mozi nem zavar túlzottan sok vizet. A történet a már tényleg végtelenségig elhasznált paneleket veszi sorra, amit a szombat reggeli rajzfilmekből és a moziban néha-néha feltűnő, gyerekeket megcélzó mesefilmekből már unásig ismerünk. Tehát nem kell számítanunk semmi komolyra, vagy világmegváltóra. Az új animáció azonban valóban jól sikerült, és ha képesek vagyunk eltekinteni attól, hogy igazából ezt a filmet már nagyon sokszor láttuk, akkor még talán jól is fogunk szórakozni.
A gumiarcú Jim Carreyt lehetetlenség megunni, külön öröm, hogy itt most újra láthatjuk.
Főként ha figyelembe vesszük, hogy manapság nagyon ritkán szokott feltűnni a vásznon, jelenléte igencsak értékesnek számít – még akkor is, ha a projekt nem a legmegfelelőbb számára, szokása szerint mindent belead. Üde színfoltja a sokszor merő átlagosságba fulladó filmecskének.
A többi színésszel sincs gond, hozzák a tőlük elvártat – megdolgoznak a pénzükért, és szerintem ebben az esetben nem is volt magasztosabb motivációjuk, ahogy az alkotóknak sem. Ben Schwartz külön említést érdemel, mint Sonic hangja, azonban a gyerekek miatt nagy valószínűséggel szinkronnal fogjuk a filmet megtekinteni, így az ő alakítása sajnos elvész. A történettől sem kell túlzottan sokat várnunk: körülbelül azon a szinten mozog, amit a már jó pár éve bemutatott Hupikék Törpikék-adaptációk hoztak.
Mindezzel nincs is nagy baj, hiszen ez a érdektelen könnyedség,
a már jól ismert fordulatok és klisék, továbbá maga az egész film ismerős érzete a legvégén még akár kellemes élménnyé is formálódhat
sokunkban. A probléma azonban már nem csak annyi, hogy még mindig készülnek ilyen “igénytelen” mozik - hanem az, hogy már egyre több ilyen van, és a stúdiók napról napra komolyabban veszik az efféle produktumok “felvizezését”, hogy a lehető legkevesebb gondot okozzák. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb irány.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Ezeknek a kisasszonyoknak nagyon gyorsan kellett felnőniük | 2020.02.02 |
JoJo Nyuszi nem ugrott elég magasra? | 2020.01.25 |
Mégsem annyira szuper gyereksztárnak lenni? | 2020.01.18 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)