Festőecsetet is szívesen ragad az ismert debreceni radiológus professzor
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.11.22. 08:18 | Frissítve: 2016.11.22. 16:33
Debrecen – Szép emlékekkel gondol vissza hosszú pályafutására Péter Mózes professzor, aki számos, a betegek gyógyulását segítő új eljárást alkalmazott elsőként hazánkban és honosított meg Magyarországon. Interjú.
A korábban klinikaigazgatóként és rektorhelyettesként is tevékenykedő Péter Mózes professzorral beszélgetünk a közel 60 évet átívelő, sikerekben gazdag pályafutásáról. A radiológia iránt elkötelezett, mindig türelmes szakemberrel felidéztük fiatal éveit, az azóta eltelt idő eseményeit, mesélt az oktatásról, kapcsolatáról a hallgatókkal, a diagnosztikával és elárulta, miért fontos számára a festészet.
Dehir.hu: Igen hosszú pálya áll ön mögött. Hogyan emlékezik vissza az egyetemet megelőző évekre?
Péter Mózes: A középiskolát a sárospataki és debreceni református gimnáziumban végeztem az ’50-es évek elején. Édesapám tanár és pap volt, a Református Kollégium igazgatójaként is dolgozott, két bátyám azonban már az orvosi pályát választotta. Én ezekkel a jelentős hátrányokkal indultam az orvosegyetemre felvételizni, ami nem sikerült. Így kerültem a Burgundia utcai Ipari Tanulóiskola érettségizetteknek indított elektroműszerész osztályba és munkahelyként az Orvostudományi Egyetemre. Elektroműszerész lettem, majd 1956 után csak bejutottam az orvosi egyetemre. Az ottani hat év alatt a röntgenklinika orvosai folyamatosan patronáltak, ezért amikor végeztem, nem gondolkodtam sokat azon, hogy hol a helyem. Amikor röntgenes lettem, úgy éreztem, hogy hazajöttem.
Dehir.hu: Milyen feladata volt abban az időben egy röntgenesnek?
Péter Mózes: Akkoriban ez elég „szimpla” tevékenység volt. Röntgenfelvételek készültek végtagokról, egyéb szervekről, mi azokat leleteztük és átvilágítást végeztünk például a mellkas vizsgálata céljából. Néhány kontrasztos vese, eperendszeri vagy bélrendszeri vizsgálat, később érvizsgálat történt. Ebben sokan nem láttak fantáziát és anyagilag sem volt előnyös ezen a pályán elindulni, ezért nehezen tudtam másoknak megindokolni, miért is éppen ezt a pályát választottam. A következő években viszont ez az orvosi szakma fejlődött a leggyorsabban. A modern eljárások közül az ultrahang jelent meg elsőként. Mi, Debrecenben hamar elsajátítottuk az eljárást, amivel viszonylag gyorsan kaptunk képet például olyan lágyrészekről, amiket azelőtt nem láttunk.
Dehir.hu: Hogyan folytatódott a diagnosztika modernizációja?
Péter Mózes: A következő lépést a CT megjelenése jelentette. Ezzel a módszerrel már az agyat is le tudjuk képezni, és a kép minősége is jobb. A felvételek száma óriásit nőtt a röntgenhez képest. Ezt is meg kellett tanulni. Ehhez nagy segítséget nyújtottak külföldi röntgenes partnereink. Azután megjelent az MR. Intézetvezetőként elő tudtam segíteni, hogy az országban az elsők között kezdje meg a debreceni klinikán egy MR készülék a működését. Ezzel az eljárással addig nem látott részletességgel tudtuk a lágyrészeket ábrázolni. A radiológia gyönyörű szakmává nőtte ki magát. Én a fentiek mellett az intervenciós radiológia terén ténykedtem, ami műtétet helyettesítő, kis terhelést okozó katéteres eljárásokat foglal magába.
Dehir.hu: Ha újrakezdhetné, ismét ezt a szakterületet választaná?
