Ősi kőkanapék, futurista nyugágyak – debreceni padszemle
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.11. 08:32 | Frissítve: 2011.10.25. 14:44
Debrecen – Az utcai padok kiválasztásának is fontos szempontja a kényelem, a tetszetősség, a tartósság, a környezetbe illés és a változatosság – akárcsak az otthoni bútorok esetében.
Ahogy a falusi asszonyok kiülnek bámészkodni, megpihenni a portájuk előtti lócára, úgy a városiak is szívesen töltik idejüket pihentető pletykálással egy jó ülőkén. A divatok természetesen ezekre az eszközökre is rányomják a bélyegüket, ugyanakkor a pénzügyi lehetőségek, a leleményesség, sőt még a politikai berendezkedés is érezteti rajtuk a hatását. A cívisváros köztéri padjait számba vevő kirándulásunkon megállapíthattuk ugyanis, hogy a vizsgált ülőalkalmatosságok között is vannak például minimalista stílusúak és gazdagon díszítettek, miként futurista elemeket viselők és a szocreál elvárásnak megfelelők is.
Alapvető követelmény ezekkel a bútorokkal szemben az is, hogy minél több helyen legyenek, ugyanakkor hasznos továbbá, ha csendes, árnyas zugokban találhatók. Persze az ember sajnos nemcsak az ilyen romantikus helyeken fárad el, hanem többek között a közintézményékben is – muszáj tehát, hogy az adott település és hivatal gazdái egyaránt gondoljanak a gyerekes családok, valamint a beteg és az idős emberek alapvető igényeinek kielégítésére is.
Mindemellett a tisztaságra is gondot kellene fordítani, hiszen - legyünk bármennyire is fáradtak – nem szívesen telepszünk le arra, amit ápolatlan egyének rondítottak össze. (Nem véletlenül fogadta el a városi képviselő-testület azt a rendeletét, amely bünteti a padon fekvőket és a közterületet piszkítókat.) Vizsgálódásunkat a fentiek alapján, a Nagyállomáson kezdtük, s elégedetten állapítottuk meg, hogy a termekben kellő számú ülőhely áll rendelkezésre. Jó a kiszolgálás a peronoknál is: többféle, erős padok és fedett, oldalfalas üvegbokszok is segítik az utazókat.
A Petőfi téren keverednek a stílusok: megtalálhatók itt a mai, masszív gerenda-öntöttvas utcabútorok és a több évtizedes beton-fenyő eszközök is a jellegzetes asztalkákkal, amiket szebb napjaikban - tetszetős és igen praktikus - sakktáblák ékesítettek. Ebben a parkban azonban a jelek szerint kevesen tudnak megpihenni ily módon. Tovább haladva, a Piac utcán ismét nagyon sokféle ülőke vehető igénybe, hiszen például a páratlan oldalban húsz-harminc méteres szalagpadok is húzódnak a házak mentén, ugyanakkor a buszmegállókban is le tudnak ülni a várakozók (sajnos a villamosmegállókban alig van ilyen lehetőség).
Különleges megoldásokat fedezhetünk fel a Piac 41. szám alatti bevásárlóudvarban és a Lábasháznál, továbbá az ítélőtábla körül. A korzó két szélén kifejezetten jó az ellátottság, és egészen kiváló helyek csábítanak ücsörgős nézelődésre (kár, hogy itt is sokszor uralják a terepet nem igazán rendezett külsejű személyek). A szökőkutak környéke gyakorlatilag a fentebb felsorolt elvárások mindegyikének megfelel – nem is csoda, hogy itt szoktak lenni a legnagyobb versenyek a szabad felületekért. A legújabb szenzáció pedig a Hal köz, ahol nemcsak a vízjáték, hanem különleges kialakítású pihenőpadok is vonzzák a vendégeket.
Utunk során betértünk a Kölcsey Központba, ahol azt kellett megállapítanunk, hogy a látogatók gyakorlatilag nem tudnak bent leülni. Pedig sokszor van egyszerre három-négy tárlat is az intézményben, s ezek bejárása közben bizony a legedzettebbek is elfáradnak. A szomszédos Baltazár téren és a virágóránál viszont bőven rendelkezésre állnak különféle pihenőhelyek, s ezek gazdagsága remélhetőleg kárpótolja-gyógyítja a zsibbadt tagokat (akárcsak a Csapó utcai sétálóövezetben). S mindemellett a város két süllyesztett parkja, az Ady és a Déri tér, továbbá a Medgyessy sétány díszparkja is nagyon különleges élményt nyújt, hiszen ezekben is szépen gondozott lombok, illetve tetszetős csobogók fokozzák a hatást.
Kizarándokoltunk a Nagyerdőbe is. Mondanunk sem kell, a legfantasztikusabb „kínálat” ebben a zöldövezetben fogadott bennünket – magától értetődően. A hely ismerői és a kalandvágyók olyan ősi kőpadokra is bukkanhatnak, amiken az 1940-es évekből származó véset van, ugyanakkor a borostyánnal befutott csapások színtelenre korhadt, mesebeli székeket is rejtenek. Megfelelő propaganda eredményeként akár itt is forgathatták volna a Gyűrűk ura-trilógia egyes jeleneteit, míg a gyógyfürdő melletti szellőzős körpad-kompozíció a „Pirx pilóta kalandjai”-ba is méltán szerepet követelhetne…
Örömünkbe szinte mindenhol gyakorta vegyült üröm is. Ugyanis egyesek nemtörődömsége és bárdolatlansága miatt nem egy, szívbemarkoló állapotban lévő pad meresztette ránk „szomorú tekintetét”. Pedig az, hogy ezek a bútorok köztulajdonban vannak, senkit sem jogosíthat föl arra, hogy rongálásra vetemedjen. Ma összekoszolják, széttörik a padokat - de holnap ők vagy a gyerekeik is rászorulhatnak a támaszukra. Ostoba tehát az, aki a környezetét pusztítja, hiszen a saját életét csúfítja meg, s teszi sivárrá, boldogtalanná!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)