Tanulnak? Buliznak? Mire költik a diákhitelt a debreceni egyetemisták?
Szerző: Kalmár Mariann | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.08.01. 10:00 | Frissítve: 2016.08.01. 20:22
Debrecen – Vajon a diákhitel tényleg olyan jó lehetőség? A tanulás megoldhatatlan nélküle? S mi van, ha eljön az idő, és vissza kell fizetni? Így látják az érintettek.
A hazai diákhitel rendszere 2001-ben indult el és azóta szinte változatlanul működik. A hallgatói jogviszony megszűnése után néhány hónappal már fizetni kell a diákhitelt, ha állásban van az illető, ha nincs. Miért veszik fel a diákok? Mire költik? Hogyan tudják visszafizetni? Erről beszélgettünk olyan fiatalokkal, akik nem régiben még egyetemre, főiskolára jártak.
Adósság a diplomáért
Nagy Marietta (26) tavaly júniusban végzett az informatika karon. A diákhitelt az első egyetemi félévben igényelte. Az albérletet fizette belőle (ami havi 25 ezer forint volt), ugyanis Debrecentől 103 kilométerre lakott. Ennek ellenére nem kapott kollégiumi elhelyezést és szociális ösztöndíjat sem, csak félévenként tanulmányi ösztöndíjat. Marietta november óta fizeti a hitelt, melynek az összege havi 6300 forint. Mint mondja, az egyetem után még október 31-ig diákmunka keretében dolgozott egy fitneszteremben. „Ezután szerencsére elég hamar, szintén még egy diákmunkás kapcsolat révén sikerült munkát találnom az elmúlt év december 1-től. Azóta egy webáruháznál dolgozom, így nem okoz gondot a diákhitel törlesztése. A diákhitel a tanulmányi évek alatt nagy segítség annak, akinek a szülei nem tudnak mindent költséget kifizetni, de mégis szeretne tovább tanulni. Az egyetemi tanulmányok után nem egyszerű rögtön egy több milliós tartózással lépni az életbe, ennek ellenére mégis úgy gondolom, jó hogy van ez a lehetőség.”
Fülöp Júlia (31) jelenleg külföldön él. Püspökladányból származik, ének-zene szakos tanítóként, majd pszichológia és humán erőforrás menedzser szakon végzett. Bár tanulmányai idején mellékállásban is dolgozott, a fizetése nem volt elég az utazási bérletek, albérlete, illetve a tankönyvek fedezésére. A maximumot vette fel diákhitelből, a tanítói szak után azonnal megkezdte a diákhitel törlesztését.
„A havi részletet a szüleim fizetik, én pluszban előtörlesztek amikor a fizetésem engedi. Egy idősek gondozásával foglalkozó cégnél helyezkedtem el, emellett tolmácsként, angoltanárként is dolgozom, és besegítek egy önkénteseket közvetítő non-profit szervezetnél is, mint fejvadász.”
A diákhitel nélkül most nem lenne diplomája – mondja, hozzátéve, hogy magasnak tartja a kamatokat, ás alacsonynak a havi törlesztési minimumösszeget. Sokan becsülettel fizetik, mégsem csökken a tőketartozás – véli Júlia, aki szerint a minimumösszeg a kamatot is alig fedezi.
Felvenni? Vagy inkább nem?
Szabó Dóra (30) közgazdász diplomával gazdasági ügyintézőként dolgozik. 2004-ben vette fel a diákhitelt; 6 félévre havi 25 ezer forintot. „Az iskola befejezése után három hónappal kellett elkezdenem törleszteni. Fél év után sikerült elhelyezkednem, így addig a szüleim fizették a megállapított összeget. A részlet évente változik az előző évi fizetés arányában. Általában 10 ezer forint alatt mozog. Véleményem szerint csak beleugrasztották a diákokat, hogy milyen jó és kedvezményes. A kamat viszont változó, és ekkora törlesztőrészlettel szinte lehetetlen kifizetni. Közel tíz éve fizetem, de a tőkém még alig csökkent, minden évben csak a kamatot futja ki a törlesztés. Az biztos, ha elölről kezdhetném nem venném fel, mert sokkal többet kell fizetni, mint egy normál hitelnél.”
Mudri Diána (29) 2013-ban szerzett diplomát, jelenleg könyvtárosként dolgozik. Ő így látja: „A diákhitelt fel kellett vennem, hogy megéljek belőle: általános dolgokra költöttem, ételre, bérletre, vonatjegyre, ruhákra, meg néha bulizásra. Ez utóbbira ebből az összegből kevés jutott. A diákhitelt most januárban kezdtem el fizetni, 3 millió forintot vettem fel. Havonta 8400 forintot törlesztek. Jónak tartom a diákhitelt, mert nagyon sokat segít az egyetemi évek alatt, főleg ha nem a saját lakhelyeden tanulsz.”
Pályakezdők adósság nélkül
Érett, komoly gondolkodású fiatalember Nagy Béla (27), aki azt mondja, nem vett fel diákhitelt, mert nem volt rá szüksége. „A szüleim támogattak, de ösztöndíjat is kaptam. A diákhitel felvételét rossz megoldásnak tartom, mivel évtizedekig is elhúzódhat a visszafizetés.”
Horváth Krisztina (28) szintén úgy látja, hogy szerencsés volt, mert a szülei mindenben tudták támogatni anyagilag, így diákmunkát sem kellett a főiskola mellett vállalnia. „Igyekeztem a tanulásra koncentrálni, hogy minél hamarabb be tudjam fejezni az iskolát, és utána mielőbb elkezdhessek dolgozni. A diákhitelt nyilván azért veszik fel sokan, mert egyébként nem tudnák finanszírozni a tanulmányaikat, bár többektől is hallottam már, hogy nehéz visszafizetni, mert először munkát kell találni, ami nem is olyan könnyű feladat, utána pedig évekig vonják azt az összeget a fizetésből.”
Rendkívül céltudatos fiatal Kiss Zoltán (28): egyedül gondoskodik magáról már régóta, a szülei meghaltak ugyanis még diák korában. Mint mondja, ennek ellenére sem akarta adóssággal kezdeni az életét. „Szociális ösztöndíj, tanulmányi ösztöndíj, árvaellátás, diákmunka, gyakornoki munka, ezekből éltem. Jó dolognak tartom a diákhitelt, mert a kevésbé tehetős emberek gyermekei is részt vehetnek így a felsőoktatási képzéseken. Mivel hosszú távú a törlesztés ideje, akadhatnak problémák a törlesztéssel. Azt sem lehet tudni előre, hogy ki milyen fizetést kap majd, ha dolgozni kezd, vagy meddig lesz munkanélküli a diploma után.”
A vélemények megoszlanak, de az megállapítható, hogy a diákhitel nagy részét tanulással kapcsolatos kiadásra költik. Arra pedig, hogy megéri-e felvenni, cikkünk szereplőinek vallomása után is úgy tűnik: nincs olyan egyszerű válasz, hogy igen, vagy nem.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)