Közelről láthatták a magyar hadihajó roncsát a Bocskai dandár búvárai
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.06.11. 10:32 | Frissítve: 2012.06.11. 10:32
Debrecen – Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár négy katonája vett részt azon a búvárrégészeti expedíción, amelyre május utolsó hetében került sor az Adriai-tengeren. A 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljnál szolgáló harci búvárok egy katonai-civil együttműködés keretében segítettek feltérképezni a Ferenc József cirkáló roncsát.
Az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének egykori büszkeségét az I. Világháború befejezését követően francia felügyelet alatt munícióraktárként használták. 1919. október 17-én egy heves vihar alkalmával a cirkáló felborult és elsüllyedt – a 17 fős francia őrszemélyzettel együtt. A hajó negyvenöt méter mélyen, a montenegrói és a horvát határ találkozásánál fekszik a tengerben.
Ide indult Debrecenből az expedíció, amelynek során Miklós Bence zászlós, Molnár Zsolt törzsőrmester, Bíró Lajos őrmester és Hollós Péter szakaszvezető a víz alatti biztosításban, a roncs állapotának pontos dokumentálásában, illetve az eddig nem tisztázott részletek vizsgálatában működött közre.
A csapat – a tizennégy órás utazás fáradalmait kipihenve – május 26-án hajóra rakodta és alaposan ellenőrizte a felszerelést. Az expedíció vezetője, Czakó László ismertette a pontos teendőket, majd sor kerülhetett az első, úgynevezett felkészítő merülésre. Mivel ilyen mélységbe ritkán jutnak a magyar harci búvárok, szokniuk kellett a megnövekedett nyomáskülönbség miatti speciális merülési technikát. Először 35 méterre merültek, ahol 20 percet töltöttek. Ezt követően emelkedtek fel először 9, majd 6, végül három méterre, gyakorolva a dekompressziós megállókat.
A második napon az expedíció tagjai végre lemerülhettek a Ferenc József cirkálóhoz. Míg a technikai búvárok a hajó segédkormányát vizsgálták, illetve a cirkáló elsüllyedésének – eddig rejtve maradt – okait kutatták a roncson, a katonák a kutatók biztosítását végezték, valamint a merülést filmezték és fotózták. A körülmények megfelelőek voltak, a munka végeztével viszont egy plusz dekompressziós megállót kellett beiktatni a (gyakorláshoz képest) nagyobb mélység miatt.
Május 27-én a hajó parancsnoki és hadműveleti központjának a felderítése, valamint a feltárás dokumentálása volt az elsődleges feladat. A jó látótávolságnak köszönhetően hamar megtalálták a keresett részt a roncson, így a délután a merülés során összegyűjtött bőséges információ feldolgozásával telt.
Az utolsó napon még a szerencse is rámosolygott a búvárokra. A látótávolság annyira megnőtt, hogy lehetőségük nyílt messzebbről is megfigyelni, fotózni és lefilmezni a csatacirkálót. A 100 métert meghaladó hosszúságú hajótest még így sem látszott egyben, de a 20 méteres roncsrészeket ábrázoló fényképek összeillesztésével teljessé lehetett tenni a dokumentációt. A feladat elvégzése után már csak a felszerelések ellenőrzése, karbantartása volt hátra, mielőtt Czakó László befejezettnek és sikeresnek nyilvánította az expedíciót.
Miklós Bence zászlós a látottakkal kapcsolatban elmondta, hogy a hajó tartógerendái közül több megroppant az idők folyamán, a parancsnoki híd azonban viszonylag épen maradt. A roncs általános állapota a korához képest jónak mondható. A búvárkoordinátor hozzátette: tökéletes összhangban tudtak együtt dolgozni a magas szinten képzett technikai búvárokkal, s a bonyolult merülések ellenére semmiféle problémájuk nem akadt. Az expedíció során összegyűjtött információk és dokumentumok a kutatási projektbe kerültek archiválásra.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)