„Nem én voltam Vizoviczki debreceni helytartója” – 1. rész
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2013.10.02. 09:42 | Frissítve: 2013.10.04. 13:21
Debrecen – Tíz hónapot ült előzetesben a debreceni Vizoviczki-diszkók biztonsági tanácsadója. Kemény sztorik, kemény szavak. Interjú.
I. Andrást először TEK-esek fogták el egy verés miatt, majd vesztegetés miatt tartóztatták le. A sajtó Vizoviczki László debreceni helytartójaként emlegette. Úgy érzi, ez a titulus szinte ráégett, teljesen érdemtelenül. Épp ezért vállalta, hogy a Dehir.hu-nak interjút ad. Inkognitóját azonban szeretné megőrizni, ezért teljes nevét nem közöljük, s a fotónkon sem felismerhető.
Dehir.hu: 2012 nyarán tartóztatták le, akkor nevezték önt először Vizoviczki debreceni helytartójának. Miért gondolja, hogy ez nem illik magára, illetve mi volt a szerepe Vizoviczki László debreceni diszkóinak életében?
I. András: A Vizoviczki-ügyben gyakorlatilag eddig kihallgatások történtek, a bírósági eljárás még el sem kezdődött. Várhatóan évekig eltart majd az ügy, s addig én ezzel a homlokomra sütött jelzővel nem tudok munkát szerezni. Ráadásul ez a jelző rám egyátalán nem illik. 2011 novemberében kerültem kapcsolatba Vizoviczki Lászlóval, ő keresett meg engem. Akkor én biztonsági szaktanácsadóként dolgoztam több helyen, főállásban Debrecen legnagyobb közintézményében dolgoztam. Vizoviczki azt kérte, hogy ugyanezt csináljam az ő szórakozóhelyein is, mellékállásban. Egy hétig gondolkodtam. Mivel mindenki azt mondta, összeegyeztethető ez a többi munkámmal, igent mondtam. Kihívás is volt, ráadásul a két nagylányom is az egyik diszkóba járt szórakozni, s ők is unszoltak. A közel száz alkalmazottból az egyetlen voltam, aki nem főállásban dolgozott a szórakozóhelyeken. A megbízás első fázisában, a West Balkán-tragédiáig ott sem kellett lennem. Az újonnan nyíló helyek gyenge pontjait kerestem meg, azt, hogy hogyan lehet még biztonságosabbá tenni. Ugyanígy feladatom volt a hatósággal a jó értelemben vett közös munka, az együttműködés megteremtése. Ez nem azt jelentette, hogy korrumpáltam volna a hatóságot. A szórakozóhelyek vendégei rengeteg munkát adnak a rendőrségnek. A rendőrség pedig tudott adni sok tanácsot, amit mi megköszöntünk és megfogadtunk. Ha azt mondták, az egyik hely sötét, és bűncselekmény elkövetésére alkalmas, megvilágítottuk. De ugyanígy felvettük a kapcsolatot a polgárőr szövetséggel, s Debrecenben egyedülálló módon polgárőröket alkalmaztunk a szórakozóhely előtti közterület biztonságosabbá tételéért: hiszen oda a vagyonőr hatásköre már nem terjed ki, a polgárőré viszont igen.
Egy kólát nem ihatott ingyen
Dehir.hu: Vezető beosztásban volt?
I. András: Nem voltam vezető, utasítási jogköröm nem volt, mint ahogy beosztottjaim sem voltak. Túlnyomórészt a közterületen tartózkodtam, a szórakozóhelyekre be sem mentem. Úgy gondoltam ugyanis, hogy kint többet és eredményesebben tudok dolgozni. Ott hallom a rádiót, a telefoncsörgést, s ha kell, rögtön tudok reagálni.
Dehir.hu: Ha nem ön, valaki mégis irányította ezeket a helyeket.
I. András: Igen, ennek az öt debreceni szórakozóhelynek – White Angel, Home, Cool, Dokk Beach, Bed Beach – volt egy tejhatalmú üzletvezetője. Ez az úriember két éve bizonyára nagyon megsértődött volna, ha nem őt illetik a Vizoviczki debreceni helytartója titulussal. Most már persze senki nem sértődik meg ezen, mert mindenki örül, hogy nem őt hívják így. Ő egyszemélyű vezető volt, még helyettesei sem voltak. Egy kézben tartotta a szórakozóhelyek üzemeltetésétől a biztonságig, az árufeltöltésen át a PR-tevékenységig mindent. Én ennek az embernek mondtam el a tanácsaim.
