Tudják, mi az a csámesz és mit csinált, aki letette a briffungot?
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.23. 12:00 | Frissítve: 2020.02.27. 20:50
Debrecen – Atyafitagadó, malomalja és dögönbőgő, csak néhány kifejezés a cívis életből, amelynek eredetét és jelentését ma már kevesen ismerik. Kálnási Árpád munkásságának jelentős részét töltötte a cívis élet megismerésével és megörökítésével. Ebből a munkából több vaskos kötet is született, közöttük a Debreceni cívis élet lexikona. Erről is beszélt a neves nyelvész szakember a Dehirnek.
Kálnási Árpád művei között ilyen címeket találunk, mint a Cívis beszélgetések Debrecenből, Debreceni cívis szótár és a Debreceni cívis szólások és közmondások, valamint a legutóbbi Debreceni cívis élet lexikona, amely négy könyvből áll. Az utóbbi közel kétezer oldalnyi olvasnivalót jelent, 50 ezer szócikkel és több mint 300 rajzzal, amelyek Kálnási Árpád feleségének a munkáját dicsérik. De vajon mi ösztönözte a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyéből származó nyelvészt, hogy a cíviseknek szentelje az életét?
Fotó: Fortepan
Kálnási Árpád egyetemistaként helynévgyűjtéssel is foglalkozott, majd többek között a Református Kollégium Gimnáziumában, és az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén is tanított.
A doktori dolgozatában a Fehérgyarmati járásnak helyneveit gyűjtötte össze, ez mintegy 700 lap terjedelmű anyagot jelentett. Ezt követte a Nyírbátori járás, majd a Mátészalkai járás és a Csengeri járás helyneveit tartalmazó kötet összeállítása.
1986-ban a Csűry- centenárium – amelyet a híres nyelvjárás kutató, Csűry Bálint akadémikus tiszteletére tartottak, adta az „ihletet” Kálnási Árpádnak, hogy hozzákezdjen a cívis népnyelvvel foglalkozó kutatómunkájához.
– Akkoriban még éltek néhányan Csűry-tanítványok közül és ők mondták, hogy az lenne igazán méltó Csűry Bálint emlékéhez, ha a Szamosháti szótár mintájára – hiszen ez volt a Csűry-iskola egyik fő témaköre – elkészülne a Debreceni cívis szótár. Végül a „tanácsot” én fogadtam meg és végül ebből csináltam a habilitálást is. Hallgatóimnak különböző résztémákat adtam ki egy tárgykörből: cívis konyha, baromfitartás, házimunka stb. A helyiektől gyűjtötték az anyagokat, és így találkoztak Ménes Andrásné Kati nénivel, a rendkívül tájékozott, jó kedélyű asszonnyal, aki 1910-ben született és igazi cívisként élte az életét. Vele én is személyes kapcsolatba kerültem, ő lett a munkáim első számú adatközlője – fogalmazott Kálnási Árpád.
A Szamosháti szótár szókincsének kikérdezése után az Új magyar tájszótár és a Szinnyei-féle Magyar tájszótár adatait ellenőrizték közösen. Ebből állt végül össze 2005-ben a Debreceni cívis szótár. Hetente öt alkalommal látogatta meg Kálnási Árpád Kati nénit éveken keresztül, hogy elkészülhessen a szótár, a szólások és közmondások gyűjteménye, majd a cívis életről szóló lexikon is.
Ménes Andrásné és családja mellett később más cívis segítségét is igénybe vette a nyelvész szakember, például Balogh István, helytörténész, a Déri Múzeum egykori igazgatója vagy az ő sógora, Budaházy Gyula, aki erdészként dolgozott és jól ismerte Debrecen környékét, a tanyavilágot. Így vele a város körüli erdőspuszták régi és akkori tanyaneveit gyűjtötték össze.
Mit jelent a cívis élet?
– A cívisek őslakos gazdálkodó családból származó módos polgárok, vagy úgynevezett parasztpolgárok, akik földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak – hangsúlyozta Kálnási Árpád.
