Lángolt a Nagytemplom, ezrek élvezték a vetítést Debrecen főterén – videóval
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.08.17. 21:20 | Frissítve: 2017.08.18. 09:27
Debrecen – Ilyen csodát nem akármikor lehet látni: a város szívében moziztunk a szabad ég alatt. Aki az első nap lemaradt róla, pénteken és szombaton bepótolhatja!
- Épületvetítés: semmi máshoz nem hasonlítható látványosság
- Irány a belváros: modern illusztratív és modern művészeti elemek
- Történelmi lecke fiúknak, lányoknak, debrecenieknek és mindenkinek
A tavalyi volt az első. Akkor láthattunk első ízben 3D-s épületvetítést Debrecenben. Bordos László Zsolt, a világszerte ismert 3D fényművész és csapata, a hazai 3D mapping szcéna jeles nemzetközi hírnévnek örvendő képviselői által kifejezetten ide készített filmeket vetítettek az egyetem főépületére.
Csodálatos mozgóképeket festettek a Nagytemplom falára
Az egyetem épülete életre kelt, a közönség pedig nagyon szerette ezt a látványosságot, amit idén sem kell nélkülöznünk. Ezúttal nem a Nagyerdő, hanem a belváros a Fények éjszakáinak, a 3D-s épületvetítés helyszíne, és a cívisváros emblematikus épületét, a Nagytemplomot célozta meg a stáb. Bordos László Zsolttal pár nappal az első, a csütörtök esti vetítés előtt beszéltünk. Akkor már napok óta szinte nem is aludt, minden energiájával arra koncentrált, hogy tökéletes legyen a produkció, a 3D-s vetítés. Mint elmondta, a modern művészeti és az illusztratív elemek keveredése izgalmas látványosságot eredményez majd. S elárulta azt is, hogy a vetítés első része történelmi, a második szabad művészeti elemekből áll. Számára is izgalmas kihívás, hogy alkotótársaival megmutathatják Debrecen és a templom főbb történelmi eseményeit az 1200-as évektől napjainkig. „Ezt úgy kell elképzelni, hogy látjuk a dátumokat is, és amikor eljutunk 1802-höz, akkor meggyullad a Szent András templom, ami annak idején itt állt.”
Bordos László Zsolt, a világszerte ismert 3D fényművész nemcsak Debrecen és a reformáció történelmi mérföldköveit kelti életre, hanem napjaink és a jövő világát is a Nagytemplom falaira varázsolja, augusztus 17. és 19. között, 21 órától kezdődően, óránként 4 alkalommal.
Különleges, semmi máshoz nem hasonlítható látványossággal találkozhattak tehát a debreceniek és a városba érkező érdeklődők ezeken az estéken. Aki tavaly már látta, milyen pazar élményt nyújt a 3D mapping vetítés, bizonyára idén sem fogja kihagyni.
Idén először augusztus 17-én, csütörtökön este mozizhattunk a belvárosban. A főtér gigantikus moziteremmé változott, a monumentális mozivászon padig maga a Nagytemplom épülete volt. Semmihez nem hasonlítható élmény, mikor felhangzik a zene, szárnyal az ég alatt, és a templom a fények, színek és formák hatására megelevenedik.
Ne hagyják ki, nézzék meg! S egyben vegyenek is némi történelmi leckét.
A tananyag eléggé terjedelmes, hiszen Debrecen nagy idők tanúja volt, meghatározó szerepet játszott Magyarország történelmében.
Mit is látunk? Papp József helytörténész segítségével egy kis történelmi összefoglalóval szeretnénk segíteni azoknak, akik már látták, illetve majd meg fogják nézni ezt a varázslatos vetítést, és szeretnének kicsit mélyebbre ásni városunk históriájában.
Annak idején, még a 12–13. században egy román stílusú „Árpád-kori” kis templom állt mai Nagytemplom helyén. Aztán 1297–1317 között felépült a Szent András templom egyhajós változata.
Nagy ütközet helyszíne volt a mai Tócóskert és Tócóvölgy környéke kereken hétszáz esztende, 1317 tavaszán. A Károly Róbert pártján álló Debreceni Dózsa, a település földesura a legyőzte a király ellen lázadó Borsa Kopaszt. Még ebben az évszázadban, 1360-ban a Szent András templomot háromhajós, gótikus templommá bővítették, a következő évben, 1361-ben I. (Nagy) Lajos kiváltságlevele mezővárossá nyilvánította Debrecent.
