Patinás, örökifjú utcák: ilyen az élet Szentlászlófalván – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.10.30. 15:23 | Frissítve: 2016.10.31. 07:48
Debrecen – Adóként elfogadott szappan és nagy hírű cukrászda: a debreceni városrész utcái több titkot és izgalmat rejtenek, mint sejtenénk.
Az ősi várost alkotó falvak egyikére emlékeztető városrészt ezúttal az Árpád tér felől közelítettük meg. Korábbi látogatásunk óta befejeződött az ottani református templom renoválásának első üteme, s a látvány sokakat nyűgöz le. A határoló Csapó utcán ugyancsak sok minden történt – gondoljunk csak a közelmúltbeli csőtörésekre, valamint a hibaelhárítást követő útfelújításra.
A Burgundia utca felőli szakaszon az inkubátorház új szárnya is elkészült, ahol épp a minap kezdte meg munkáját egy nagy állásközvetítő cég. Az épületegyüttes közelében szintén egy kedvező változásnak lehetünk tanúi, hiszen a gyalogosátkelőhöz olyan fénykürtöket telepítettek, amik figyelmeztetik a járművezetőket a zebrán áthaladókra.
A Rákóczi-kanyar délnyugati fertálya az utcatáblák szerint nem Szentlászlófalvához tartozik, hanem a beékelődő Péterfia nevű városrészhez. Ennek ellenére szerves egységet képez vele, s az ott folyó nagy építkezés egészen a kertek széléig nyúlik. (Ebben a tömbben következett be legutóbb az emlékezetes házomlás is.) Mindazonáltal a szomszédos Egymalom utcában csodálatos figura ékesíti ez egyik régi házat, s emellett a többi utcában is gyönyörködhetünk az aranyló lombok látványában.
Ezen a környéken áll a 110 éves, egykori Magoss-ház is, ami üresen és egyre romosabb állapotában is lenyűgöző látványt nyújt. Ugyanakkor sajnos az is megállapítható, hogy eltűnt a kis díszes tornya. Viszont a Leány utcában még megvan az a patinás épületegyüttes, ahol korábban a híres gyors- és gépíróiskola működött. Onnan eljuthatunk a városrész egyik jellegzetes kocsmájához is, azon túl pedig a szép emlékű Nyíl utcai pékség volt épületeihez.
Sokan gondolnak nagy nosztalgiával az egykori Csapó-kanyarra, ami nemcsak a rég múlt idők ottani villamoskitérője miatt nevezetes, hanem a messze földön ismert cukrászdáról is, a Ruzicskáról. Ezen az épületen továbbra se látni jelét annak, hogy a vendéglő újra kinyitna. Még működik azonban – ámbár eladó – az a ház is, amiben korábban egy kedvelt borozó fogadta a nedűre szomjazókat: eredetileg pezsgőgyár működött benne.
A beszédes utcanevek közül említést érdemelnek az Egy- és a Kétmalom utcák is, ahol anno valóban ennyi őrlőüzem működött. Akkoriban 300–400 emberre számítottak egy szárazmalmot, amik náddal vagy zsindellyel fedett nagy, kerek építmények voltak, s a felső kereküket lovak, ökrök hajtották. A Szappanos utca szintén az ott lakó szappanfőzőkről kapta a nevét. A debreceni szappan a párizsi és a velencei piperecikkeknél is jobb volt, sőt, a XVII. században a török szultán adóként is elfogadta.
A Kút utcát az 1811-es tűzvész után csatolták a városhoz. Steller László kútmester 1841-ben a Csapó utcában és a Péterfia utcai őrház mellett is talált ivóvizet. A Pereces utca pedig az ott lakó pereckészítők emlékét őrzi; Debrecen a fontos pereckészítő központok egyike volt, s e finomságainak a minősége megelőzte a hegyaljai és a székelyföldi ropogtatnivalókat is. A vásárokba spárgára fűzve vitték az asszonyok a többféle ízesítéssel készített nyalánkságokat. Utcája van itt ugyanakkor Maróthy György (1715–1744) matematika-, történelem- és latinfilológia-professzornak is, a Kollégiumi Kántus megalapítójának.
A Senyei utca a Csapó-kanyar megszüntetése óta viseli Senyei-Oláh István (1893–1963) tanár, festőművész nevét. Itt, a Faragó utcai sarkon egy romos épület is áll. Könyvkötő-, esernyős- és kerékpárjavító műhelyek is voltak benne, meg persze lakások. A lakatlan házon még felfedezhető a régi neve és száma: „Csapó utcza 84”. Az Ajtó utca ugyanakkor az őrházas, sorompós Péterfia utcai kapura utal, miután Zsigmond király 1405-ben Debrecent is felruházta Buda jogkörével. Ez annyit tesz, hogy fallal vehette körbe a területét – jóllehet, építőanyag híján csak földsáncra futotta.
Visszatérve a változásokra, idetartozik az is, hogy az Eötvös-iskola épületegyüttesében immár a Waldorfosok tevékenykednek. Az ottani Eötvös utcában napjainkban fákat is kivágtak, és ottjártunkkor épp az út átépítése zajlott. A Nagysándor József utca vonalában volt egy boltépület is, időközben azt is lebontották, s most üres a telek. Sok más helyen viszont szép új házak és szépen felújított régiek sorakoznak, fölöttük pedig a lenyűgöző lombok tornyosulnak. Szentlászlófalva is folyamatosan változik tehát – ám mégis őrzi az ódon, kedves hangulatát.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)