Kik cirkuszolnak itt?
Szerző: Bíró Judit | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.09.18. 09:20 | Frissítve: 2010.09.18. 09:20
Felverik a sátrukat, beüzemelik a forgót, a körhintát, körbebástyázzák magukat lakókocsikkal, majd estére csillogó, elegáns, vagy éppen mókás hacukában bohóckodnak, szaltóznak a szédítő magasban, oroszlánokkal „állatodnak”, ijesztgetnek, vagy elvarázsolnak minket. A másfél órás műsor végén – szerencsés esetben - bizsergő tenyérrel és sajgó rekeszizmokkal távozunk, de vajon mit/kit látnánk, ha benéznénk a csillogó függönyök mögé? Vajon hogyan élnek, milyen múltra tekinthetnek vissza, hogyan tanulnak, mit szeretnek, hol alszanak és miről álmodnak ezek a csodabogarak? Utánajártunk.
Egy hétköznap délelőtt kerülgetem bizonytalanul a ”nagy sátrat”; keresem a bejáratot a lakókocsik, a műanyag szalag és a bemutatott állatok ketrecei között. Egy széles mosolyú úriember siet a segítségemre. Öltözéke hétköznapi - póló és rövidnadrág - de mozdulatai nem azok. Mintha ösztönösen kicsi köröket írna le a levegőben és enyhén meg is hajlik, mikor átbújok a „mobil kerítésen”. Elmondom, miért jöttem, kiderül, ő A bohóc. Hmm, meg is van az alanyom! Szívesen válik azzá.
Bizony, a bohócnak is van polgári neve és nem is Ferdinánd Frici, vagy Vicces Vince, hanem... Szabady Béla - így y-nal... A köszörűsbódé (ahogy ő nevezi lakókocsiját) előtt helyet foglalva megtudom, hogy a szülei is cirkuszosok voltak, így ő is, csaknem szó szerint porondra született. Miután elvégezte az artistaképzőt (1961-ben), a Magyar Cirkusz és Varieté Intézetéhez került, majd bejárta az egész világot. Európán kívül szórakoztatta a mexikói, japán, kínai, közönséget is, fellépett Ho Si Minh vietnámi elnök és a japán herceg előtt (’85-ben) és átélt ezernyi tapsvihart, de sajnos több balesetet is. Az első néhány évben főleg légtornászként lépett fel. Sajnos többször előfordult, hogy mentő vitte el. Egyik görögországi szereplése közben egy szaltó olyan szerencsétlen véget ért, hogy elszakadtak a vállat rögzítő ínszalagok, és meg kellett műteni. A függöny azonban minden este felgördül, a szereplési vágy pedig erősebb a fájdalomnál - mondja, ezért ahogy felébredt az altatásból, a kígyóbőrszerű ruha alatt varratokkal, tamponokkal indult a porondra. Az előadás végére ismét szétnyílt a seb, kezdődhetett az újabb műtét…Ilyen és hasonló balesetek (na, meg az évek múlása) miatt Szabady úr egyre inkább a „bohóckodás” felé fordult, ami azért szintén nem veszélytelen, de szelídebb, mint a száguldás a közönség fölött.
Ha sírni látod… Bánat! A függöny mögé!
Hétköznapjairól faggatva elmondja, hogy alapvetően elégedett állandóan mozgásban lévő életével. Ha megteheti, hobbijának élve képtárakban, múzeumokban és templomokban barangol – már Debrecent is bejárta, az elmúlt két hét alatt. Ekkor érzi, hogy élete igazán kötetlen és szabad, akárcsak egy életre szóló kirándulás.
Bár van saját lakása Pesten, nemigen van lelakva, ugyanis az év 12 hónapjából csak 3-at tölt benne. Ezek a téli hónapok, amikor ő is, mint a cirkusz más tagjai, felkészülnek az előadásokra, pihenhetnek egy kicsit. Nyáron kell „kitermelni” ezeknek a hónapoknak is a bevételét. S hogy mennyi ez? Összegszerűségre nem törekedett, de azt elárulta Béla, hogy évi átlagban egy minimálbér összegét taksálja egy bohóc. Van, aki télen ezért ”elhúz melegebb éghajlatra” és ott tiporja a porondot az itthoni szezonkezdetig. A családról, társról annyit, hogy bár van egy lánya (polgári foglalkozású), egyedül él. Nem hiszi, hogy működhet egy házasság úgy, hogy valakivel éjjel-nappal együtt legyenek éveken át. Akkor egy idő után már nincs miről mesélni – mondja. Meg ugye ez itt egy nagy család- mutat körbe a lakókocsik között komótosan rendezkedő lakókon, akikkel 12 éve él együtt. - A másik családom a közönség, a gyerekek. Arról álmodom, hogy örökké rajtam, velem együtt nevessenek. Ők feltöltenek energiával, cserébe én krumpliorrot és csónakcipőt öltök. Ha bánat ér, azt a függöny mögött kell hagyni. „Milyen lenne egy bánatos bohóc?”- nevet harsányan.
