Mazsu János: a hagyományok megbecsülésének mindig volt praktikus célja is
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.08.15. 08:58 | Frissítve: 2015.08.17. 08:44
Debrecen – Páros kolbász, virágkarnevál, nemzeti ünnep – Mazsu Jánossal beszélgettünk, aki 25 éve végez elismert munkát a közéletben.
Mazsu János történész nem csupán a tudomány világában van otthon: huszonöt éve végez elismert munkát Debrecen közéletében. Dolgozott önkormányzati képviselőként, kulturális alpolgármesterként, jelenleg a város tanácsosa. A Debreceni Értéktár Bizottság elnökeként figyel a helyi értékek, hungarikumok összegyűjtésére, védelmére, támogatására és megismertetésére.
Dehir.hu: Miért fontos ez a munka?
Mazsu János: Egy-egy közösség önbecsülése, tartása, sőt képessége, hogy otthon érezze magát a változó világban, nagy mértékben függ attól, hogy mit is gondol magáról. Mit gondol fontosnak abból, amit elődei ráhagyományoztak, mit tart olyan értéknek, ami vezérelheti akár napi döntéseiben vagy akár hosszabb távra is meghatározó elhatározásaiban. Különösen igaz ez egy olyan városra, mint Debrecen, amelyre évszázadok óta úgy tekintettek, hogy a város közösségének, a civitas-nak saját arculata, karaktere van. Így születtek meg a „Debreczeni Respublika”, „cívis város”, „Kálvinista Róma”vagy a „nyakas debreceni cívis” kifejezések, amelyek rögzíteni próbálták miben is áll a debreceniség lényege.
Dehir.hu: E fogalmak megszületése óta viszont eltelt némi idő. A világ sokat változott.
Mazsu János: A kommunizmus romboló évtizedei után, negyedszázada sajátos versenyhelyzet alakult ki: a hiánygazdaság után tárt karokkal fogadott piac, a mindennapi élvezetekre sarkalló konzumálás lesz a szétzilált közösségek vezérlő csillaga, vagy lesz erőnk a mindennapi jóléten túl, sőt azt is meghatározóan, helyreállított értékrendünk alapozni. Bár az első választási ciklusban már elindult az értékfeltáró közösségépítő munka, azért a 90-es évek elején még erősödni is látszottak a korábban ránk ragasztott negatív ítéletek is: a cívis maradi, nyakas, nem képes rugalmas gondolkodásra... Ezért néhányan – politikusok, művészek, értelmiségiek – úgy gondoltuk, erőfeszítéseket kell tenni mentális arculatunk, értékrendünk és a Debrecenről kialakult kép újraformálására is. Az akkor indult munka eredményei ma már – szerencsére – közhelynek számítanak: Debrecenre határainkon innen és túl is úgy tekintenek, mint olyan helyre, ahol jó lehet élni. Ez persze, nem csupán értékfeltáró munka hozadéka: mindent, amit ezen a területen teszünk, a város tényleges, az elmúlt negyedszázadban elért fejlődése hitelesíti igazán.
Dehir.hu: Hozott-e új lehetőséget a helyi és nemzeti értékek védelmében a Hungarikum-törvény?
Mazsu János: A Debreceni Értéktár Bizottság is a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvény alapján alakult meg 2013 nyarán. A törvény célja a magyar nemzeti értékek, és ezen belül a hungarikumok összegyűjtése, védelme, támogatása és megismertetése, ezzel is erősítve a nemzeti tudatot és gazdaságot. A törvény elfogadásával párhuzamosan országos, megyei és helyi szinten is szerveződik az a feltáró munka, amely a magyar értékek gyűjtését, megőrzését szolgálja. A települési értéktárak - így a Debreceni Értéktár is – a nemzeti értékpiramis első lépcsőfokát alkotják. Az új lehetőség a korábbi munkánkhoz képest az, hogy a nemzet egésze által fontosnak nyilvánítva végezhetjük a munkánkat, az intézményesítés pedig megfelelő alapot teremt a mindennapi rendszeres aprómunkának is, amely korábban gyengeségünk volt. A legkülönbözőbb módokon keressük a kapcsolatot és kérünk minden debreceni polgárt és közösséget, hogy mindazt, amit hagyományaikban, mai életükben közösségformáló értéknek tartanak, javasolják a Debreceni Értéktárba felvenni.
Dehir.hu: Van-e valamilyen rendszerezése a javasolható értékeknek?
Mazsu János: Mi a törvény szabta kategorizáláson is túl létrehoztunk egy „átfogó debreceni értékek” kategóriát is, mert nem minden skatulyázható. Ennek megfelelően kerültek értéktárunkba olyan, a debreceniséget átfogóan kifejező fogalmak, mint „cívis polgár”, ”kálvinista Róma” vagy a pulykakakas. Kiemelkedő nemzeti intézmény, épített vagy természeti értékként lett az értéktár része a Nagytemplom, a Nagyerdő, a Református Kollégium és Líciumfa, a Debreceni Egyetem, a Kossuth tér, a Déri Múzeum, az Alföldi Nyomda és a Hortobágy. Debrecen mindig is jelentős mértékben hozzájárult a nemzeti kultúra fejlődéséhez, ezért is kerülhetett ide Csokonai, Szabó Lőrinc és Szabó Magda életműve, Medgyessy Ferenc munkássága, Tóth Árpád és Fazekas Mihály életműve, az Ady társaság, a Csokonai kör, Méliusz Juhász Péter Herbáriuma és Déri György hagyatéka. A cívis kézművesség, a debreceni fazekasság, ötvösség, mézeskalácsosság vagy pásztoraink szűrviselete és a debreceni kisbunda hímzésmintája kivételes érték a városhatáron túl is. A városi és a magyar kulturális örökség bemutatásában, népszerűsítésében pedig máig kiemelkedő teljesítményt nyújtó értékeink: a virágkarnevál, a Debreceni Nyári Egyetem, a Betlehemes Találkozó, a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny. Ezek mellett városunk olyan gasztronómiai értékeket is létrehozott, mint a debreceni páros, a debreceni töltött káposzta és a méz márc termékek.
