Szinusz és kisszék: fél évszázados találkozójukra készülnek a debreceni gimi matekosai
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.06.10. 15:10 | Frissítve: 2019.06.11. 15:50
Debrecen - Ötven éve érettségizett a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium első speciális matematika tagozatos osztálya. A ballagás után sem engedték el egymás kezét.
Rendszeresen, ahogyan kell, ötévenként találkoztak, egy érettségi találkozójuk sem maradt el. A negyvenéves találkozó után elhatározták, hogy ezen túl minden évben adnak egymásnak randevút, sőt az utóbbi hat esztendőben nyáron is rendeznek valamelyik egykori osztálytársuknál egy kerti partit.
Mindent összeszámolva ősszel lesz a 25. találkozójuk – ez az egyik fő szervező, Mezey Tibor szerint olyan, mintha minden második évben találkoztak volna. Az idei „hivatalos” ötvenéves találkozójuk október 5-én, szombaton a gimnázium épületében.
Mezey Tibor elmondta: az osztályba huszonnégy debreceni és tíz vidéki diák járt. Kiváló tanáraik voltak, mindenkire szívesen emlékeznek vissza, még arra is, aki képes volt egy órán három egyest is adni ugyanannak a diáknak. De a legkedvesebb számukra osztályfőnökük, Szvetits Zoltán volt, akit minden diák „Szinusz” néven emlegetett, emlékét a róla elnevezett tanterem is hirdeti. Ő tanította nekik a matematikát heti tíz órában. Az oktatás pedig olyannyira eredményes volt, hogy az osztály továbbtanulási mutatója az érettségi után száz százalékos volt.
A négy év alatt alaposan megfogyatkoztak – ki egészségügyi, ki szociális, ki egyéb okból kényszerült más iskolában, más osztályban, más városban folytatni tanulmányait. A végzős osztályban végül huszonketten maradtak és érettségiztek le. Ám Mezey Tibor megjegyzi: a korábban távozott, nem velük végzetteket szintén osztálytársnak tekintik, ők is szívesen járnak a találkozókra.
Sokféle pályára léptek: lett belőlük öt tanár (két iskolaigazgató), több mérnök, üzemmérnök, bíró, vállalkozó, országgyűlési képviselő.
A találkozókon persze nagy sztorizgatások mennek. Emlegetik a régi dolgokat: például a húsvéti locsolkodásokat, amikor az egyik lányhoz egyszerre tizenketten érkeztek – szerencsére a lépcsőházi szomszédok adtak kölcsönbe székeket. Nagy derültséget okoz a balul sikerült dolgozatok felidézése – mert azért ilyen is volt, igaz, nem matematikából. Így sikerülhetett egyiküknek művészettörténetből Munkácsy Mihály egészen odáig ismeretlen festményét, a „Fásító inast” felfedezni, egy sajnálatosan félrehallott súgás eredményeképpen.
Sajnos az osztályból hatan már nem lehetnek közöttük, róluk természetesen mindig megemlékeznek. De azért alapvetően a vidámság uralkodik a találkozókon, melynek hagyományos aktusa egy kisszék kisorsolása. A székeket Mezey Tibor kezdte el hobbiból készíteni eredetileg az unokáinak. Aztán az egyik találkozón kisorsoltak egyet, azóta mindig kap valaki ilyen ajándékot.
Már most nagyon készülnek az ötvenedikre...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)