Árérzékenyek vagyunk, cserébe egészségtelenül táplálkozunk
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.04.04. 08:23 | Frissítve: 2011.04.04. 08:23
Debrecen - Van, aki megteheti, hogy figyel arra, mit eszik, az átlagos magyar családok többsége azonban kizárólag egyet tart szem előtt: ez pedig az ár. Tettünk egy kört, s megnéztük, mit és mennyiért vehetünk meg, s van-e rá minimális esély, hogy egészségesebb, akár tartósítószer nélküli élelmiszereket szerezzünk be.
Az emésztőszervi daganatos elhalálozásban világviszonylatban is az élvonalban szerepel hazánk. Ebben nyilván szerepet játszhat a stresszes életmód mellett a rossz táplálkozás, az egészségtelen „műkaják” fogyasztása is. Tehetünk valamit ez ellen? Ehetünk olyan ételeket, amelyek egészségesebbek? Mint annyi más, részben ez is a pénzen múlik. Van, aki megteheti, hogy figyel arra, mit eszik. Az átlagos, kis pénzből élő magyar családok többsége azonban kizárólag egyet tart szem előtt: ez pedig az ár.
Eleve ott a gond, hogy a napi munka után már nincs idő körülnézni, hol mi akciós éppen. A közeli kisboltok rendszerint elég drágák, a város különböző részein található üzletközpontok viszont néha csak egy-két busszal érhetők el. Aki nem autóval intézi a bevásárlást, meggondolja, érdemes-e mondjuk plusz egy-másfél órát órát tolongani 50-100 forint megtakarítás kedvéért. Tettünk egy kört mi is, s megnéztük, mit és mennyiért vehetünk meg, van-e rá minimális esély, hogy egészségesebb, akár tartósítószer nélküli élelmiszereket szerezzünk be.
Sok-sok E-betű
Tej, kenyér: ez az alap. Tejet 150 és 250 forintos áron láttunk. 1,5 és 3,5 közötti zsírtartalommal, dobozos változatban. Miután végigolvastuk, miből készült, nem tiltakoznánk, ha a szakemberek azt állítanák, köze sincs a tehénhez ennek a fehér folyadéknak. A kenyér ára is erősen hullámzik, tapasztaltuk túránk során. Láttunk többféle zacskós változatot, jó sok adalékkal, állomány- meg lisztjavítóval (igen, ilyen is van). Végül valamivel több mint 260 forintért helyben szeletelt kenyeret vittünk haza egy közeli pékségből. A vaj drága, állapítottuk meg. Egy időben mindenütt azt olvastuk, hogy zsíros és egészségtelen. Mostanában a margarinokról születnek hasonló vélemények. Végül az utóbbi egy szívbarát változatánál maradtunk, bő 600 forint per fél kilós áron. Erre terveztünk némi felvágottat: 300-350 forintért már volt szeletelt szalámi (8 és 10 dekagramm közötti mennyiség), de vehettünk volna a gazdaságosság jegyében 40 dekát ezres körüli összegért. Természetesen ezek mind gyorsérlelésű termékek, sok-sok E-betűvel a csomagoláson.
A kenőmájast szeretnénk, de amióta végigolvastuk, miből készül (tartalmaz például darált baromfibőrt is az engedélyezett állományjavítókon túl), inkább rendre visszatesszük. Találtunk viszont jó áras sonkát. Igaz, hogy sápadt, mint a városi lányok április idusán, és érzünk némi ellenmondást a szóösszetételben is (szerintünk a csirke és a sonka nehezen házasíthatók össze), ez a 12 dekányi mennyiség azonban nem tűnt rossz vételnek 280 forintért. (A védőgázas csomagolás miatt némi zavaró illattal, amit meg lehet szokni.) A kenyérre nem csupán húsféleség kerülhet: a mézet 1500 forintért kihagytuk (üveges, 90 dekás, amit a nyugati módi mintájára 900 grammosnak írnak), a baracklekvárt viszont elég jó áron, 400 forint alatt tehettük a kosárba. (Közel 20 százalék körüli gyümölcstartalommal, zselésítőanyaggal és engedélyezett ételszínezékkel.)
Gyorspácolt sonkaszerűség
Húst itt csak tálcásat találtunk. 70 deka csirkemell (1600 forint per kilós áron) 4 embernek kevés, két tálca meg drága. (Viszont tény: a csirkemell csirkéből van, a sertéskaraj meg valamikor tényleg röföghetett az ólban.) Ha olcsóbb húst akarunk (aminek viszont ne legyen híg a leve), keresnünk kell egy igazi hentest. Komolyan fontolóra vettük, nem érné-e meg jobban valami olyan nagyobb kiszerelésű sonkaszerűség, ami ugyan nem sonka, de gyorspácolása következtében hasonlít a húsvéti eledelekhez: láttunk például 1200 forintért bő nyolcvan dekás darabot. Míg ingadoztunk az árak és bérek közötti feszültség erőterében, odadobtunk egy szép zöld paprikát is 150 forintért.
Kellene a gyerekeknek egy kis desszert, néztük a következő polcsort. A legolcsóbb 10 dekás csokoládé kerekítéssel egy százasba került. 30 százalék kakaóból, meg több, erősen idegen hangzású alkotóelemből – de ennyiért ne várjon senki belga csodát. Sört most nem vettünk, a bort is kihagytuk (280 forintért kizárt, hogy szőlőből készült...), ellenben választottunk két liter műanyag flakonos üdítőt, ami nagyjából ásványvíz-árban volt. Elolvastuk, miből készült, és reménykedtünk, hogy a fejlődő szervezet megbirkózik ezekkel az adalékanyagokkal is.
Magyar terméket nem vettünk
Vettünk még sampont (280 forint), kéztörlőt (120 forint), százas papír zsebkendőt (80 forint), húsmentes, valódi tartósítószeres makaróniszószt (380 forint) és tojás nélküli száraztésztát (130 forint).
Méz és hús nélkül megúsztuk nagyjából 3 ezer forintból. Cserébe viszont nem is volt ez igazi, klasszikus nagybevásárlás. Valójában semmi extrát, semmi tartósat nem vettünk. Nem került krumpli, rizs, hagyma, mustár, virsli, bab- vagy kukoricakonzerv, savanyúság, sajt, joghurt, kávé, tejpor, cigaretta, cukor, mosópor és újság sem a kosárba. A vacsorát és a másnapi reggelit nagyjából megoldottuk, az ebédet csak részben. Magyar terméket nem vettünk, de olyat sem, amire illene a bűvös egészséges jelző. Ha négy főben és havi 160 ezer nettóban gondolkodunk, a jelenlegi árakat elnézve erre minimális esélyünk sem lesz.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)