Szinte felrobbant az internet ezektől a régi debreceni fotóktól – galériával
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2020.04.26. 13:20 | Frissítve: 2020.04.26. 13:20
Debrecen – Nézegessünk gyönyörű, színezett képeket a régi városról. Debreceni retró a Dehir olvasóinak!
Hangulatos, színezett régi fotókat tett közzé Debrecenről a Facebookon a napokban Héty Péter. Az érdeklődés óriási volt, mint mondja, „szinte felrobbant tőle a fiókja”. Az első nap óránként érkezett százas mennyiségű értesítés, kicsit később már csak napszakonként annyi...
A Nagyállomás egy kicsit korábban
Mi lehet az oka, hogy ennyire érdekli az embereket a múlt, a régi, a retró? Honnan ered Héty Péter vonzalma a múlt, a nosztalgia, a retró iránt? S hogy jött az ötlet, hogy egy kicsit átalakítsa az eredeti darabokat? A Dehir olvasóinak így vall erről Héty Péter – akit egyébként nem csak gyűjtőként, íróként, de a helyi zenei élet egykori szereplőjeként is ismerhetünk.
Képek a trafikból
Gyerekkoromban nem hogy internet, de még tévé se nagyon volt, az első fekete-fehér készülékek csak a tehetősebb családok kiváltsága lehetett. Így saját képi kultúrám a silány szocialista sajtó világa mellett nyugati újságokból kifényképezett, és egy-két debreceni trafikban árult 9x12 centis kis indiános, zenekaros fényképeken alakult ki. Persze volt néhány kivétel, mint a Világ Ifjúsága, vagy a vajdasági Képes Ifjúság (amely túlélve az idők viharát ma is megjelenik, vajdasági barátom, aki ír is bele, időnként hoz egy-egy példányt), amely kicsit kiemelkedett a szürke kínálatból. Így alakult ki a képek iránti vonzalmam, amit először az említett fényképeknek és a korabeli képeslapoknak a gyűjtése mellett aztán az iskolai fotószakkörben is kiélhettem.
A Kossuth utca 29. alatti lakásunk udvarában működött az Ofotért debreceni fotólaborja, ahova már kisgyerekként benézhettem. Nemsokára emeleti lakásunk besötétített fürdőszobájában magam hívtam elő amatőr fotóimat a hagyományos analóg, vegyszeres eljárással. Képeslap gyűjteményemben akkor még nem annyira volt jelentősége a körülöttem akkor látott debreceni lapoknak, mint a világ más tájairól begyűjtött egzotikus fotóknak. Talán ezek miatt sem okozott gondot amikor a kilencvenes években külsős újságíróként helyi lapoknak is dolgoztam, hogy gyakran magam fotózzak is a cikkeimhez, amit aztán az újság profi laborja hívott elő.
Filozófiai kalandozás
1996-ban írtam egy kis tanulmányt Debrecen ezoterikus térképe és címere címmel, ami végül pont idén húsz éve jelent meg nyomtatásban - készülök is a kerek évfordulóra. Ehhez már konkrét régi debreceni képeket is kerestem, nem csak a saját gyűjteményemben, de például a Helytörténeti Fotótárban, a Déri Múzeumban is. Bár az írás egy sajátos filozófiai kalandozás Debrecen városa kapcsán, de lokálpatrióta hozzáállással. Ennek köszönhetően sok ismerősre, barátra is leltem, akik komolyan foglalkoznak a város helytörténetével, mint például Buka László, Balogh László vagy Szegedi Karcsi.
Az új évezredben aztán megjelent az internet, ahol már elektronikus formában találhattam régi debreceni képeket, amiket el is kezdtem letöltögetni és az óta is gyűjtögetem őket. Még a Facebook előtti időkben, a hasonló Myspace oldalon is közzétettem ezekből egy jókora kollekciót. Aztán manapság olyan eredeti képeslap-régiségeket gyűjtögető debreceni ismerősök, barátok, mint például Szendrei László is meg-meg osztják a közösségi oldalon elektronikusan kincseiket. Az utóbbi időkben pedig a szoftverek fejlődésével előkerültek olyan algoritmusos lehetőségek, amelyek a régi fekete-fehér képeknek az árnyalataira némi színt visznek.
Messze nem tökéletesek, de képszerkesztőkkel rá lehet még segíteni, hogy egy régies hangulatú „színes” kép legyen a fekete-fehérből. Először családi képeket kezdtem ezekkel átvarázsolni, de aztán szinte hobbivá vált. Legutóbb a Debreceni régi képek kiszínezéséből megosztott albumom szinte felrobbantotta a Facebook fiókomat, mivel százasával jönnek az óta az értesítések. Talán az utazási korlátozások idején jókor is jött ez az időutazási lehetőség, az idősebbeknek az emlékezés, fiataloknak a rácsodálkozás.
Fekete-fehérből színes
A színes fotózás amúgy már több mint száz éve is létezett, de az autokróm technika nem terjedt el. Magyarországról csak nagyon kevés ilyen felvétel maradt fenn. Képeslapokon gyakran használtak egy olyan technikát, hogy a fekete-fehér fotókra kézileg behatárolt, színnel retusált felületekre színeket nyomtak. Ilyen lapok születtek Debrecenről is, de az igazi színes fotók csak a második világháború után kezdtek igen ritkán készülni.
A színes fényképezés és a színes képeslapok a hatvanas évek végén kezdtek megjelenni, és csak a következő évtizedben váltak általánossá. A családi fotózásban pedig a kilencvenes évekre lett elérhető ez a vonulat, aminek a helyét alig egy évtized után fokozatosan átvette a digitális technika. Előbbiek alapján leginkább a hetvenes évek előtt készültek azok a fekete-fehér képek, amelyeket kiszíneztem és megosztottam.
A legrégebbi egy 1899-es, angol átutazó által a Csapó utca elején libákat terelőről készült kép. Jó érzés látni, hogy mennyi embernek okoz örömet, hogy ezeket a régi képeket láthatják, a színezésnek köszönhetően talán kicsit élénkebb hangulattal. Az érdekesség kedvéért mellékelek a Dehir olvasóinak egy korabeli retusálással színezett képeslapot, alatta egy fekete-fehér változatból általam kiszínezett mait. Jól látható, hogy a korabeli, jóval időigényesebb technika is szépen hozta a színes kép illúzióját.
További fotókat pedig itt nézegethetnek!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)