Ezt követően 1405-ben Zsigmond király kiváltságlevelében olyan jogokat adományozott Debrecennek, amely addig csak Budát illette meg: vásártartás, kőfal építés (ami végül nem épült), a város kereskedőinek vámmentessége stb.
A 15. század közepétől folyamatos fejlődés jellemezte a várost: ekkor a Hunyadiaké volt Debrecen. Szilágyi Erzsébet a tényleges „gazda”, majd Mátyás király 1477-ben árumegállítási jogot adott a városnak.
A történelmi helyzet a 16. században jelentősen megváltozott, az ország három részre szakadt.
Debrecennek adóznia kellett a királyság, Erdély, és a török szultán felé is.
Ekkor nagy gazdagság, kiterjedt nemzetközi kereskedés jellemezte a várost. Kemény férfiak, hajdúk hajtották a sok ezer marhát az európai nagyvásárokba. S egyre több vándordiák, iparos legény is elindult tanulni nyugatra, hogy onnan visszatérve mind a maga, mind a közösség boldogulását szolgálja.
Az 1530-as években Debrecenbe szegődtette a hitújító Bálint papot a város földesura, enyingi Török Bálint, akire jól emlékezhetünk Gárdonyi Géza regényéből, az Egri csillagokból is. Bálint paphoz és a katolikus Ambrosius püspökhöz kötődik a líciumfa legendája.
A reformáció történetének nagy esztendeje volt 1552: ekkor végleg eltávoztak a városból a katolikus papok.
Szörnyű tragédia helyszíne volt a város 1564-ben: leégett a háromhajós, gótikus Szent András templom. Utána 62 évig csak az üszkös falak álltak itt. Ám a hívek nem adták fel, a sekrestyét átalakították imateremmé.
AZ idei esztendő komoly, felemelő jubileumé: 1567-ben a debreceni zsinat elfogadta a "Keresztyén hitről való vallástételt".
Újabb és újabb csapások sújtották a várost: az 1590-es években a Habsburgok csapatai kirabolták, 1594-ben pedig hatalmas a sáskajárás pusztított. A debreceniek egy akkor igen modern technikát vetette be: ágyúval igyekeztek elpusztítani a rovarokat...
1600-ban berepült a városba a halhatatlan főnixmadár:
Rudolf császár ugyanis kibővítette az addig csak a zászlós bárányt ábrázoló címert.
1626 és 1628 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem segítségével újjáépült a tetejét vesztett volt Szent András templom, melynek 1636-ban I. Rákóczi György 50 mázsás harangot adományozott, mely számára 1642-ben felépült a Verestorony.
E felemelő időszakok után újra sötét évek következtek: 1660-ban a török, 1686-ban Caraffa császári generális vérengzése Debrecenben.
Újabb fényes lap a város történelemkönyvéből: 1693ban I. Lipót kiváltságlevele szabad királyi várossá nyilvánította Debrecent.
S egy újabb komor fejezet: 1711-ben az elbukott Rákóczi-szabadságharcot lezáró „szatmári béke” okmányát a császári főparancsnok és Rákóczi felkérésére a debreceni főbíró közvetítésével és az ő házában szövegezték meg.
1716-ban döntés született arról, hogy a katolikus egyházat vissza kell engedni a városba.
A lángok martaléka lett 1719-ben a 922 házból álló város: a pokoli tűzvészben elpusztult 400 lakóház, 32 bolt, templom, nyomda… Évekbe telt, míg sikerült talpra állni. Ám mondhatni, csak ideiglenesen, mivel az 1726-ban felépült református Kistemplomot a következő évben tűz pusztította el, és újabb 4 év kellett, míg újra elkészült hagymakupolás tornyával.
Az új idők új helyzetet hoztak a város számára. A 18. század második felében Mária Terézia protekcionista gazdaságpolitikája miatt Debrecen kereskedelme hanyatlásnak indult, az évi 6 országos vásár helyett is csak 4 maradt.
Az új évszázad új tűzvészt is hozott:
1802-ben leégett a város északi fele, a Nagytemplommal és a Verestoronnyal.
Az egészen áttüzesedett Rákóczi-harangot pedig az oltás során használt víz tette tönkre.
