Risztov Éváék büszkék, amiért befogadta őket Debrecen
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.04.16. 09:32 | Frissítve: 2013.04.16. 14:20
Debrecen – Az úszónő, a plébános és a színidirektor is megtisztelőnek tartja a várostól kapott díjakat. Ma már ők is debreceninek vallják magukat.
Mint ahogy arról korábban a Dehir.hu is beszámolt, Risztov Éva olimpiai bajnok úszó és Nagy János, az Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának elnökének személyében két új díszpolgára lett Debrecennek. A címet a Város Napján, az ünnepi közgyűlésen adták át, ahol a Pro Urbe és a Mecénás-díjat is kiosztották.
Risztov Éva, a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorában elmondta, amikor 2009-ben megkeresték Debrecenből azzal, hogy a cívisvárosban kezdje újra profi pályafutását, úgy érezte, el kell fogadnia az ajánlatot. Két év múlva már ő is tudta, sokkal több lehet abból, mint amit az elején eltervezett.
- Debrecenben nagyon jók a körülmények. Azt gondolom, az edzéseket csak akkor lehet a legmagasabb szinten csinálni, ha nyugalom és béke vesz körül. Nagyon kedves emberekkel találkoztam Debrecenben, nem volt megfertőzve a város azzal, amivel mondjuk Budapest, könnyebb volt az itteni munka. Olimpiai bajnok akartam lenni, minden reggel így keltem fel – mondta Risztov Éva.
Időbe telt, mire úgy érezte, hogy teljesen elfogadták őt is debreceninek. Eleinte még azt sem tudták, hogy évek óta a cívisvárosban él, de az olimpiai arany után minden debreceni a magáénak érezte az úszónő győzelmét. Hozzátette: nagyon örül annak, hogy több díjat is kapott, de ezek közül a díszpolgári címet tartja a legfontosabbnak, mert szerinte kevés ember mondhatja el magáról, hogy 27 évesen az ország második legnagyobb városának legyen a díszpolgára. A jövőt illetően elárulta, a legnagyobb kihívást a nyári világbajnokság jelenti a számára.
Most nehezebb kicsalogatni az embereket a plébános szerint
Pro Urbe díjat vehetett át a múlt héten Felföldi László plébános. A közéleti magazinban azt mondta, mindig a közösségért akart tenni, s ez a díj is a közösség érdeme, elsősorban annak tagjait illeti meg.
Mint felidézte, az a céljuk, hogy megtalálják az újkerti lakótelepen, miként lehet megszólítani a 21. századi embert, hogyan lehetne felkelteni a fiatalok érdeklődését, milyen módon lehet segíteni a családoknak.
- Az ember a legfontosabb erőt, a közösséget, a családot veszítette el, ennek újbóli megtalálásában szeretnék segítő kezet nyújtani. Most nehezebb feladat kicsalogatni az embereket, mert bezárkóznak, de vágynak a befogadó és elfogadó közösségbe, s ha érzik, hogy fontosak, ott is maradnak. Ez a leglényegesebb feladatunk. Az eddigi lendülettel, szeretettel kell dolgozni, s mint a díj is mutatja, értékelik az emberek a sok munkát és az áldozatot – mondta a plébános.
Felföldi László falun nőtt fel, s az újkerti plébánián is olyan közeget teremtett, ami visszaidézi benne a gyermekkorát: van egy igazi szekér az udvaron, tyúkokat és nyulakat is tartanak ott. Ettől függetlenül azonban jól érzi magát Debrecenben, szereti a várost és a benne élő embereket.
Soha nem szakad meg a direktor kapcsolata a várossal
Pro Urbe díjat kapott Vidnyánszky Attila, a Csokonai Színház igazgatója is, aki a nyártól már a Nemzeti Színházat fogja vezetni. Az Esti Közelképben azt mondta, büszkeséggel tölti el a díj, számára soha nem szakad meg a kapcsolat Debrecennel.
- A családom itt marad, nagyon szeretjük ezt a várost, rengeteg barátunk van itt. Debrecenben született a három gyermekem, így a személyes kötődés is erős, de művészileg is fontos ez a hely számomra – mondta.
A Nemzeti játszani fogja azokat az előadásokat, amik a Csokonaiban születtek, a színházigazgató hat-hét produkciót szeretne a fővárosba vinni. Amikor Debrecenbe érkezett, három dologgal riogatták, azt mondták neki, rossz helyen kopogtat.
- Többször hallgattam, hogy most nem lehet vidéken komoly színházat csinálni. Kemény munkával, nagyon jó csapattal azonban bizonyítottuk ennek ellenkezőjét. Azt mondták, nem lesz néző, mert a debreceni nagyon konzervatív közönség, mostanra viszont a legtöbb bérletese a Csokonainak van. Olyan hangok is voltak, melyek szerint ez annyira zárt világ, hogy nem fogad be senkit. Ehhez képest egyre inkább kezdtem debreceninek érezni magam. Amikor a díjat megkaptam, arra gondoltam, ez a város mégis csak képes befogadni az embert – mondta.
Visszaidézte, hogy itteni karrierjében a második évad volt az áttörés, akkor kezdett nőni a nézőszám, s jöttek a szakmai, nemzetközi sikerek is. Mint mondta, egyre több helyen bátorodnak fel a vidéken dolgozó színházigazgatók, egyre több komoly próbálkozás van, igényesebbé válik a repertoár, s ebben a Csokonai Színháznak is van szerepe.
- A szabad, szorongásmentes hangulatot akarom magammal vinni Debrecenből, a költői színházat is szeretném átültetni a Nemzetibe. Debrecenben minden közösségi réteget meg kellett szólítani, Budapesten könnyebb lesz, mert a Nemzeti Színháznak saját utat kell járnia. A Csokonaiban fogok operát rendezni – ha felkérnek, boldogan jövök vissza. Büszkeséggel tölt el a díj, a hét év alatt komolyan vettem, hogy ezért a közösségért dolgozni kell. Nagyon jólesik, hogy értékelik a munkámat – mondta Vidnyánszky Attila.
A teljes beszélgetést az alábbi videóban megtekintheti:
Dehir - Esti Közelkép 2013-04-15
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)