Három debreceni férfi feltálalta a világ egyik legbüdösebb halát a Tócóvölgyben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.09.24. 09:00 | Frissítve: 2018.09.24. 09:24
Debrecen – Nagyon durva gasztronómia esemény helyszíne volt a négyemeletes házak melletti rét. Színes, szagos írásunkból kiderül minden részlet.
Két operatőr és egy újságíró fogott össze egy sajátos és nem éppen veszélytelen gasztronómiai kísérlet erejéig. Köztük volt a Dehir.hu munkatársa is, aki eredetileg ugyan megfigyelő státuszban, az esemény krónikásaként jelent meg, de aztán engedett a nyomásnak, s ő maga is a terített asztal mögé ült.
Eredetileg egy társasház udvara lett volna a sajátos vacsora helyszíne, de aztán biztonsági meggondolásból mégis egy kicsit távolabbi területet választottak a kísérletező kedvű férfiak: olyat, ahol senki nem zavarja a filmfelvételt, és a hal sem okoz közbotrányt, ha kikerül a konzervdobozból.
A surströmming ugyanis tényleg elképesztően és kíméletlenül büdös. Sajátos módon készül: erjesztéssel, kevés sóval. Mindig tavasszal, a legzsírosabb heringekből, s általában augusztusban szokták elfogyasztani. A svédeknél annyira népszerű, hogy fesztivál is szerveződött köré. A tócóvölgyi réten megterített asztalon található étek nem éppen olcsó mulatság: egy adagért (főtt krumpli, lilahagyma, barna kenyér, s majd a konzerv bontása után ez a bizonyos „rothasztott” hering) bizony jó 3500-4000 forintot letesznek a svéd rajongók az otthoni fesztiválon. S ebben nincs benne a mellé fogyasztott vodka és sör ára. (Itt a magyaros virtus jegyében a vodkát szilvapálinka helyettesítette.)
A konzerv már megjelenésében sem volt mindennapi, hiszen a benne lévő gázok olyan szinten felpuffasztották, hogy az asztalra téve nyugodtan meg lehetett forgatni, mint egy rulettkereket. Az ötletgazda (akit egyszerűen a kihívás vonzott ebben a kalandban) gumikesztyűt is húzott. Ám arra, ami ott történt, nem számított senki. Amint a konzervnyitó belehasított a fémbe, a konzerv nagy ívben és iszonyú erővel levegőbe lőtte a levét. A terület penetráns, durva szaggal telt meg.
Nincs mese, meg kell hajolni a viking virtus előtt: a mi pálpusztainkra a svédek surströmmingje köröket ver rá. Leginkább ahhoz hasonlít ez a szag, mint amikor a 40 fokos kánikulában elzúg mellettünk egy dögszállító.
A látvány viszont már nem olyan vészes, elsőre a ruszli képe villanhat be a nézőnek. Elsőre, mert másodjára, amikor belevágunk a hal húsába, a látvány már kevésbé hat vonzónak. Nem olyan tiszta, nem olyan fehér. Ha az ember még képes is arra, hogy a szagon túltegye magát (ez azért kicsit nehezebb, mint leírni), ott a következő megpróbáltatás: lenyomni legalább egy falatot. Akár tejföllel. Erre csak egyetlen debreceni férfi volt képes a trióból: a konzervet kesztyűs kézzel igazgató ötletgazda. Ő – némi tanácskozás után – még a konzerv levét is megkóstolta. Állítása szerint az kevésbé volt rettenetes, mint a hal húsa. De azért utólag bevallotta, hogy azért a hal levének megízlelése csak elsőre tűnt jó ötletnek.
A kísérlet egyébként nem volt előzmények nélküli, a surströmming a Rádió 1-es Sebestyén Balázsék fantáziáját is megmozgatta. De az az ő heringjük volt, ez meg itt a miénk, debrecenieké.
Hogy mit érdemes tudni a surströmmingről, milyen volt ez a gasztronómiai kísérlet, arról videó készült. Aki kedvet kap a kísérletezéshez, legyen elővigyázatos, meg felkészült is, mivel nem is olyan egyszerű ennek a heringnek a beszerzése. Elvileg repülőn sem lehet szállítani, tehát csak szárazföldi úton lehet hozni, vinni…
S aki nem akar két hétre szállodába költözni, míg a lakása ki nem szellőzik, eszébe ne jusson a konyhában bontani a surströmming konzervet!
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Debreceni Polgár
Jahh, akkor ezt éreztem. Már azt hittem, hogy megint trágyázzák a földeket.