A cívisek földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak, de szabadidejükben színházba is eljártak néha és lelkes adományozók voltak. A szakember azt is hozzátette, hogy a cívis réteg nem termelt többet annál, mint amennyire szüksége volt saját használatra, nagyritkán árusítottak a piacon, ha szükségük volt a pénzre, például, hogy befizessék az adót. Ilyenkor az asszonyok által sütött kenyeret, vagy a téli disznóölés idején megmaradt termékeket árulták. A cívisek túlzottan hagyománytisztelőnek és elzárkózónak tűntek a külső szemlélő számára, Kálnási Árpád szerint azonban közel sem ilyen egyszerű a helyzet.
– Ez a kép a cívisekről a történelem során alakult ki és nyilvánvalóan volt valami oka, hogy megnézték, kivel állnak szóba. De ezt az elképzelést kiegészíteném még azzal, hogy
a cívisek odafigyeltek a város sorsára, adományokat adtak és árva gyerekeket kértek ki a kollégiumból, hogy náluk ebédelhessenek. Nagyon családközpontúak voltak, mély vallásosság és puritán életszemlélet jellemezte őket.
A nyelvész szerint a cívisek társadalmi rétegként az 1950-es évek körül tűntek el, mikor termelőszövetkezetekbe kényszerítették őket, földjeiket pedig elvették, így társadalmi rétegként már nem találjuk meg őket, de éltek és élnek még olyan leszármazottak, akik szüleiktől, nagyszüleiktől elsajátították a szokásokat, különleges kifejezéseket.
A cívis nyelv lenyomata
Köztudott, hogy Debrecenben számos nagy író és költő töltötte a diákéveit így például: Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, s ez csak néhány név. Az ő munkásságukon is nyomot hagyott a cívis népnyelv, ezért is hasznos a debreceni nyelvjárásnak a megismerése.
– Például Az Arany János a Toldi szerelméhez csatolt szójegyzékében használ egy ilyen Debrecenben is ismert szólást: nap alatt van. Lajos király ezekkel a szavakkal küldi Rozgonyi Piroskát az édesanyjához, az özvegy királynéhez, mikor össze akarja boronálni a lányt Miklóssal. A nap alatt van azt jelenti, hogy amíg menyasszony és a figyelem rászegeződik, nehogy valamilyen baj történhessen vele. Arany János debreceni diákévei alatt szintén eljárt házakhoz, és akár ott is találkozhatott ezekkel a kifejezésekkel – magyarázta Kálnási Árpád.
A Debreceni cívis élet lexikona
A négy kötet olyan adatokat tartalmaz a cívisek mindennapjairól, amelyeket nem, vagy elvétve találhatunk meg a történelemkönyvekben. A népi időszámítás, például, hogy a búzavetés idejéhez kapcsolták az újszülött születését. Az emberi test részei, betegségek nevei, öltözködés, jogszokások még a cívis szótárba sem fértek volna bele ilyen bőven magyarázva, példamondatokkal, illusztrációkkal. A 50 ezer szócikk olvasása nemcsak tudást ad, hanem elénk rajzolja egy egykor gazdag kultúrával rendelkező társadalmi réteg életét, mindennapjait is.
– Tréfás szidalmazásokat és átkokat is gyűjtöttem bőven, a nagyon durva káromkodásokat nem, de például ilyet, hogy „Az Isten tegyen a villahajtójába”. A villahajtó a favilla meggörbítésére használt eszköz volt – emelte ki Kálnási Árpád.
De olyan kifejezéseket is megtalálunk benne, mint a csámesz, ami egy alacsony, széles, kettő vagy négy kerekű vontatószekér, vagy letette a briffungot, amely csupán annyit jelent, hogy levizsgázott.
A kötetek kis példányszámban készültek el, és sok tiszteletpéldányként az adatközlők családjához és a szerző ismerőseihez jutottak, így kereskedelmi forgalomba nem is került. Aki kedvet kapott a cívisek megismeréséhez, a Református Kollégium és az Debreceni Egyetem könyvtárában is megtalálja a lexikont.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)