Útirajz: ebéd Debrecenben, koraesti fürdőzés a Fekete-tengerben – fotókkal
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2018.07.21. 13:00 | Frissítve: 2018.07.23. 18:23
Debrecen – A retró emlékeinktől a modern világba csábít a bolgár tengerpart. Alig több mint egy óra alatt a Napospart fövenyére repülhetünk városunkból.
A nyári időszakban a debreceni reptérről hétfőn délutánonként, Ferihegyről szombaton és kedden hajnalban indul közvetlen légijárat Bulgáriába, a Fekete-tenger partjára.
Sok módja van annak, hogy az ember felkészüljön a nyári vakációra, megismerje a kiválasztott úticélt. A világháló böngészése hasznos lehet, ám – mint minden innen származó hír, információ esetében – a megfelelő „forráskritika” ezúttal is elengedhetetlen.
Az első tanács tehát: internetről felkészülni csak módjával...
Ha a kommentek alapján döntene az ember, biztos, hogy útnak sem indul. Vannak ugyan pozitív megjegyzések is, de összességében leszűrhető: ritka, mint a fehér holló az elégedett magyar utazó. Függetlenül attól, hova viszi a sorsa/kedve/pénze.
Bulgáriát egyébként is divatos volt fikázni az elmúlt néhány évtizedben. Az adriai utazáshoz, a török rivierához, az egyiptomi és tunéziai all inclusive kínálatokhoz, a thaiföldi tengerparti „telelésekhez” viszonyítva valóban nem volt versenyképes a nyolcvanas-kilencvenes évek bolgár valósága. S az idősebb korosztály az emlékeiből építkezik – a trabantos, kempingező önmagára, s az akkori, sokszor nomád körülményekre.
Retró utazásra vállalkoztunk tehát, felidézve a pliszkai egyetemi építőtábor emlékeit, a debreceni testvérváros, Sumen utcáin való bandukolást, a tengerparti napokat, Neszebár macskaköves óvárosát.
Ez utóbbi városka környékén keresgéltünk most is. S már a szállásfoglaláskor elámultunk.
A fotók, tudjuk, lehetnek csalókák, s a tapasztalat nem mindig azonos a szépen fényképezett helyszínnel, ám a felvételek azért sokat elárultak a változásokról. S a szálláshelyek sokszínűsége, kínálata is. A kis panziótól az ötcsillagos luxushotelig. Az utóbbi időben számtalan szálloda és apartmanház épült, a különféle szórakozóhelyek száma is jelentősen bővült. Az elmúlt években a bolgár tengerpart volt az egyik legdinamikusabban fejlődő turisztikai úti cél, s a javuló infrastruktúrának köszönhetően, napjainkra az egyik legfelkapottabb, legnépszerűbb üdülőhely.
Aprószemcsés, finom homokos tengerpartja miatt a kisgyermekes családok is előszeretettel töltik itt pihenésüket. S további adalék: csaknem minden szálloda, még a kis panziók jelentős része is rendelkezik saját szabadtéri medencével, legtöbbször gyermekmedencével is – függetlenül attól, hogy a szálláshely akár közvetlenül a tengerparton helyezkedik el. S e kerti uszodákban nem kell fizetni a nyugágyért, matracért sem.
A Napospart Bulgária legnagyobb üdülőközpontja. Szállodaváros, önálló lakosság nélkül. Burgasztól 40 kilométerre északra fekszik, egy patkó formájú öbölben. A mintegy 8 km hosszúságú, sík partvonal mentén
rengeteg szálloda épült, a strand bármely szálláshelyről egyszerűen megközelíthető – ugyanakkor egyik hotel sem sajátítja ki a partot, így elgyalogolhatunk a fövenyen, akár Neszebárig is.
Az üdülőövezet összeér a műemléki város északi területeivel. A Naposparton 2003-ban felépült spanyol tulajdonú aquapark, ahova ingyenes buszjáratok indulnak a szállodákból.
Csak azon a környéken több mint kétszáz ajánlatot dobott fel a szálláskereső – bele is fáradtunk a nézegetésbe, s viszonylag gyorsan döntöttünk. Legyen elérhető távolságban Neszebártól, de ne a Napospart szállodarengetegében, városias bulinegyedében, hanem kicsit távolabb, de mindenképpen közvetlen parti kapcsolattal.
Így bukkantunk a burgaszi öböl viszonylag csendes kis településére, Sveti Vlasra. Szép domborzatú helyen fekszik, hegy és tenger között. Négy csillagos apartman-szállodában foglaltunk helyet, ellátást nem kértünk. Mindez azzal is járt, hogy három generációs, négyfős csapatunk az apartman jól felszerelt konyháját használta a „hideg” étkezésre, a napi egyszeri meleg étel fogyasztása pedig a bolgár gasztronómia tesztelésével telt el. Soha nem tértünk vissza azonos étterembe, mindig másutt kóstolgattuk az ízeket.
Olvastuk előzetesen, hogy egy utazási felmérés szerint a magyarok átlagosan 194 ezer forintot költenek idén nyaralásra. Nos, mi jóval az ár alatt zártuk a büdzsét, mégis remekül éreztük magunkat. A három felnőtt+1 gyermek kombináció jóval ötszázezer alatt volt (a WizzAir repjegyekre, praktikus csomagválasztással 164 ezer kellett, az apartman 147 ezer volt, önellátásra, étkezésre, helyi utazásra, szórakozásra további 130 ezer forintnyi ment el).
