Tovább Amerika útjain – 10. rész – az Univerzum mennydörgő csodája
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2012.02.11. 10:17 | Frissítve: 2012.02.12. 07:30
Niagara Falls, New York (USA) – Ha az ember tüzetesen körülnéz Amerikában, elkápráztatja a látvány: milyen gyönyörű vidéken élhettek egykor az indiánok. Köztük kétségkívül az egyik legszebb a „Mennydörgő Víz”. Melynek milliók járnak csodájára, két ország határán.
Huronok, irokézek, mohikánok és még néhány törzs lakta a Nagy-tavak vidékét. Sokáig tehát csak ők láthatták azt a körülbelül 12 ezer éves csodát, amelyet a jég az Erie- és az Ontario-tavak közé vájt. Ez a káprázat egy hatalmas zuhatag a Niagara folyón – világszerte Niagara-vízesésként ismerik. Aki pedig megismeri, azaz valaha ellátogat oda, nem fogja megbánni. Amerika egyik legnagyszerűbb természeti csodáját nézheti meg.
Így vélte ezt egy Louis Hennepin nevű francia szerzetes is, aki talán első európaiként 1678-ban járt ezen a tájon. „Az Univerzum képtelen hozzá hasonlót teremteni” – írta később őszinte lelkesedéssel. Még ha ez némileg túlzás is, annyi bizonyos, hogy a Niagarát nem pusztán a híres amerikai marketing tette népszerű utazási célponttá. Persze, ennek a 19. században nem örültek az itt élő indiánok. Mint ahogy a híres irokéz törzsfőnök, Red Jacket (Vörös Kabát) keserűen megfogalmazta: „A ti ősapáitok keltek át a nagy vizeken, és ezen a szigeten szálltak partra. Kevesen voltak. Itt barátokat és nem ellenségeket találtak. Azt mondták nekünk, hogy gonosz emberek elől menekültek el hazájukból, és azért jöttek ide, hogy vallásukat gyakorolhassák. Egy kis földet kértek tőlünk. Megsajnáltuk őket, teljesítettük kérésüket, így letelepedtek közénk… A hírek hazajutottak, és egyre többen jöttek el közénk. Mi mégsem féltünk tőlük. Barátainknak tekintettük őket. Ők minket testvéreiknek hívtak. Mi hittünk ennek, és nagy területet adtunk nekik. Idővel nagyon megsokasodtak. Még több földet akartak. Az országunkat akarták. Szemünk kinyílt, elménk pedig nyugtalanná vált. Háborúk következtek. Indiánokat béreltek fel, hogy indiánok ellen harcoljanak, s ekkor népünk közül sokan meghaltak.”
Az irokéz törzsfőnök egyike a valaha volt legismertebb indiánoknak. A „hálás” fehér utókor egy hatalmas emlékművet állított sírhalmára, amely a Niagarától alig 24 mérföldnyire lévő Buffalóban található. Érdemes emiatt ellátogatni az egyébként nem túlságosan impozáns New York állambeli nagyváros Forest Lawn névre keresztelt temetőjébe. A méretes törzsfő szobrának talapzatán megindító sorok, közte a valóra vált jóslattal: „A szívem meghasad, ha arra gondolok, hogy halálom után a népem gyorsan szétesik, és elfelejtik”. Vörös Kabát „igazi” neve Sa-Go-Ye-Wat-Ha volt, ami szabad fordításban így hangzik „Ébren tartja őket”. És ha már egy indián törzsfőnökért bekukkantottunk ebbe a csodálatos sírkertbe, érdemes megállni az Egyesült Államok 13. elnökének emlékművénél is. Millard Filmore 1800 és 1874 között élt, ő volt, aki – hallván hősies szabadságharcunkról – meghívta Amerikába az emigrációba kényszerült Kossuth Lajost. Az már más kérdés, hogy végül nem fogadta őt Washingtonban.