Mint a drog
Elköszönök és ott is termek „Perinyo” előtt, aki az előadásokon az oroszlánokkal parádézik, most azonban nem különböztetném meg egy hétköznapi bevásárlásból hazatérő asztalostól, bár a testalkata szokatlanul izmos. Miután lerakta a csomagokat, készségesen áll kérdéseim és lencsém elé.
Mint mondja, nála is családi hagyomány a cirkuszi élet. Az elmúlt 300 évre visszamenőleg a családja minden tagja így élt, sőt, őt a kórházból (58 évvel ezelőtt) lakókocsiba vitték haza, így fel sem merült benne, hogy nem folytatja a hagyományt. Édesanyjához hasonlóan ő is légtornász lett, azonban egyik Fővárosi Nagycirkuszi szereplésekor elég volt egy kis fáradtság és egy tizedmásodperc ahhoz, hogy 8 méter magasról leessen. Súlyos belszervi sérülései miatt kiderült, többé nem mehet a magasba. Ekkor fordult az állatok felé. Mára már bejárta a világot humoros vadállatszámaival. Tudomása szerint 20 éve ő az egyetlen, aki ilyen műsorokat ad elő. Nagyon szereti a munkáját és az állatait. Mint a drog – mondja – , nem lehet kiszállni belőle. Bár érdi háza csábító, mégis újra és újra útra kel.
A múltról, magánéletről, extrém esetekről faggatva megtudom, hogy bizony többször megsebesült. Előfordult, hogy két hímoroszlán között kellett „igazságot tennie” (a kezén ma is látható a nyoma) és az is megesett, hogy a feleségét az oroszlán szájából kellett kimentenie. – Nem kívántam neki jó étvágyat – teszi hozzá pajkos iróniával. Ha már házasságnál tartunk, rákérdezek. Elmondja, háromszor nősült. Mindháromszor „civil” hölgy volt az ara (épp a Béla által említettek miatt döntött így), de most is egyedül él. Kissé csalódottan azt mondja: - Szeresd, tartsd el őket, aztán elhagynak! A házassághoz azonban jó emlékei is kötődnek: két lánya és egy fia van. Az egyik lánya államilag kitüntetett artista, a másik lánya nem ezen a pályán indult. A fia még csak 12 éves, de Perinyo nem tiltaná és nem is bíztatná, ha ezen a pályán indulna – csak támogatja, abban, amit szeret. Tulajdonképpen boldog embernek tartja magát, de ahogy múlnak az évek, egyre inkább hiányoznak a falak, a stabil otthon.
Utánpótlás
Ahogy távozni készülök egy fiatal, kígyótestű lányon akad meg a szemem, amint éppen karikákkal gyakorol. Megszólítom. Kiderül, Nikolettnek hívják, 14 éves, a cirkuszi műsor műsorvezetője és egyben persze mutatványosa is. Csütörtökön végezte a nyolcadikat. Kérdő tekintetemet látva kiegészíti azzal, hogy magántanuló és most épp Miskolcon volt lehetőse vizsgát tennie. Rajta kívül még 5 testvére van (18 évestől 10 hónaposig), akik szinte mind részt vesznek a műsorban.
Porond helyett íróasztal
Azt hiszem, ezután még nagyobb elismeréssel tekintek ennek az ősi mesterségnek az elhivatottjaira. Betonalapokon nyugvó házban élő ember lévén nehéz elképzelnem, hogy példáulk ha beteg vagyok, mindig másik orvoshoz kell mennem, hogy hiába találok egy jó kis magyaros éttermet, nem sokáig élvezhetem az ízeit, hiszen pár hét, és indulás, kereshetek újat, vagy ehetem, amit vásárlok, rendelek, illetve a lakókocsi pici konyháján készítek. Kézzel mosok és nincs „igazi” fürdőszobám. A legjobban azonban a nyugalom és a termetes (papírok bájos kuszaságban pompázó) íróasztalom hiányozna.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)