Ami a pénzügyeket illeti. Célszerű itthon váltani (1 leva körülbelül 166 forint), euróval csak néhány helyen lehet fizetni. Néhány bolti ár: tíz tojás: 2,99; kenyér: 1,59; tíz deka ementáli sajt: 1,85; az ajran: 0,88, a sör 2-5 levába kerül. A bolgár vodka 1,30 leva. A sopszka saláta 8 levát kóstál. Egy főétel 10-25 leva között, a pizza akár 10 leva alatt is kapható. A strandokon a nyugágyak és a napernyők fizetősek (9-9 leva), ám a szabad területen a saját törölközőnkkel nyugodtan megtelepedhetünk.
A szállodás résznek nincs egyértelmű főutcája vagy főtere: gyakorlatilag minden utcában vannak kis boltok (ezeket hívják szupermarketnek), a szállodák földszintjén nyilvános éttermek, lehet venni gyümölcsöket, van jó pár pékség. Gyakorlatilag mindenféle szakbolt is van, csak nem annyira koncentráltan, mint egy igazi városban.
A Napospartra jellemző giga szórakozóhelyek (Cacao Beach, Bedroom Beach, Manija, Orange) nincsenek Sveti Vlas területén, de Napospart tényleg egy ugrás: a 15-20 percenként a főúton járó busszal csak pár megállót kell menni (a félórányira levő Neszebárba a jegy 2 leva). A viszonylag kis távolság miatt a taxi sem kifizethetetlen, de sok értelme nincs. Neszebár és a Napospart között 15 leváért hajóval is megtehetjük az utat, s közlekedik csilingelő minivasút is, 2 leváért. A reptérre 30-40 euró körül lehet taxival kijutni, alku kérdése az összeg.
Árszínvonal: egy leheletnyivel magasabb a Napospartnál, de így sem drágább mondjuk a balatoni üdülésnél. Az ár/minőség arány teljesen reális.
No, de nézzük akkor, mi is a minőség. Mit csinálhat az utazó a bulgáriai Fekete-tengernél? Fürdik, napozik, lazít. S tesz egy-két kötelezőnek mondható kirándulást Neszebárba.
Ahol ikszedik alkalommal is örömmel sétál a macskaköves utcácskákon. Belegondol, miként élhettek itt az emberek a templomok fénykorában, a második-nyolcadik században, elmélázik a tengerparton, s rutinmozdulattal kikerüli az elegáns éttermek „behívóembereit”. Aztán egy csendes kikötői utcán, az elhagyottnak tűnő A világítótoronyhoz nevű kocsmában az unatkozó szakácsokat munkára ösztökélvén elfogyasztja a bulgáriai hét legjobb vacsoráját, a Szacs nevű, párolt, sült zöldségekkel, húsokkal bőven megrakott étket, melyet még gőzölgő edényben szervíroznak.
S ha már a gasztronómia szóba került: érdemes megkóstolni a sopszka, snyezanka, meszana vagy ovcsarszka névre hallgató különleges bolgár salátákat, a kaporral ízesített, joghurtból készült hideg uborkalevest (tarator), a polneni csuskit, azaz a töltött paprikát, a muszakát, esetleg a bolgár fasírtot (kjufte) és a nálunk is ismert hosszú fasírtot (kebabcse). A sült krumpli, vagy bármi más mellé lehet kérni a bolgár paradicsomkrémet (lutenicát).
A paradicsom egyébként is központi szerepet játszott étkezésünkben: reggelire a különböző sajtok mellé az öklömnyi paradicsomok fenséges ízkombinációt adtak. A gyümölcsök, zöldségek frissek, zamatosak. A fagylaltozók figyelmébe: a bolgárok nem gombócra, hanem 100 grammra mérik a fagyit, ami Neszebárban 1,79 levába kerül. Ha nem mondjuk külön, hogy mennyit szeretnénk kérni a tölcsérbe/tálkába, akkor „csordultig” telerakják...
Neszebár óvárosát alaposan járjuk be, cél nélkül bandukoljunk, engedjünk bőven időt magunknak!
Az időszámításunk előtti V. században alapított Óvárost egy szűk földsáv kapcsolja össze a szárazfölddel. Jellegzetes bolgár faházai, hangulatos macskaköves utcái, egyedülálló tengeri panorámás éttermei felejthetetlen élményt nyújtanak. A város műemlékekben gazdag, az UNESCO 1983-ban felvette a Világörökség listájára. Templomai, pontosabban templomromjai a városalapító görögök, majd a bizánci kor emlékeit hordozzák.
Visszaúton a burgaszi reptér tovább gyarapítja a retró-utazás modern változatának pozitív emlékeit: a tiszta és szép épületben ezerszer jobb a WizzAir-kiszolgálás, mint Ferihegyen (egyszerűen azért, mert több a Check-in pult, nagyobb létszámú a személyzet, ennek megfelelően nem jön létre az az őskáosz, ami a budapesti induláskor reggel öt óra tájban fogadja a reptérre érkezőt).
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)