Láposi Terka: a közönségfejlesztés egy idő után elér a közösségfejlesztéshez
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.09.15. 09:00 | Frissítve: 2018.09.18. 10:33
Debrecen – Lényeges, hogy lokálisan fogalmazzuk meg az identitásunkat, nyilatkozta a kulturális főváros pályázat kapcsán a Vojtina művészeti vezetője.
Közel a határidő, hamarosan be kell adni az Európa Kulturális Fővárosa pályázatot. A program kulcseleme az emberközpontúság, és kiemelt szerepe van benne a közösségfejlesztésnek. A témáról Láposi Terkával, a Vojtina Bábszínház játszószínházi művészeti vezetőjével beszélgettünk.
Láposi Terka: sokirányú célt kell mérlegeljünk
Dehir.hu: Hogyan, milyen módszerekkel lehet sikeres a projekt a közönség- illetve a közösségfejlesztés területén?
Láposi Terka: A közönség fejlesztése érzékeny, sokrétű és több oldalról kiművelt módszereket, megközelítéseket jelent. Mivel nem közönségszervezésről, hanem fejlesztésről beszélünk, a közönségért a személyes és az online tér együttes művelése érvényes. Sokirányú célt kell mérlegeljünk, amikor bármilyen fejlesztésbe is kezd az intézményünk (Vojtina Bábszínház).
Nálunk ugyanis egy évadon belül 30-42 ezer gyermek fordul meg. Elértünk egy nézőségi csúcsot, hova tudnánk itt tovább fejlődni, bővülni?
A közönség fejlesztése számunkra azt jelenti, hogy felmérjük, eddig milyen életkori, kulturális és társadalmi szegmensekhez nem értünk el valami oknál fogva. Ezeket megvizsgálva folyamatosan fejlesztünk ki módszereket, hogy az értékrendjében hagyományosan közösségfejlesztő Vojtina közönségfejlesztéssel tágítsa a szakmai horizontját.
Dehir.hu: Hogyan lehetséges ez?
Láposi Terka: Például a hátrányos helyzetű régiós települések óvodáiból és iskoláiból is érkezzenek csoportok, akik még Debrecenig sem jutottak el az elmúlt években. Értük már sikerrel tettünk az elmúlt két évben. A másik lehetőségünk: az életkori határok kérdése. A legtöbb nézőnk a 10-12 éves korosztály, jó lenne elérni a 14-16 éveseket is. Ők azok, akik kortársi szemlélettel, aktuális társadalmi és identitáskérdéseket tesznek fel. Őket nem a bábszínház falain belül szeretnénk megszólítani, hanem kimegyünk az osztálytermekbe és közösségi terekbe. Olyan interaktív előadásokat érdemes létrehoznunk, amelyekkel az idősebb korosztályokat is megtaláljuk a dráma, a színház és a bábjáték eszközeivel, ahol a kérdésfelvetés őket érinti, ahol kialakulhat a nyílt párbeszéd. Nagyon értékes számunkra a fogyatékkal, a kihívással élők közössége, azok a családok, ahol ilyen gyermekek nevelődnek. A személyes párbeszéd, az érzékeny egymásra figyelés, a közös játék segítheti a kultúrába való természetes integrálódást.
A közönségfejlesztés egyik fontos hívószava a párbeszéd.
Párbeszéd arról, hogy milyen legyen az az élettér, amelyben a dráma-, a bábszínház eszközeivel tudunk segíteni, hogy az alkotásfolyamata, a környezetünk közös alakítása természetes igény legyen. Ismernünk kell, hogy a sokféle kultúrafogyasztási szokással élő közönséget aktuálisan mi foglalkoztatja, s a művészet-, és a színházpedagógia eszközeivel ezekre érdemes reagálnunk.
Dehir.hu: Mire esik a fő hangsúly: a közönség- vagy a közösségfejlesztésre?