A város azonban ahogy eddig is annyiszor, ismét talpra állt. Ekkor már Magyarország második legnépesebb települése volt, kinézetére viszont „Európa talán legnagyobb faluja”, ám a klasszicista épületekkel rohamtempóban nagyvárosiasodott. Ezekben az évtizedekben épült a Városháza, a Bek- és a Podmaniczky-ház, 1816-ban a leégett református kollégium új főépülete stb. S persze a Nagytemplom is, melynek építése 1805-ben kezdődött, és ahol az első istentisztelet 1819-ben tartották, mikor még építés alatt állt. (Aztán 1827-ben végre befejeződtek a munkák.) 1824-től szétbontották a főutca hosszában lévő Nagy Híd csolt szerkezetét.
1831-ben járvány tizedelte a lakosságot: a 25 ezer fős városban 2139 ember halt meg kolerában.
1849. januárjában idemenekült „a szabadság őrvárosába” a kormányzat, Kossuth Lajos, a Szent Korona és az országgyűlés. Április 19-én Kossuth a Nagytemplomban kihirdette a Függetlenségi Nyilatkozatot, aztán májusban és júniusban távoznia kellett a „fővárosnak” Debrecenből. A szabadságharc azonban nem ért még véget: egyik nagy, véres csatáját itt vívták augusztus 2-án. A Nagysándor József vezette magyar csapat megütközött a tízszeres túlerejű cári sereggel. Az oroszok elfoglalták a várost. Az itteni kórházakban 1850-ben halt meg az utolsó orosz katona, akkor jött létre a Honvédtemető: a vesztes csatának állít emléket Marshalkó János szobra, amelyet a kiegyezésig befalaztak, s most a Honvédtemetőben áll.
Újabb változások virradtak a városra: 1857-ben elérte a vasút Debrecent. A századfordulóra igazi központ lett, ahonnan tíz irányba futottak a vonatok. Ráaádsul 1884-ben átadták az ország első gőzvontatású közúti vasútját, amely a vasútállomástól a főutcán át a Nagyerdőig (nagyjából a mai 1-es villamos pályáján).
Felívelő szakasz köszöntött Debrecenre 1890–1915 között. Sorra épültek a sokemeletes „paloták”, templomok. Többek között a Verestemplom, a Kossuth utca sarkán a Debreceni Első Takarékpénztár, az Arany Bika, a „Püspöki palota”, az Árpád téri és az Attila téri templom.
1907-ben a Kistemplom tornyának hagymakupoláját megbontotta a vihar.
Átalakították a mai bástyás formára, így nyerte el nevét is a Csonkatemplom.
1912-ben az Országgyűlés létrehozta a debreceni tudományegyetemet és elindult a klinikák felépítése is. Ezeket IV. Károly és Zita királyné 1918-ban avatta fel.
1919-ben a város leendő repülőtérként mutatta be a katonai vezetésnek a mai nemzetközi repülőtér helyét.
Ez volt a román megszállás éve is.
1928-ban átadták a Déri Múzeum épületét, 1932-ben elkészül az egyetem főépülete és felavatták a Köztemetőt. 1933-ban elkészül a nagyerdei Stadion, Magyarország első földstadionja. (Ennek a helyén épült a mostani aréna.)
A második világháború Debrecent sem kerülte el.
1944. június 2-án az amerikai légierő szőnyegbombázása iszonyatos károkat okozott. Sok százan meghaltak, a városközpont déli fele elpusztul.
A vasútállomás közelében lévő Református Ispotály templom tornyának egyik sarka teljes magasságban függőlegesen lehasadt.
1944. október 19-én csak a bombázások és az utcai harcok értek véget. A szovjet hadsereg betelepült Debrecenbe. Megkezdődik a romeltakarítás a városban, ahol szinte nem is volt sérülésmentes épület, és a lakások több mint fele lakhatatlanná vált, a lakosság nagy része pedig elmenekült a harcok elől.
1950-től aztán óriási iparfejlesztés indul. (Új vasútállomás, Biogal, gördülőcsapágy-gyár stb.) Rohamosan nőtt a lakosság száma.
1961-ben Zsolnai szökőkút készült a Kossuth térre.
A 70-es években hatalmas lakótelepek épültek házgyári technológiával.
Aztán elérkezett a nagy pillanat: hazatértek a szovjet katonai repülők a debreceni repülőtérről (is)… Új korszak köszöntött az országra, a városra...
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Nézzék meg, milyen a debreceni Tündérkert, ha leszáll az est! | 2017.08.16 |
Újra lesz tündérkert a Régi Városháza udvarán | 2017.08.15 |
Tündérkertté változott a Régi Városháza belső udvara – videóval | 2017.08.15 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)