Szabad sajtóban mindent szabad? – gondolatok a sajtószabadságról
Szerző: Keczeli-Kővári Ágnes | kovari.agnes@dtv.hu Közzétéve: 2011.03.14. 07:52 | Frissítve: 2011.03.14. 07:52
Debrecen - 1848-ban követeléseik első pontjában a magyar sajtó szabadságának szükségességét fogalmazták meg a márciusi ifjak. A mai sajtó feladatáról, az internet veszélyeiről és saját tapasztalataikról kérdeztünk négy debreceni újságírót.
Átfogó kép az információkból
„A sajtószabadság a demokrácia egyik fontos alappillére. Magyarországon 1989 őszéig a rendszer tartotta ellenőrzése alatt a médiát” – magyarázza Filep Tibor újságíró, történész. Úgy látja, a rendszerváltás teremtette meg a szabad sajtó lehetőségét, ugyanakkor szerinte 1989 és 2000 között még mindig voltak korlátai a sajtónak. A váltás az ezredforduló környékére tehető Filep Tibor szerint, amikor is létrejönnek és megerősödnek a kereskedelmi és megyei televíziók. Véleménye szerint innentől kezdve az elektronikus média meghatározóvá vált a gondolatok formálásában és a különböző nézetek érvényre juttatásában. „Ma a tévé mellett döntő szerepe van az internetnek. Ez azért veszélyes, mert mindent megírnak, amit akarnak, becstelenül támadják az embereket” – mondja az újságíró. Szerinte a sajtószabadság védelme jegyében ezeknek a véleménynyilvánításoknak is határt kellene szabni. Igaz ugyan, hogy a sajtószabadsághoz hozzátartozik a különböző nézőpontok megjelenésének lehetősége a médiában, de ez nem azonos azzal, hogy bárki bármit mondhat, amivel megsérthet másokat. A különböző vélemények azért jók, mert a nézők, olvasók, hallgatók több állásponttal találkozhatnak, és így tudnak átfogó képet alkotni az információkból.
„Ma teljesen szabad a sajtó, nincs akadálya a különböző gondolatok áramlásának. Aki ezt kétségbe vonja, az nem látja a társadalomban végbemenő mozgásokat” – hangsúlyozza Filep Tibor, aki azt reméli, a jövőben talán nagyobb szerepet kap a médiában az emberi jogok védelme, és nagyobb figyelmet kapnak a tisztább gondolatok.
Tiszteletben tartani a véleményt
„A Hajdú-Bihari Naplónak fontos, hogy szabadon lehessen kérdezni, szabadon lehessen információt szerezni, és ezeket az információkat korlátok nélkül tudja tovább adni az olvasóknak” – magyarázza Kovács Zsolt, a megyei napilap főszerkesztő-helyettese. Mint mondja, eddigi munkája során soha nem kellett azzal szembesülnie, hogy cenzúrázták volna az írását, az viszont már többször előfordult, hogy a politikusok azt mondták, nem lenne jó, ha megírna egy témát. „Úgy gondolom, Magyarországon a politika befolyásolja a leginkább a sajtót. Szerencsésnek tartom, hogy vidéki, és nem budapesti lapnál dolgozom, mert szerintem a fővárosban sokkal jobban átjárja a politika a média világát, vidéken viszont nagyobb lehetőség van arra, hogy ettől független maradjon a sajtó.” Azt mondja, igyekeznek minden oldalt megszólaltatni az egyensúly érdekében, s mindenki véleményét tiszteletben tartani.
„Az internet a legkevésbé ellenőrzött felület, ahol bárki, bármit közölhet a nagyvilággal” – mondja az újságíró. Szerinte ennek van jó és rossz oldala is. Rossz az, hogy az életben is békétlen, vagdalkozó emberek a világhálót is arra használják, hogy megbántsanak másokat, függetlenül attól, hogy a véleményüket elolvassa-e valaki. Azt mondja, ilyenkor fontos, hogy mindenki le tudja hántani ezeket a haszontalan rétegeket, hogy a valódi, értékes információkat megtalálja.