Dehir.hu: Emblematikus a debreceni páros, ami nemrég nagy sikerrel bemutatkozott Bécsben is.
Mazsu János: Hajdan szerzett valódi világhírére alapozva döntöttünk úgy, az első értékek egyike, amelyeket a Hungarikumok közé javaslunk, az a debreceni páros kolbász lesz. Komoly feltáró és szervező munka alapján indítottuk el a pályázatunkat, és ma már a Nemzeti Értéktárba befogadva, kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánította a Hungarikum Bizottság. Reméljük, októberben – talán egy debreceni ülésen – a Hungarikummá nyilvánítás is megtörténik. Ez azonban a munka egyik iránya csupán. Célunk az is, hogy az eredeti védett receptúrák alapján Debrecenben gyártott páros kolbász legyen egyeduralkodó az éttermi kínálatban és a házi étkezésben is. A bécsi bemutatkozás várakozáson felüli sikere azért fontos, mert egyszerre jelentett elfogulatlan elismerést munkánknak és az eredeti minőségében megújuló páros kolbásznak.
Dehir.hu: Miért fontos, hogy a szellemi, az épített vagy természeti értékek mellett büszkék legyünk a fürdőkultúránkra vagy éppen virágkarneválra?
Mazsu János: Városunkban a hagyományok, a közösségi értékek megbecsülésének mindig volt praktikus célja is: hogyan segíthetnek bennünket a gyarapodásban vagy éppen az élet minőségének a javításában? 1950-ben, a szovjet típusú tanácsrendszer kialakítása során, elvették Debrecentől évszázadokon át sikeres gazdálkodásának egyik fő pillérét, vármegyényi birtokait. Az új helyzetben egyik kitörési pontnak gondolták közeli elődeink azt, hogy Debrecen fürdő- vagy fesztiválvárossá váljon. A fesztiválvárossá válás a Kodály Kórusversenyen túl leginkább a virágkarnevál révén valósult meg, persze több kisebb léptékű és vonzerejű rendezvényünk is elismerést érdemel. A virágkarnevál folytonos megújulási képességének és a szervezők erőfeszítéseinek köszönheti, hogy 1966 óta kisebb apályokkal őrizni tudja vonzerejét. Méltán lehetünk büszkék tehát a Virágkarneválra. Ezzel együtt is, amikor minden település különféle helyi értékekre alapozott fesztiválokat rendez, a túlkínálat miatt újra kell gondolnunk rendezvénynaptárunkat, beleértve fesztiválokat, gasztrorendezvényeket és a vásárokat is. Valószínűleg ideje van egy, a következő két-három évtizedre a versenyképességünket megalapozó döntésnek.
Dehir.hu: Egy gondolat erejéig térjünk még vissza augusztus 20-hoz. Miben látja ennek a napnak a jelentőségét a történész?
Mazsu János: Augusztus 20. ma államalapító Szent István királyunk ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe, egyben az új kenyér ünnepe is. Eredendően 1083, államalapítónk szentté avatása óta ünnepelünk ezen a napon. Nem mindig ugyanazt és nem mindig hivatalosan ünnepeltünk. Idegen hatalmak és diktatúrák uralkodása idején vagy titokban vagy meghamisított tartalommal lehetett csak ünnepelnünk. A magyarság egységét, az ünnep erejét mutatja hogy ennyi időn keresztül nyíltan vagy búvópatakként megünnepeltük és megünnepeljük az európai keresztény kultúrkörhöz való csatlakozásunkat. Az új köztársaság kikiáltása vagy az új kenyér ünneplése békévé oldódva jól megfér az eredeti ünnep tartalmával.
Dehir.hu: Színházban, előadásokon, kiállításokon – a legkülönbözőbb kulturális rendezvényeken lehet találkozni Mazsu Jánossal. Minden érdekli?
Mazsu János: Ahogy a székely vicc mondja: minden is! Értelmiségiként életem természetes közege a kultúra, vonzani azonban igazán a kreatív teljesítmények, minőségi megoldások vonzanak. Meg aztán számtalan művész barátom, jó ismerősöm hívásának is engedek, mikor velük találkozhatom.
Dehir.hu: Hobbira, klasszikus szabadidős tevékenységre jut ideje?
Mazsu János: Viszonzatlan szerelmem a horgászat.
Dehir.hu: Vannak kedves helyei a városban?
Mazsu János: Először is az otthonom. Tényleg az: otthon és kedves. Utána a Nagyerdő. Még utána pedig sorjáznak azok a helyek, amelyekhez megannyi jó élmény köt. Szerencsére elég sok van.
Dehir.hu: S ha már augusztus 20-át és a virágkarnevált emlegettük: mi a terve erre a napra?
Mazsu János: Ott leszek, mint a 35 éve szinte hiánytalanul. Onnan tudom biztosan mióta, mert 35 éve táncoltam charlestont a Tóth Árpád Gimnázium virágkocsit kísérő tánccsoportjában. De legkisebb fiam, Dani is játszott három ízben is a városi zenede együttesével virágkocsit vagy tánccsoportot kísérve. Szóval az egész család elkötelezett.
(A debreceni illetve Debrecen környéki hagyományokra és értékekre hívja fel a figyelmet a DTV új műsora, a Cívis Értéktár, mely csütörtökön este nyolc órakor kerül adásba először, azt követően pedig minden második csütörtökön lesz új műsor.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)