Sosem szerettük még annyira Elton Johnt, mint most
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2019.06.08. 11:00 | Frissítve: 2019.06.11. 09:12
Debrecen - Pedig eddig is bírtuk. A Rocketman minden szenvedését selyemköntösbe bújtatja anélkül, hogy elhallgatná a lényeget. Kritika.
Mióta először láttam a moziban a Rocketman előzetesét, izgatottan vártam a filmet annak ellenére, hogy Elton John munkássága és élete nem tartozik a számomra legérdekesebb témák közé. Mégis egyértelmű volt, hogy egy egyszerre szellemes, szórakoztató, látványos, és a Bohém Rapszódiánál jóval kidolgozottabb és megérintőbb sztorit kapunk majd.
Rocketman
Viszont arra nem számítottam, hogy az előzetes várakozásaimat is felülmúlja a magával ragadó Rocketman.
Az egyik legextravagánsabb popénekes élettörténete ugyanis minden, csak nem átlagos vagy épp unalmas. A homoszexualitással, alkohollal és kokainnal folytatott küzdelmeinek okát boncolgatja egész mélyen a Rocketman: több ok is felszínre kerül, és mindegyik miatt csak sajnálni tudjuk az énekest, aki nyilvánvalóan sok szenvedést élt át az évtizedek során.
Egyszerűen szívbemarkoló az, ahogy a film bemutatja, mennyire gonoszan bánnak Eltonnal (Taron Egerton) a szülei, akik egymással is folyton marakodnak. Apja puhánynak tartja, amiért a női magazinok is érdeklik, anyja pedig minden ambícióját maró gúnnyal övezi. Jól látható az, hogy a szeretetlenség milyen tragédiákba csaphat, főleg ha valaki híres és temérdek pénze van. Ráadásként a szerelme megcsalja és csak a vagyonát szívja el, a barátai pedig kifejezetten felszínesek. Pedig Elton élete (vagy legalábbis karrierje) nagyon jól indult: már négy évesen hallás alapján visszajátszott komolyzenei darabokat a zongorán, 11 évesen pedig ifjúsági ösztöndíjat nyert a Királyi Zeneakadémiára. Aztán a sikerekkel együtt jön a lejtmenet és a teljes depresszió is: fájdalmas látni mindazt, amit el kellett viselnie az énekesnek.
Az egyik legjobb döntés a film készítői részéről az volt, hogy nem ragaszkodtak ahhoz, hogy az évek múlását kidomborítsák: alig hallunk arról, melyik esztendőben járunk, s a dalok megjelenési idejét sem vették túlzottan komolyan. Amelyik száma illett egy adott jelenethez, azt vették elő, hangulat alapján válogattak,
nem egy merev lineáris menethez kötötték a filmet. Ez a megoldás ahhoz is közel áll, hogy az állandó alkohol- és drogmámorban úszó Elton legtöbbször azt sem tudta mikor, hol van.
Remek képi megoldások teszik az amúgy is fordulatos történetű filmet még izgalmasabbá. A legcsodásabb jelenet egyben a legszomorúbb: a fiatal és sikeres Elton annyira magányos, hogy az öngyilkosságot választja. A medencében elmerülve a fény felé úszik, a megkönnyebbítő gyermekség felé mennyei zene kíséretében. Az ebből való felállásának ötletes ábrázolása pedig legalább ennyire szép.
A szuper látványvilágra rátesznek egy hatalmas lapáttal a frenetikus jelmezek, Bár mindehhez közepes tánckoreográfiák társulnak (főleg azután érezni így, hogy láttuk az élőszereplős Aladdint), a dalok Taron Egerton előadásában remekek. A fiatal színész, aki az Énekelj! című animációs filmben is brilliánsan hozta az Elton-slágert, igazán hiteles a kitörni vágyó, mégis szerény és udvarias világsztár szerepében.
Néhány jelenetben konkrétan azt hittem, hogy Eltont látom, nem Egertont. Elképesztő átalakulás, mind frizura, mind szemüvegek, mind stílus tekintetében egyaránt.
Már a moziból kifelé jövet Elton dalait hallgattuk: az örök kedvenc I'm Still Standing csodás befejezése a filmnek, az üzenete pedig minden néző számára olyan fontos lehet, mint amilyen főhősünknek volt.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)