Fél lábbal a sírban, két lábbal a földön
Szerző: K. Barabás Emese | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.10.28. 10:13 | Frissítve: 2010.10.28. 10:13
„Nyaralni mentünk a barátaimmal Spanyolországba. Ott történt a cserbenhagyásos gázolás, egy zebrán. Már sosem tudjuk meg, hogy ki volt a sofőr.” Riportunkból kiderül, milyen esélyei és lehetőségei vannak Magyarországon a balesetek túlélőinek.
Ekkora tétovázást! Már-már indulni készültem, de megálljt parancsoltam magamnak. Először ösztönösen a bőröndöt vonszoló fiatalember elé akartam sietni; aztán láttam, hogy a kissé bicegő fiú magabiztosan haladt beszélgetésünk helyszíne felé.
A harminc éves Tamás ideiglenes rokkantnyugdíjas felülvizsgálaton volt Budapesten, onnan érkezett haza: Debrecenbe. Dicséri a palacsintát, ami felett el kezdünk beszélgetni, közben pedig a szakavatottak kritikusságával górcső alá veszi a pincéreket. Ez idáig hét évet dolgozott szakácsként, pedig nagy álmai voltak…
- Nyaralni mentünk a barátaimmal Spanyolországba, Alicante városába. Ott történt a cserbenhagyásos gázolás, egy zebrán. Már sosem tudjuk meg, hogy ki volt a sofőr. Sokan kérdezték, hogy miért nem jegyeztük meg a rendszámot. Hát, mással voltunk elfoglalva… Szerencse, hogy volt utasbiztosításom, egyébként a kinti gyógyellátásom és a hazaszállításom 16,5 millióba került volna – öt évvel ezelőtt! – mondja Tamás.
- Emlékszik valamire a baleset körülményeiből?
- Szerencsés vagyok, hogy nem. Az orvosok azt mondták, hogy nem is fogok; amit, cseppet sem bánok. Viszont a helikopterek zaja az óta nagyon irritál. Az egyik barátom kartöréssel megúszta; nekem négy csigolyám tört el, szétroncsolódott a lábam, és bevérzett a koponyám. Egy hónapig voltam a spanyolországi kórházban, és amint szállíthatóvá váltam, repülővel hazahoztak, de akkor még kómában voltam. Debrecenben a Kenézy Kórházban folytatták a kezelésemet újabb egy hónapig. Kanülőn át tápláltak, 35 kilóra fogytam – előtte 67-70 kg volt a „versenysúlyom”.
Tamás már az életerősek agilitásával mesél, pedig majd fél évig volt mély kómában. A Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórházban ébredt föl, jószerivel átaludta az őszt és a telet.
- Milyen volt az eszmélés?
- Zaklatottan ébredtem. Nem tudtam mire vélni a körülöttem nyüzsgő sok fehér ruhás embert, a torkomba vezetett szondát. Aztán a pelekán is nagyot leesett az állam… Édesanyám a közelembe költözött albérletbe, de az ébredés pillanatában nem volt mellettem; amint megtudta, hogy fölébredtem, sírva telefonált az ismerősöknek.
A túlélők kilátásai
Elsősorban az agykárosodás mértékétől függ a kóma időtartama, és az hogy visszatér-e a páciens tudata. A sérüléskor illetve az első hetekben csak a károsodott agy vizsgálata (koponya CT, elektorfiziológiai módszerek) végezhető el; a regeneráció mértékét, és a későbbi kilátásokat nem lehet előre pontosan megmondani. Pár hetes kóma után akár teljes felépülés is bekövetkezhet. Egy esztendő után is megindulhat lassú javulás, de ilyenkor számolni kell maradandó károsodásokkal is. A súlyos agysérült tudatának visszatérése azonban rendszerint nem hirtelen történik. Ez hosszú folyamat szokott lenni, a javulás hónapokig, sőt olykor évekig is tarthat. A fiatalok könnyebben regenerálódnak, 40 év fölött ez már jóval nehezebben megy, a 60-80 évesek szervezetének tartalékai pedig nagyon kicsik.