Láposi Terka: A közönségfejlesztés egy idő után elér a közösségfejlesztéshez, mert arra a közönségre, amelyet a magam színházi eszközeivel meg tudtam szólítani, egyszer csak közösségként fogok tekinteni. A Vojtina csecsemőszínházi programja például 2008 óta működik, azóta körülbelül nyolcszáz családdal van személyes kapcsolatunk. Ők bele szocializálódtak a bábszínház világába, biztos, hogy 7-8 éven át hozzánk fogják hordani a gyermekeiket. A mi lehetőségünk, hogy olyan egymásra figyelő, színházat és kultúrát szerető családok közösséggé formáljuk őket, akik a saját életükben a művészet eszközeit tudják alkalmazni, akiknek, ha online módon levelet küldünk, ők maguk is párbeszédet folytatnak egymással, például a Facebookon. Ugyanez történik, ha hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő csoportokat hívunk meg például Berettyóújfaluból. Ők onnantól kezdve közösségként is tekintenek magukra és ránk, mivel kialakítottunk egy párbeszédet, egy hidat, egy közös cselekvési területet. S mivel rendszeresen visszajáró csoportokról beszélünk, a közösségi élmény egyre erősebben alakít mindenkit.
Dehir.hu: Ez miért lehet érdekes Európának?
Láposi Terka: Lényeges, hogy lokálisan fogalmazzuk meg az identitásunkat, a körültekintésben, a cselekvési irányainkban nyitottak legyünk. Törekvésünk, hogy a közönséggel együtt teremtsük a kultúrát, hogy létrejöjjenek olyan közös mezők, amelyekben a világot a kultúra és a művészet eszközeivel együtt próbáljuk felfedezni. Az is cél, hogy közönségünk párbeszédre hívható legyen, akik tudják, hogy az élet alakításában számíthatnak ránk, a művészet eszközeivel tevékenykedőkre. A színháznak évszázadok óta egyébként ez a feladata, a fórum kialakítása. Ez európai szintű nézőpont.
A tradíciókhoz való viszonyunk, a hagyományaink természetes elhelyezése a mindennapokban is hangsúlyos eleme a közönséggel való kapcsolatkialakításunkban, melyet szintén európai kontextusnak vélünk.
Dehir.hu: Egyszerre helyi és európai: ez is a program jellemzője. Debrecen mitől lehet vonzó Európa számára, mint kulturális főváros?
Láposi Terka: Pontosan azért, mert erre is rákérdeztünk (ami egyébként Európának is releváns kérdése): mit kezdjen a hagyományaival? Mit kezdjen az elképesztően izgalmas tárgyi és szellemi tradíciókkal, természet adta lehetőségeivel, erős közösségeivel? Módszertant adhatnánk arra többek között, hogy hogyan lehet önmagunkat megvizsgálva több szinten határokat nyitni.
Dehir.hu: Debrecen már korábban elindult abba az irányba, hogy ne csak intézményi szinten gondolkodjon, hanem új közösségi tereket hozzon létre. Itt felvetődik az is, lehet-e, kell-e decentralizálni a várost? Ki lehet-e vinni a központból és sikerrel működtetni intézményeket, közösségi lehetőségeket?
Láposi Terka: Igen, lehet és szükséges is, de nem az intézményt kell kivinni, hanem a cselekvési mintákat, modelleket, melyekről tudjuk, hogy ezeket képesek vagyunk működtetni a intézményi falakon kívül is. A bábjáték egyik műfaji ága mindig is a vándorlásról, vásárokon való megszólalásról szólt. Hátamra veszem a paravánomat, elindulok, és ott teszem le, ahol akarom, ahol olyan közönséget tudok elérni, akikkel együtt gondolkodunk, és együtt játsszunk.
Dehir.hu: Kulcsszó az együttműködés?
Láposi Terka: Igen, ez az egyik leglényegesebb nézőpontja kell legyen a programjainknak. Az egymásra figyelés, az egymásra épülő, egymást kiegészítő gesztusok, tartalmak jelenthetik a megvalósulás egyik kulcsát a civil szervezetek, a kulturális közösségek, az önkormányzat által fenntartott intézmények között. A Vojtina, a Csokonai Színház és a Modem között is létezik együttműködés, de még sok alakítani valónk van. Hagyományos, klasszikus és kortárs irányok, értékek – oly sokat jelentő formanyelvek, módszerek kialakítását, kimunkálást igényli külön-külön is az intézményektől, viszont szükség van az egymásra épülő programokban az átlépésekre, átmenetekre.
A tematikáink jelentős és meghatározó fókusza, hogy lokálisan összetartozunk, a közönségünk elsősorban ennek a régiónak a lakói, közösségei.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)