Dehir.hu: Akkor ezek szerint nem Vizoviczki Lászlónak. Vele egyébként gyakran találkozott?
I. András: Három év alatt négyszer. Egyszer, amikor felvett, és még háromszor, amikor diszkók átadójára jött el. De igazából két olyan alkalom volt, amikor legalább tíz percet beszéltünk. Az én javaslataimat a debreceni üzletvezető tolmácsolta neki, aki minden héten járt fel Budapestre értekezletre. Eléggé távol álltam az üzemeltetési résztől, melyben vezetői szinten még Budapestről érkezett emberek vettek részt. Hétvégenként, a zsúfolt napokra érkezett a fővárosból egy vezető, aki személyes megbízottja és helyettese volt a tulajdonosnak, Vizoviczki Lászlónak. Ő ellenőrizte, rendben megy-e minden, ő kezelte a bevételt. Volt még jó pár ellenőr, ők szintén Budapestről jöttek, felügyelték a kasszát, az italmérést. Valamilyen szinten ők is vezetők voltak. Hogy megértse, én mennyire nem tartoztam a vezetők közé, egy példát mondanék. Volt egy VIP-kör, akik ezekben a diszkókban ingyen fogyaszthattak, ez természetes is, ők voltak a tulajdonos legfőbb emberei. No, én nem tartoztam közéjük. Ha én elmentem az egyik diszkóba szórakozni, fizettem, amit ittam. Azért talán ön is érzi, hogy kicsit furcsa, hogy a Vizoviczki debreceni helytartójának nevezett férfi nem ihat ingyen egy kólát.
A verés
Dehir.hu: Ön ellen két eljárás indult, 2012 júniusában TEK-esek fogták el. Amiatt, mert egy roma fiatalt – állítása szerint – májusban brutálisan összevertek a Home diszkó előtt a szórakozóhely emberei. Hogy emlékszik vissza erre az esetre?
I. András: Fontos, hogy ezt az embert közterületen verték meg, nem a szórakozóhelyen. Ez egy udvar.
Dehir.hu: Engem inkább az érdekelne, hogy valóban megverték-e ezt a férfit? S hol volt ön ekkor?
I. András: Igen, megverte egy őt egy másik férfi, és ezt soha senki nem tagadta. Soha nem hátrált ki abból a felelősségből az az illető, aki ezt elkövette. Én ott voltam ezen az udvaron, s kijelenthetem, hogy ennek a verésnek semmiféle rasszista oka nem volt. Ekkor egy afterparty zajlott a Home-ban; a közönség legalább negyven százalékát romák tették ki. Épp ezért nem állja meg a helyét a férfi azon állítása, hogy azért nem engedtük be, mert cigány. Ez az ügy nem is így indult, az elején felvett kihallgatási jegyzőkönyvekben nem olvasható, hogy volt cigányozás. Egészen addig a rasszista szál nem merült fel, míg valaki nem mondta azt, hogy ennek egy rasszista indítékú esetnek kell lenni. Ez a verés két ember konfliktusa. A később megvert férfi nem először jött oda teljesen részegen, ezért nem engedték be a kollégák akkor sem. Ő azt mondta, hogy beszélni akar a főnökkel. Ekkor lejött Vizoviczki pesti helyettese. A roma fiatal bármiféle megbeszélés helyett nagyon durván elkezdte az anyját szidni és életveszélyesen megfenyegette. Tette mindezt olyan stílusban, hogy az a másik ember bármilyen béketűrő, bármennyire megjárta az éjszakai élet minden poklát, elvesztette a fejét. Először pofont, pofonokat adott a roma férfinak, de ő tovább támadt, ezért ököllel is megütötte.
Dehir.hu: Mindeközben mit tett ön?