- Hazánkban a 45 év alatti korosztály vezető haláloka a trauma okozta halálozás. A baleseti halálozáson belül a koponya és agyi sérülések felelősek a halálesetek több mint a feléért! Ma Magyarországon 100 ezer lakosra évente mintegy 2 ezer koponyasérülés jut; ezek 70 százaléka enyhe, 20 százaléka közepes és 10 százaléka a súlyos kategóriába tartozik. Az Egészségügyi Minisztérium Szakmai Protokollja 2006 óta segíti a súlyos koponya- és agysérültek ellátását, így a gondozás színvonala szerencsére folyamatosan emelkedik - tájékoztatott Dr. Novák László DE OEC Idegsebészeti Klinika egyetemi docense.
Gáncsoskodók és segítő jobbot nyújtók
Tamásnak nagy vágya volt, hogy a munka mellett leérettségizzen, egy éve volt még hátra. Mennie kellett volna vizsgázni, de ő a baleset miatt az igazak álmát aludta. A felzárkóztatáshoz külön tanárt fogadott, amire szükség is volt, hiszen nem hogy a másodfokú egyenletet, de még a szorzótáblát is újra kellett tanulnia. Később az osztálytársai elhívták a ballagásukra. Járókerettel botorkált le velük az első emeletről – így ha jelképesen is, de befejezte az iskolát. Azonban mint mondja, nem adja fel.
- A munkában eltöltött éveim alapján 17.500 forint rokkantnyugdíjat kaptam eleinte. Az nem sok mindenre volt elég. A kórházi ágytól a tolókocsin, járókereten, hárompontos, és végül az egypontos boton át hosszú út vezetett az önálló járásig. Az egyik korrekciós műtétkor fémelemeket helyeztek a lábfejembe és emiatt még nagyobb kínt jelentett minden egyes lépés. Számtalanszor siettem a busz után, ahogy tudtam, és amikor odaértem, a sofőr bezárta az ajtókat. Olyan is volt, hogy utánam kiabáltak az utcán: „Nézzétek, ott megy Forest Gump!” Rehabilitációm egyik eszközeként az úszást javasolták. Korábban átlagosan tudtam úszni, a balesetem után azt is újra kellett tanulni. Most más technikával evickélek, mint korábban. Bosszant, hogy a jobb lábam mintha egy bója lenne, mindig felmegy a víz tetejére – fogja föl viccesen Tamás.
Első lecke: Tanulj meg talpra állni!
A debreceni gyógy- és termálfürdőbe lépve az uszodák jellegzetes klór szaga és a termálvíz illatának egyvelege csapja meg az orromat. Azt mondják, aki egyszer megérzi a víz testet-lelket gyógyító erejét, szinte a rabjává válik. A folyosón várom Tamás úszásoktatóját, Nádházi Sándort, aki 1974-óta oktat gyerekeket-felnőtteket. Megérkezik a mester, s mint mondja, már túl van a hajnali futáson és a reggeli úszásedzésen. Kézfogása határozott, rekedt hangja tele van emberséggel.
- Edzőkollégámmal fölvállaltuk Tamás támogatását, 100 úszásóráig ingyen. Volt egy alapfelmérésünk, láttuk a komoly hiányosságokat, hiszen a szárazföldön való járás is nagy tehertétel volt számára, de tisztában voltunk vele, hogy ez a vízben javítható. Meg kellett néznünk, hogy a keze-lába hogyan funkcionál. Tamásnak hatalmas akaratereje volt, és tudtuk, hogy nagy álma, hogy visszatérhessen az egészséges emberek táborába; el tudja magát látni, munkavégzésre, sporttevékenységre képes legyen. Lassabb technikai fejlődésre volt beállítva, külön kar-láb tempó technikát dolgoztunk ki neki, elsősorban a mellúszásban láttunk fejlődési lehetőséget. Technikai és emberi segítséget adott neki az úszás, segítette a vele való foglalkozás, úszótársai biztatták. Szinte a szemünk előtt cserélődött ki – mondja meggyőződéssel az úszásoktató.
Meglett férfiakat és nőket lehet látni az oktató medencében. Sokan ütköztek már közülük. Szerencsére legtöbben „pusztán” a sors állította falba. Az edző folyamatosan okítja a kezdőket:
- Az első lépés, hogy tanulj meg talpra állni! Ha fogy a levegő, azonnal állj föl! – kiált be kőkeményen Sanyi bácsi. Ha valaki, akkor ő aztán tudja; a családjának is ez a hozzáállás segített.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)