Szalagház három utcanévvel – az élet Debrecen felett
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.10.21. 09:23 | Frissítve: 2013.10.21. 17:52
Debrecen – Kakassal kel és fekszik, de nem biztos, hogy tudja, hol – állapítottuk meg a megyeszékhely egyik legkülönösebb épülettömbjének, a Csapó utca utolsó lépcsőházainak emeleteit bejárva, ahol tüzetesen szemügyre vettük a nem mindennapi környéket.
Miért is szokatlan ez a panelmonstrum? Nemcsak azért, mert a város egyik legnagyobb épülete, hanem azért is, mert a Csapó utcai oldalában még rendesen Csapó utca a neve, ám a túlsó fele a tanár és festőművész Senyei-Oláh István (1893–1963) nevét viseli. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb, ugyanis a sort egy rá merőleges, négylépcsőházas épület zárja, s ennek a túlsó fele végig Árpád tér, míg az innenső oldalán osztoznak a Csapó és a Senyei-Oláh utcák. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a Csapó utca itt a 106. számmal ér véget.
A tízemeletes betonóriás 40 évvel ezelőtti felhúzásáig a Piac utca (Vörös hadsereg útja) és az Árpád tér között csak a Csapó utca volt, és villamos is közlekedett rajta. A szanálás és az építkezés nyomán kialakított Senyei-Oláh utcával az emlékezetes Csapó-kanyar is megszűnt. A mai Senyei-Oláh utcában bolyongva, a Faragó utcai sarkon még felfedezhető a régi utcanévtábla, mely szerint ez a ház volt a „Csapó utcza 84”. A romosan és elhagyatottan is szép épületről sokaknak eszébe jut, hogy könyvkötő, kerékpárjavító és esernyős is dolgozott az üzleteiben, s lakórészei is voltak.
A Csapó utcai lakótelephez a túlsó, páratlan oldalban is tartozik egy szalagház, s ennek lakásaival együtt 1026 család lelhet itt otthonra. A környék gyökereiről érdemes felidézni azt is, hogy a Csapó utca a (guba)csapók emlékét őrzi. Az ő feladatuk volt a gyapjú megmunkálása, valamint a guba és a felsőruházat készítése. Már 1395-ben céhbe tömörültek, Szilágyi Erzsébet pedig 1467-ben megengedte nekik, hogy minden évben, Antal- és Barnabás-napokon kirakodóvásárokat tartsanak a Homokos utcában, ahol a legtöbbjük lakott.
Így lett Csapó utca ez a hely – ami egyébként a hat derékutcához tartozott a Piac, a Hatvan, a Varga, a Mester és a Péterfia utcák mellett. A középkorban a Csapó utca telkeire nyúlt le a földesúri kastély, s a telkein állt a Szent Erzsébet-kápolna és a ferencesek kolostora is. Ezek mára megsemmisültek, viszont az emeletekről jól látszik egyebek mellett a Kistemplom (1726), a Debreceni Egyetem főépülete (1932), a Jézus szíve templom (1936) a Dobozi-lakótelepi víztorony (1963), az „Ybl-főiskola” (1966), valamint a Főnix Csarnok is (2002).
Az ennek irányába eső Hadházi utat a Kassai út kialakítása után kis-Hadházi útnak is nevezték, s a rendszerváltásig Lefkovics Vilmos utca volt. A mai Kassai út 1945-ig Kassa út volt, előtte Hadházi út, a rendszerváltásig pedig Szabadság út... – lám, nem csak a Csapó utca végén álló ház elnevezése annyira kesze-kusza. Ha pedig visszapillantunk az Árpád térre, e helyről azt érdemes tudni, hogy 1896-ban kapta a honalapító nevét. Addig a hivatalos neve a Szarvaspiac volt, más néven a Csicsogó, mégpedig az ottani dombon álló csárda neve után.
A környék leghíresebb-legnevezetesebb ékessége azonban az 1912-ben épített református gyülekezeti hely, amit sokan ma is kokasos templomnak hívnak. A Csicsogó területére felhúzott, neoromán stílusú „katedrálist” Tóásó Pál tervezte, a megépítését pedig Vecsey Imre, helyi építész és a neje, Bruckner Karolina adománya fedezte. A halkilincses imahely különlegességei közé tartoznak a lenyűgöző méretű rózsaablakai, a fiatornyai, valamint az alattuk mosolygó erkélyek is.
Az összetéveszthetetlen küllemű templom összképe amúgy sajnos meglehetősen lehangoló, s ebben szerepet játszik az is, hogy az omladozó falakban megbúvó – míves számlapú – órái nem működnek. Ám ezekre minden bizonnyal nincs is szükség – állapíthatjuk meg némi jóindulatú tréfával. Az égbe törő tornyon sárgálló lény ugyanis mindig tudja, hogy „honnan fúj a szél”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)