I. András: Próbáltam mindkettőjüket megállítani. A roma férfit és a Budapestről hétvégente lejáró vezetőt is. Ez nem sikerült. Végül pedig nem csupán őt, hanem engem is meggyanúsítottak közösség tagja elleni erőszak, súlyos testi sértés bűncselekmény elkövetésével. Ugyanakkor én már a meggyanúsításom és a letartóztatásom előtt két alkalommal kértem időpontot a rendőrségnél, hogy önként tanúvallomást tegyek. Ezek meg is történtek, soha nem kellett idézni, magamtól mentem. Június 13-án 14 óra 30-kor újra felhívtam a nyomozó főtisztet, hogy szeretnék újra bemenni a főkapitányságra, hogy újabb vallomás tegyek. Ő akkor elutasított. Rá három órára lerohant a TEK, holott önként ajánlottam, hogy bemegyek a rendőrségre; csak rám kellett volna csukni az ajtót, s megbilincselni. De nem, az otthonomban tört rám legalább tíz kommandós. Ráadásul egész nap egyedül voltam otthon, de ők megvárták, míg a családom, a feleségem és a 12 éves fiam hazaérkezik. Csak akkor léptek akcióba a TEK-esek golyóálló pajzzsal, két kutyával. Elfogtak, s egy alsónadrágban vittek el. Semmit, még a személyes okmányaimat sem vehettem magamhoz. Egy szál alsónadrágban vittek be a főkapitányságra. Tíz hónapig voltam börtönben, mindenféle okmány nélkül.
[doboz pozicio="kozep" fejlec="Megkérdeztük a rendőrséget is" meret="95" igazitas="bal"]
Megkérdeztük a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányságot arról, hogy miért kellett egy állítása szerint együttműködő férfi elfogásához bevetni a Terrorelhárítási Központ kommandósait. A kérdéseinket továbbították az ügyben illetékes Országos Rendőr-főkapitánysághoz. Ők viszont azt mondják, hogy mivel a nyomozás már lezárult, nem adhatnak az esetről információt.
[/doboz]
Egyik börtönből másikba
Dehir.hu: Ezért az esetért volt tíz hónapig előzetesben?
I. András: Nem, ebben az ügyben négy hónapig voltam börtönben. Októberben kaptam egy szabaduló levelet, hogy mehetek haza: az ügyész úgy döntött, szabadlábon védekezhetek én is és az elsőrendű vádlott is, aki szintén Debrecenben volt előzetesben. Összepakoltunk, de a BV-ből nem léptünk ki, a nyomozó főügyészség ott várt minket még az ajtó előtt. Még mielőtt hazamehettem volna, megtettem volna azt a száz métert, ami a börtön és az otthonom között van, újra kocsiba ültettek minket, és felvittek Budapestre, ahol megvádoltak bennünket a bűnszervezetben elkövetett hivatalos személy folytatólagos megvesztegetése bűncselekménnyel, és ott újabb hat hónapot töltöttem el.
Dehir.hu: Kapott egy levelet, hogy ön mostantól szabad ember, de el sem hagyta a börtönt, újra letartóztatták?
I. András: Pontosan, ráadásul a BV-ben mindenki lapított, és senki nem szólt, hogy ne osztogassam szét a cuccaim a zárkatársaim között, mert nem megyek sehová. Úgyhogy mindenemet szétosztottam, mivel nekem is segítettek a zárkatársak. Az első két hónapban ugyanis ruházatot sem engedtek beküldeni, szinte abban az alsógatyában voltam, amiben elfogtak. Aznap este már a Gyorskocsi utcában vacsoráztam, s kezdhettem mindent elölről, mert ott meg három hónapig nem engedélyezték a kapcsolattartást. A családomat láttam szeptemberben, legközelebb pedig januárban.
Dehir.hu: Hogy állnak ezek az ügyek?
I. András: A közösség tagja elleni erőszak vádjában már az első fokú ítélet közelében jár az ügy, október végén lesz az újabb tárgyalás. A másik, vesztegetéssel kapcsolatos eljárás fogalmam sincs, hogy hol tart, ugyanis engem április 8-án este 11 órakor a személyes holmijaim és egy fillér nélkül kitettek az utcára a Markóból. Se a letéti tárgyaimat, se a számlán lévő pénzemet nem kaptam meg, a dolgaimért egy hónap múlva saját költségemre utaztam fel Budapestre. Azóta, öt hónapja hozzám sem szólt senki.
Az interjú második részét csütörtökön jelentetjük meg.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)