No, de ne a történelmen nosztalgiázzunk, hanem keljünk át a hidakon, és keressük fel a szigetet, amely a Niagara Falls nevű kisvárosnak ad otthont. Itt hömpölyög tehát méltóságteljesen az Erie-tóból érkező Niagara folyó, hogy aztán a „határszélen” felgyorsulva a világ egyik legszebb vízeséseként szálljon alá, majd megszelídülve vigye tovább az óránként itt átfolyó körülbelül 30 millió köbméternyi vizet. Mint ahogy az amerikai Erie adja tovább a kanadai Ontariónak a vizet, annyira nem vesszük észre, hogy a mélység fölé épített nagy híd (Rainbow Bridge) közepén országot válthatunk. A Niagara-vízesés ugyanis az USA és Kanada határán áll. Ráadásul a juharlevelesek vannak jobb helyzetben, hiszen a kanadai oldalról nézve sokkal többet látunk eme leírhatatlan csodából, mint az amerikairól.
A Niagara-vízesés két fő részből áll, ezeket a Kecske-sziget választja ketté. A keleti oldalon, azaz az USA területén az Amerikai-zuhatag 300 méter hosszan egyenes vonalat alkot, míg a kanadai vízesés (Patkó-zuhatag) kétszer akkora, és természetesen patkó alakú. Nos, ez a rész alig-alig látszik Amerikából. Kanadából viszont lenyűgöző! Szintén az amerikai oldalon található még egy kisebb, a Menyasszonyi fátyol-zuhatag, amit a Luna-sziget különít el. Az itt lezuhanó óriási mennyiségű víz hatalmas párafelhőt képez, amely már nagyon messziről látszik. De aki nem is látja, az hallhatja: sok-sok kilométernyire hallatszik ugyanis az a „mennydörgés”.
Aki bátor, és jól bírja a vizet, az benevezhet egy rövid hajóútra is a mélységben. A hajótúra neve: Maid of the Mist Boat Ride. Színes esőköpenyt adnak a vállalkozó turistákra (a jegy körülbelül 15 dollár), majd irány a fedélzet. Az utasokkal bőven megrakott hajó elhalad a vízesés mellett, majd a Patkó-zuhatag medencéjéhez navigálja a kapitány. És a hajó egészen közel megy a lezúduló víztömeghez. Csak a pára látszik és a hatalmas robaj hallatszik, de semmi és senki nem marad szárazon…
A Niagara-vízesés gyakorlatilag az év bármely napján látogatható. Természetesen minden évszaknak megvan a maga varázsa, télen még az is előfordul, hogy befagy. De sohasem zár be. Sőt: esténként kivilágítják, és ebben a díszfényben éjfélig gyönyörködhetnek a turisták. Akiknek persze nem kell lemondani semmi földi jóról, mert csodálatos természet ide, lenyűgöző indián hagyaték oda, azért nem feledhetjük el: mégiscsak a 21. században élünk, amikor azért fogyasztani illik. Amerikában különösen. Szóval szállodák, kaszinók, éttermek, boltok és a többi szolgáltatás mind elérhető, mindkét oldalon. Az amerikai oldalról nézve a szemközti magas épületek párafelhőn áttetsző sziluettjei kifejezetten érdekes hátteret adnak a készülő fotókhoz. Napközben is, ám éjszaka kifejezetten.
Évente közel tízmillió turista látogatja meg a Niagara-vízesést. Aki járt már ott, egyből megérti, miért. Megéri elmenni. Csodálni a szinte kiapadhatatlannak tűnő lezúduló víztömeget, hallgatni azt a hatalmas robajt. Gyönyörködni a természet csodálatos egyszerűségében. Vagy egyszerűen csak belefeledkezni a „mennydörgő víz” látványába. Ez a vízesés pontosan olyan, min az indián törzsfőnök: „Sa-Go-Ye-Wat-Ha”.
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)