Péter Mózes: Ha előre láttam volna az elmondott fejlődést, akkor még biztosabban a radiológiát választottam volna. Így, hogy ismerem a radiológia csodás fejlődését, nyugodtan mondhatom, hogy igen. Sok szépsége van ennek a tevékenységnek, annak ellenére, hogy az utóbbi időben óriási betegforgalom feladatainak kell megfelelni. Medikus koromban a kopogtatás, a tüdő meghallgatása, a gondos anamnézis adott támpontot az orvosnak. Ma ezekre nincs idő. A fizikális vizsgálatok szerepét a képalkotó vizsgálatok töltik be. Emiatt folyamatosan nagy nyomás nehezedik ránk, pedig a vizsgálatok gyorsulnak. Az első CT felvételt 8 óráig készítették, ma a másodperc tört része is elég ehhez.
Dehir.hu: Az oktatás területén milyen változást tapasztal?
Péter Mózes: Pályám kezdetén kis létszámú medikus csoportok jártak klinikáról-klinikára, egy évfolyamon 80-100 medikus tanult. Mindenki ismert mindenkit. A klinika olyan volt, mint egy nagy család. Ma ennek többszörösével kell számolnunk. Régen a vizsga szóbelit jelentett, s leggyakrabban az intézetvezetővel találkozott a hallgató a vizsgán. Ma ez nem lehetséges. Nagyüzemi oktatás folyik. A vizsgákban jelentős szerepet játszik az írásbeli, tesztkérdésekkel. Az oktatás íze, zamata változott meg.
Dehir.hu: Milyen emlékekkel emlékszik vissza rektorhelyettesként megélt éveire?
Péter Mózes: A ’90-es évek elején négy évig láttam el ezt a tisztséget. Előtte intenzív menedzserképzésen vettem részt az USA-ban. Az egyetem szempontjából meghatározó négy év volt ez. Ténykedésünk néhány elemét említem meg: a korábbi, kijárásos módszer helyett bevezettük a klinikák teljesítmény szerinti finanszírozását. A klinikáknak előzőleg és azóta is ismeretlen szintű gazdasági önállóságot biztosítottunk. Megkapták a döntés jogát és a felelősséget is. Ettől megélénkült és ésszerűsödött a klinikák gazdálkodása. Működésünk utáni években is ezen módszer maradványai tartották gazdaságilag egyensúlyban az orvosegyetemet. Mi vetettük fel először a klinikák profilírozását, hogy ne attól függjön, melyik belgyógyászatra visznek be valakit, hogy hol lakik, hanem a betegségétől s az adott klinika profiljától. Ez néhány éve valósult meg.
Dehir.hu: Akár már a nyugdíjas éveit is élvezhetné munka nélkül. Mi az, ami inspirálja a folytatásra?
Péter Mózes: Én így élvezem a nyugdíjas és egyben aktív éveket. Szeretem a munkámat, és ameddig szellemi, fizikai állapotom lehetővé teszi, és szükség van rám, addig szándékozom is folytatni. Nem tudom elképzelni, hogy otthon üljek, s a nap semmittevéssel teljen el. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez csak úgy lehetséges, ha haladok a korral és naprakész szakmai ismeretekkel rendelkezem. Erre törekszem.
Dehir.hu: Oktatással töltött évei során nagyon sok medikust tanított és ismert meg. Hogy látja: milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valakiből jó orvos válhasson?
Péter Mózes: Áldozatkészség. A magyar egészségügy ezen alapul. Az orvosi tevékenység nagyon szerteágazó, mindegyik másfajta embertípust igényel. Persze, vannak közös tulajdonságok is. Még a radiológián belül is így van. Például az angiós-intervenciós munkára nem minden radiológus vállalkozik, míg mások akár szabadidejük csorbítása árán is foglalkoznak vele.
Dehir.hu: Orvosi pályája mellett festészettel is foglalkozik. Mit lehet erről tudni?
Péter Mózes: Ez csak időnkénti fellángolás, állandóan nem tudnék festeni többek között azért sem, mert egész embert kívánó tevékenység. Így is lehet ezt szeretni, jó élményeket nyújt egy-egy kép, amíg elkészül. A közeljövőben nyíló kiállítást azért rendezzük, hogy hátha mások is szeretni fogják az ott látott festményeket. Ezzel szeretném felhívni a figyelmet az élet szépségeire.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)