Rendőrség a panelben - élet a Vénkertben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.04. 09:15 | Frissítve: 2012.04.05. 06:42
Debrecen – „Ez a lakótelep ma már éppen olyan, mint amit a neve kifejez” – fogalmaz otthonáról egy férfi, aki évtizedek óta él ott. Mások szerint is például a közterületeket jobban kellene gondozni, a járműveket pedig nem lenne szabad felengedni a járdákra.
A Mester és a Dózsa utcák, valamint a Böszörményi és a Füredi utak közötti városrészben csodálatos, óvárosi „rezervátumok” is találhatók, mégis sokan azonosítják a betonkolóniával. Kétségtelen, a panelsor alkotja a terület zömét, de érdemes megismerni, bebarangolni a Kar, a Honvéd és a többi, ódon utcácskát is. A környéket olyan nevezetességek is övezik, mint a Hortobágy Malom, az Alföldi Nyomda, a tűzoltólaktanya és a villamospálya-építkezés.
- Nem is gondoltuk, mennyire nagy ez a lakótelep! – szólítottuk meg Attilát, aki ismerőseivel beszélgetett egy büfénél.
- Bizony, laknak itt vagy húszezren! A hely még tetszene is nekem, de az már csöppet sem, hogy el van hanyagolva, s a közterület-fenntartásnak nem látni a nyomát – jelentette ki keserűen a nyugdíjas. - Itt, a Vénkert utcában is sok autós használja a járdát, s emiatt a burkolatok mára annyira szétrepedeztek, felpúposodtak, hogy felbuknak tőlük a gyalogosok. Emellett a betörések se ritkák…
- A lakóházak állapota is rossz? – tudakoltuk Katalintól, aki egy itteni üzletben dolgozik, és a közelben van a lakásuk is.
- Nálunk épp most volt festés, de az épületekre általában rájuk férne már a felújítás. Az emberek anyagi helyzete a forgalmunkon is érződik, de én egyébként jó véleménnyel vagyok az itteni helyzetről, és bajom se volt még soha senkivel se. Van itt bölcsőde, óvoda, általános és középiskolák, továbbá játszóterek, parkok és múzeum is – sorolta a kedves, mosolygós asszony.
Egy másik férfi szerint ez a lakótelep ma már éppen olyan, mint amit a neve kifejez, és nemcsak az állaga, hanem a sok idős lakó miatt is. Ez a beszélgetőtársunk úgy véli, hogy gyakorlatilag bárhol elkélne a renoválás a telepen, annál is inkább, mivel 1974 óta tornyosulnak itt az épületek.
- A rezsi önöket is megfogta? – fordultunk Pénzes Lajoshoz.
- Nagyon sok a fizetnivaló! Most, a téli időszakban havi hatvan-hetvenezer forintokat fizettünk. Pedig csak egy- plusz kétszobás az otthonunk. Tizenöt éve költöztünk ide, ma azonban már szeretnénk kisebb helyre menni. Egy ekkora lakás mostanság nem kell senkinek sem, ugyanakkor sajnos nincs is értékük az ingatlanoknak. Emiatt mi se tudunk váltani, pedig nagyon kellene, mivel negyvenszázalékos rokkantnyugdíjas vagyok az agyvérzésem miatt – komorult el a tekintete az eredetileg festőként dolgozott férfinek, aki most négyórás munkát keres magának.
Mintha csak meghallották volna szomorú szavait az égiek: sűrű havas eső csapott le ekkor a Vénkertre, és fél órán át abba sem hagyta. Akkor azonban újra kisütött a nap, és tüneményes rajzolatok táncoltak az égen. Ezek annyira jól kiegészítették a lakótelep színeit, dombjait, a régi Borsos-villa környezetét és a házak tövébe ültetett, illatos-tarka virágokat, hogy meglepően hangulatossá, vidámmá és barátságossá varázsolták a négy- és tízemeletes panelkígyók közötti, amúgy sem szűkös tereket.
- Én voltam csöves is, tehát teljes mértékben megértem azokat, akik nem tudnak elmenni egy jobb lakóhelyre – fogalmazott Papp Zoltán, aki Tar Józsefnével lakik a hölgy garzonjában. – De nem bántom a hajléktalanokat se, hiszen ők is emberek, arról már nem is beszélve, hogy bárki bármikor az ő sorsukra juthat!
A pár örömmel újságolta azt is, hogy a lépcsőházukban rendőrségi irodát alakítottak ki, és az egyenruhások még éjszaka is szoktak járőrözni az óriási – szintenként 16 lakásos - épületben. A biztonságiak „árát” a lakók fedezik a közös költségből.
- Nekik is köszönhetően nincs itt semmi baj, és ez nagyon jó, legfőképpen a sok idős ember miatt is! – mutatta fel Zoltán a győzelem jelét.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)