Titkos szentélyek – kapualjak és udvarok Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.12.08. 10:04 | Frissítve: 2012.12.09. 11:08
Debrecen – Ki ne akart volna még belesni, beosonni olyan épületrészekbe, amik köztudottan szépek, kalandosak vagy mesés gazdagságúak, csak éppen többnyire zárva vannak? Most ilyen helyeket is megmutatunk olvasóinknak.
A cívisváros egyik legkülönlegesebb épülete a Piac utca 68. szám alatt található „Cifra palota”. Killer Ede bútorgyárosnak volt itt az üzlete és a lakása. A Benedek-könyvtár melletti bejáratot Tóth András domborműve díszíti. Átellenben a gyönyörűen kialakított Cívis Inkubátorház és a környező épületegyüttesek is biztosan megnyerik a szép házak kedvelőit, akárcsak a Miklós-sarki, 111 éves palota.
Ezzel szemközt ragyog a fenséges megyeháza, ami már szintén 100 éves. A lenyűgöző székháznak leginkább az Árpád Termét ékesítő Hétvezér-mozaikja ismert (méltán), ám az előcsarnoka és az udvara is megérdemli az elismerést. Néhány ingatlannal arrébb, a 38. szám alatt is nevezetes épület sárgállik: a Löfkovics-ház. Itt működött az az óra- és ékszerbolt, amit Szabó Lőrinc énekelt meg a Tücsökzene című versében. Átjáróját díszüveg is ékesíti, rajta az evangélikus egyház jelképével.
Nagyon erős atmoszférájuk van a szomszédos Svetits- és a Hitelbanki palotáknak is. Az 1928-ban és ’38-ban elkészült komplexumokat kövezett és parkosított terek szabdalják, és ezeket a szépen rendben tartott zugokat régi rácsok, kandeláberek, erkélysorok teszik még lélegzetelállítóbbá. Mindezek mellett a Rickl-ház (1820), a Podmanicky-ház (1820) és a régi városháza (1843) nyitott részei is bebarangolhatók.
Többnyire zárva van a külvilág elől a Kossuth utca 18. szám alatti Kazay-ház is. Az ott lakók szempontjából ez érthető is, mivel az 1829-ben átadott mementó még ma is nagyon sok építészeti relikviát tartalmaz. Ugyancsak káprázatos park lapul a tanítóképző és az új városháza között. A Pecz Samu tervei szerint, 1913-ban átadott Református Főgimnázium (ma hittudományi egyetem) eme téglaberakásos szeglete az ősz megannyi színében tündököl; díszkövén csinos parkok hívogatnak meghitt elmélkedésre.
Téved azonban, aki azt gondolja, hogy mindezt már nem lehet fokozni. Aki ennyivel nem éri be, sétáljon át az Aranybikába (1915), ahol a hall és az étterem üvegtetős „udvarai” adnak ízelítőt a barokkos szecesszió szédítő szín- és formakultúrájából. És mindenképpen látni kell a Debreceni Egyetem (1932) főépületének díszudvarát is – mely napközben gyakorlatilag szintúgy bármikor szabadon megcsodálható.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)