Játékos művészet és épített valóság
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.08. 12:00 | Frissítve: 2011.11.09. 14:40
Debrecen - Az a jó hobbi, amiben az ember önmagát is megvalósíthatja. A modellezők önálló világot építenek, ám ehhez nem elég szeretni a vonatokat, érteni is kell a megépítésükhöz. Életen át tartó szenvedély ez, melyben mindig vannak újabb kihívások.
Emlékszem, gyerekkoromban imádtam apám kisvasútját, a modern expresszvonatra hasonlító modelleket, a kis állomás épületét, a gombnyomásra emelkedő sorompót, a belülről pici lámpákkal megvilágított étkezőkocsit és legfőképpen a XIX. századra emlékeztető gyönyörű gőzmozdonyt.
Féltve őrzött kincs volt mindez, s bár nem édesapám építette, gyerekkorának fontos pillanatait idézte a terepasztal, mely úgy volt tökéletes, ahogy volt. Mindig a szekrény legfelső polcán rejtegette a gyűjteményt, egy nagy barna kartondobozban. Csak akkor játszhattunk vele, ha ő is ott volt.
A modellezés nem olcsó mulatság, nagyon komolyan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki ad arra, hogy komoly minőségű gyűjteményt hozzon létre. Ezek közül is azok a drágábbak, amiket készen lehet leemelni a boltok polcairól, a saját készítésű darabok valamivel olcsóbbak, viszont jóval több időt és energiát kell rájuk szánni. Az egy-egy kiemelkedően értékes darab akár a 200 ezer forintot is elérheti, a valósághű belső berendezéssel rendelkező, kézzel készített vagonok 40-50 ezer forintba kerülhetnek, de a kezdetlegesebb, gyerekeknek szánt modellekért is elkérhetnek 30 ezer forintot. Így érthető, hogy apám miért rejtegette sokáig előlem a szettet. Egy nap azonban nem bírtam tovább. Levettem, kicsomagoltam, el is rontottam. Amikor idősebb lettem, bántam a gyermekkori türelmetlenségemet, sajnáltam a szép mozdonyt, mely kicsit megcsonkítva, de még zakatolt a síneken.
A modellek komoly bolti kereskedelmi ára miatt sem ajánlott a nagyon kicsi gyerekek kezébe adni az iparilag előállított, saját alkatrészekből összeesztergált modelleket sem, melyek eszmei értéke szinte felbecsülhetetlen. Fróna László már 35 éve foglalkozik modellezéssel, neki is vannak féltve őrzött szettjei. Mint mondja, fontos, hogy már korán megismerkedjen a gyerek a modellekkel, mert így fogja megszeretni ezeket a játékokat, ezért már az elején érdemes neki az olcsóbb fajtát megvenni, meg kell tanítani neki, hogyan játsszon velük.
A modellezők szinte mindenféle szerelvényt képesek kellő kézügyességgel és hozzáértéssel létrehozni, az alkatrészhiány sem akadály, ha kell, külföldre is elutaznak érte, persze a nyaralással egybekötve azért gazdaságosabb az anyagbeszerzés. Debrecenben is könnyen hozzá lehet jutni az egyes alkatrészekhez, ráadásul az országos üzlethálózatok szinte mindenhol jelen vannak, így a választék itthon is nagy. A magyar témájú modellek, járművek egyébként is erős piacot képeznek, még külföldön is keresettek. Fróna László szerint a legnehezebb mindig egy mozdonyt megalkotni, az ugyanis annyira komplex, hogy csak a nagyon profi, tapasztalt építők próbálkozhatnak meg vele. Egy-egy komoly jármű akár 500-700 elemből is állhat.
A lelkesedés fontos, a kitartás és a türelem még inkább, a legideálisabb azonban az, ha mindez összhangban van a kézügyességgel, a képzelőerővel és a bátor anyagi ráfordítással. Ezek együtt különböztetik meg a modellezést más hobbiktól.
Modellezőknek klubja is van Debrecenben. A HExVaVe - Hajdú Expressz Vasútmodellező és Vasútbarát Egyesületnél vannak olyanok is, akik már annyira nagymesterek, hogy rézből, műanyagból, könnyen forrasztható drótokkal formálják meg a modellek darabjait, olykor lézertechnikát is alkalmaznak, hosszas, aprólékos munka után építik meg a művet. Ilyenkor már nem elég a lelkesedés, ismerni kell a műszaki rajzok kacifántos útmutatásait is. A hajtásrendszer kialakítása nélkül egy mozdony el sem indulna.
Nem mindegy az sem, hogy a kész művet hol tárolják, egy 15-20 négyzetméteres szobában ugyanis nem biztos, hogy elfér egy miniatürizált város és benne a pályaudvar. A helyi gyűjtők rendszerint a klubban kialakított polcokon tárolják a nagyobb, egymáshoz építhető, úgynevezett modulterepasztalokat. Ezeket akkor veszik elő, ha bővíteni akarják, vagy éppen kiállításra viszik őket.
A modelleket építők és a gyűjtők nemcsak a kidolgozással foglalkoznak, hanem azért játszanak is az alkotásaikkal, naponta akár több órát; ilyenkor a felnőtt hirtelen ismét gyerekké válik, s a régi álom is megvalósul: vonatokat irányítanak, szerelvényeket küldenek egymásnak egyik vágányról a másikra, s ilyenkor tényleg olyan mintha életre kelne egy ember alkotta önálló világ, melyben ugyanúgy megtalálható az erdő, az alagút, a híd, sőt még az autók és a peronokon a déli gyorsra várakozó utasok is. Ez nem csak egyszerű hobbi, hanem élethosszig tartó hivatás, mely attól olyan különleges, hogy kikapcsol, s játék közben is úgy érezheti az ember, hogy alkotott valami maradandót.
A látványos modellekből a hétvégén a Józsai Közösségi Házban rendeztek kiállítást a gyűjtők.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)