Százéves a Kossuth-szobor, Debrecen jelképe
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.04.20. 09:50 | Frissítve: 2014.04.21. 09:58
Debrecen – Egy évszázada készült el a cívisváros szimbólumai közé tartozó alkotás. Azóta is állja a történelem viharait és a népszerűséget.
Kossuth Lajos (aki 1802. szeptember 19. és 1894. március 20. között élt) 1849. január 7-én érkezett Debrecenbe, és majd csak öt hónappal később, Buda visszafoglalása után költözött újra Pestre a kormánnyal és az Országgyűléssel. A „szabadság őrvárosában” az ő kezdeményezésére mondta ki a Nemzetgyűlés április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. Ekkor ideiglenes államfővé, kormányzó elnökké is megválasztották.
Halálát követően Debrecen lakossága is kifejezte óhaját, hogy monumentális szoborművel örökítsék meg az emlékét. Egy hónap se telt el – olvasható Kotricz Tünde leírásában –, s már meg is alakult az emlékbizottság; április 14-én a törvényhatóság asztalán volt a memorandum, ami az ország egész lakosságát kérte közadakozásra. Az év végére 20 ezer korona gyűlt össze.
Az előzmények közül érdemes felidézni azt is, hogy – miként Gazdag István dolgozatából kiderül – Debrecen már a forradalom 50. évfordulóján szerette volna megszerezni a fővárosi gróf Kreith Béla szabadságharci és Kossuth-múzeumát. 1869 szeptemberében pedig Turinba utazott Kossuth Lajoshoz egy héttagú debreceni csoport, köztük Bánky István, Gálocsy Gusztáv és Kövesdi János. A Debrecen újság 1872-ben közölte a Republiqe Francaiseban megjelent Kossuth-interjút.
A 80 éves Kossuth Lajost levélben köszöntötte a képviselő-testület és a polgármester, majd a 90. születésnap már országos nagy esemény volt; ennek helyi szervezését a Csokonai-kör, valamint a dal- és a tornaegyletek vállalták. 1902-ben pedig a 100. születésnap ünneplése minden korábbinál tartalmasabb volt – szobra azonban továbbra sem lehetett a kormányzónak a cívisvárosban. Pedig akkorra már nemcsak az országban, hanem a megyében is álltak mementói.
A debreceni ünnepség rendezőbizottsága azt javasolta a közgyűlésnek, hogy a város 10 évig évente 10-10 ezer koronát rakjon félre a szoborra, s ehhez tegyék a gyűjtés pénzét is. Ezáltal pedig „hatalmas, Kossuth emlékének s a város lakóinak Kossuth iránti szeretetéhez méltó” művet emelhetnek. Ebben az esztendőben vetették fel a szoborbizottság szükségességét is.
A javaslatok közt szerepelt továbbá, hogy állítsák vissza a „Szabadságtér” utcatáblát, legyen Kossuth kert, viseljenek Kossuth-kalapot, és készíttessenek Kossuth-serleget. A Kossuth-évforduló főpróbája az emlékkerti Szabadságszobor átadása volt, augusztus 2-án. Aztán a nagy napra, szeptember 19-re Debrecen ünnepi kivilágítást is tervbe vett, hogy határtüzek égjenek a Basahalmon, a Nagysándor-halmon, Pallagon és Hortobágyon is. De volt lampionos menet is, a lámpaoszlopokat pedig nemzeti színű szalaggal díszítették.
A Város című hetilap 1907. április 20-i számában közölt – egy héttel korábbi – jegyzőkönyv szerint a „Kossuth szobor végrehajtó bizottság” (Kovács József polgármester, elnök, Vecsey Imre főjegyző, Magoss György főügyész, Aczél Géza főmérnök) addigra társadalmilag 32 ezer koronát gyűjtött a „Kossuth szobor alapra”. „A Debreczenben felállítandó Kossuth-szoborra megszavazott 100,000 korona összegből ez ideig is esedékessé vált részösszegek kamatokkal együtt 42,447 kor. 73 fillérre nőttek s ezen összeg a debreceni alföldi takarékpénztárnál van elhelyezve.”
A szoborpályázatot 1908-ban írták ki; erre 30 művész küldte be a pályaművét, amiket a Nagyerdőn, az e célra épített pavilonban állítottak ki. Június 7-én a bizottság végül nem adott ki első díjat. A másodikat Róna József, a harmadik díjat Margó Ede nyerte el. A grémium javaslatára megvették 1000-1000 koronáért Füredi Richárd, Ligeti Miklós, Kallós Ede, Istók János és Tóth István műveit. Mellettük Pásztor János és Somogyi Sándor is ennyiben részesültek.
Az új fordulóra a fenti, kilenc művész kapott meghívást. Ennek bírálata 1910. június 7-én volt, és ekkor már a fővárosi Margó Ede (1872–1946) és Pongrácz Szigfrid (1872–1929) közös művét választották ki megvalósításra (hét-kettő szavazati arányban). A kompozíció központi Kossuth-figurája ötmétereres mészkőtalapzaton áll. Az alkotáson megörökítették Szacsvay Imre (az Országgyűlés jegyzője, a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője), báró Perényi Zsigmond (a Főrendiház másodelnöke) alakját, valamint Könyves Tóth Mihály tábori lelkészt és az anyjától búcsúzó bakát is.
A szobrot 1914. május 3-án leplezték le, és a fényes külsőségű ünnepségre nagy tömeg sereglett össze. A Himnusz eléneklése után Tüdős János honatya mondott beszédet, Oláh Gábor „Alkalmi költemény”-ét pedig Tihanyi Kiss Sándor teológus szavalta el. A Debreczenben közölt program szerint a szobrot Kovács József polgármester vette át a város nevében. A rendezvényre Kossuth Ferencet is meghívták, de ő – egészségi okokra hivatkozva – nem jött el.
A Nagyerdei Vigadóban 620 személyes bankettet is rendeztek. Aztán július 28-án kitört az I. világháború – a szobor azonban máig szilárdan áll a a helyén (jóllehet, sokan nem tisztelik, és megmászandó kilátónak tartják). A teljes kompozíciót a sétálóövezet kialakításakor, az ezredfordulón újíttatta fel az önkormányzat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)