A tulajdon szabadsága
„Kezdetben volt a másképp gondolkodóknak a kereszt meg a máglya, majd jött a reneszánsz, a könyvnyomtatás, a felvilágosodás – és a szellemet már nem lehetett többé visszatuszkolni a palackba. A máglyák a 18-19. századra végleg elhamvadtak, a hit, a gondolat és a vállalkozás szabadságát korlátozó, a polgárságot a politikába csak szőrmentén beengedő feudalizmus azonban még szilárdan tartotta magát. Felszámolásához néhány okos könyvnél több, széles tömegeket elérő cenzúrától mentes sajtó kellett. És lőn!” – eleveníti fel a kezdeteket Dombi Margit, a Magyar Nemzet debreceni tudósítója. Azt mondja, a szabad sajtóban széles nyilvánosságot kapó gondolatok történelmet formáltak, segítségükkel a kapitalizmus tökéletes győzelmet aratott – immár kétszeresen is, hiszen nemcsak a feudalizmust küldte a történelem süllyesztőjébe, de a „létező” szocializmust is. „Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy győzelem ide, vagy oda, miközben a feudális állam és a szocializmus már sehol nincsen, a sajtószabadság harcos őrei még mindig kizárólagosan az állami befolyástól féltik a médiát, és eszükbe sem jut más, ennél sokkal erősebb függelmekkel szemben megvédelmezni azt” – folytatja a gondolatait Dombi Margit. Szerinte ott van mindjárt az a néhány, a média elsöprő többségét kézben tartó konszern, melyek nem a független vélemények, hanem saját, nagyon is érdekfüggő üzeneteik célba juttatásra használják birodalmukat. Így elsősorban a tulajdon szabadsága érvényesülhet. Csakhogy ez szabadság abba a furcsa szerepbe kényszeríti a polgári demokráciák születésekor még oly szimpatikus, közéleti szerepben debütáló „szabad” sajtót, hogy „szabadon” közöljön olyan tartalmakat, képviseljen olyan ízlésirányzatokat és „trendeket” amelyek leszoktatják az önálló gondolkodásról, és engedelmes fogyasztóvá nevelik az embert. Olyanná, aki „szabadon” utasíthatja el mindazt, ami ennek a manipulációnak gátat szabna.
„Mindezt meggondolva a szabad sajtó helyett én inkább a szabad gondolatot ünnepelném. Persze, nem biztos, hogy egy ilyen ünnepség képes lenne hírré válni a sajtó szabadságát az állami befolyástól oly igen féltő médiában...” – összegzi gondolatait az újságíró.
Keltsen érzelmeket is!
„Szerintem a sajtónak az a feladata, hogy átengedje magán mindazt, amit tapasztal, s tovább adja annak, aki megnézi, elolvassa, vagy meghallgatja. Nyilván változtat rajta, azért médium: átszűri magán az eseményeket, történéseket, információkat, és ezzel képes befolyásolni az embereket” – magyarázza Iván Aurél, a Debrecen Televízió szerkesztő-riportere. Szerinte a sajtónak jó irányba kellene befolyásolja a nyilvánosságot, felhívni a közvélemény figyelmét a visszásságokra, rávenni a döntéshozókat arra, hogy foglalkozzanak bizonyos témákkal, egyúttal ne hagyja magára az elesetteket, és érzelmeket is keltsen. „Én soha nem kaptam még semmilyen utasítást, hogy most ezt szeressem, azt meg ne szeressem. Az ember mindig kap megbízásokat, melyeket próbál meg megfelelően végrehajtani. Nyilvánvalóan annak, aki ezért fizet, lehetnek bizonyos elvárásai. Kérheti, hogy bizonyos témákkal, területekkel foglalkozzunk. Olyannal viszont nem találkoztam még, hogy valaki azt kérte volna, ezzel vagy azzal semmiképpen ne... Az természetesen előfordult már, hogy esetleg jelezték, ha lehet, ne most vegyük elő ezt a témát, mert ebben a pillanatban még nem aktuális (mondjuk még nincs kész egy beruházás, egy projekt) hanem két hét múlva lesz az” – mondja Iván Aurél. Úgy gondolja, természetes, hogy ilyenfajta kötöttségek vannak, ugyanakkor aki azt mondja, hogy olyan sajtóterméknél dolgozik, ahol semmiféle korlát nem létezik, az szerinte nem mond igazat.
„Az egyszerű vélemény megjelenik az interneten például, ahol bárki indíthat blogot, az újságírás azonban egy szakma, amit meg kell tanulni” – magyarázza Iván Aurél. Ha valaki úgy dolgozik a médiában, hogy nem ért hozzá, vagy csak azért csinálja, hogy politizáljon vele, az őt zavarja. Szerinte azért is kell, hogy az újságírók értsenek a szakmájukhoz, mert másképpen kell az információt közölni a televízióban, másképp a rádióban, vagy az újságban. Ez egy szakma – mondja a DTV szerkesztő-riportere.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)