Szükség van a pozitív szemléletet erősítő emlékhelyekre Debrecenben
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.01.01. 12:00 | Frissítve: 2018.01.01. 12:00
Debrecen - Keczán Mariann a Szabó Magda Emlékház szakmai felelőseként dolgos éven van túl: irodalomról, emlékezetről és életről beszélgettünk a szakemberrel. Interjú.
Jól ismeri Szabó Magdát, a CSAK egy nő? konferencián pedig meghívott vendégként mutatott rá a közönség számára, hogy milyen erős nőképet sugároz a debreceni írónő regényvilága. A francia és a régi magyar filmekért rajongó Keczán Mariann irodalmár-muzeológus arról mesélt, milyen évet zár a város a különleges emlékév után, milyen is egy irodalmi nosztalgiajárat, valamint arra is kitért, vajon a középgeneráció tagjai vagy épp a fiatalok olvasottabbak-e.
Népszerű foglalkozásokat tart Keczán Mariann
Dehir.hu: Az idei évben több jelentős személyiségre és eseményre emlékezhettünk, köztük Arany Jánosra és Szabó Magdára is. Ön mint a debreceni Szabó Magda Emlékház szakmai felelőse, hogyan élte meg ezt az emlékévet?
Keczán Mariann: Lassan egy évtizede vagyok a magam választotta muzeológuspályán, ám az ideihez még csak hasonlót sem tudok felidézni. Változatos és dolgos évre tekintek vissza, amely saját határaimmal és örvendező arcokkal egyaránt szembesített. A reformáció évében különös kegyelmi állapotnak tűnik fel, hogy elképzeléseimet a Debreceni Református Kollégium Múzeumának lendületes csapatával, közvetlen munkatársaimmal többnyire egyetértésben valósíthattuk meg. Négy esemény világít az évben: a Protestáns üzenetek című időszaki tárlat, amelynek irodalmi háttérmunkájában vettem részt. Ez után az iskolatörténeti kiállítás tavaszi – az élményszerűséget és Arany János kollégiumi éveinek elbeszélhetőségét szem előtt tartó – megújítása következett, aztán külső kiállítóhelyként a Szabó Magda Emlékház kialakítása. Végül ismét Aranyhoz kapcsolódva a kollégiumi rejtett-óvott „kincseket” (irodalmi kéziratait, tárgyait, formálódó helyi kultuszának emlékeit) bemutató tárlat rendezését végeztük el. Kétségtelen, hogy
az első debreceni irodalmi emlékház tervezése és kialakítása volt a legnagyobb vállalkozás az évben.
Alig négy hónap alatt – a Tiszántúli Egyházkerület támogatásával – megújult a befogadó épület a Dóczy-gimnázium udvarán, és elkészült a hat egységből álló kiállítás is.
Már csaknem másfél ezren látogattak el október 4. óta a Szabó Magda Emlékházba, s a vendégkönyv bejegyzései, és a szakmabeliek visszajelzései egyaránt azt mutatják, hogy van jogosultsága
a pozitív értékszemléletet és a helyi identitást egyaránt erősítő irodalmi emlékhelynek.
Dehir.hu: Több irodalommal és várostörténettel kapcsolatos foglalkozást és múzeumi sétát vezet, diákok számára is. Hogyan zajlanak ezek?
Keczán Mariann: A belvárosi séta külön műfaj a múzeumi szolgáltatások területén. Kortól függetlenül, kis- és nagy csoportban – merő kíváncsiságból vagy éppen a tananyaghoz illeszthető, élményszerű tartalom miatt – szívesen jelentkeznek a Kollégiumban azokra az alkalmakra, amelyek a műtárgyakat és az irodalmi szövegeket a város épített örökségéhez kapcsolják. Népszerűek az egy-egy ismert költő, író személyiségére is rávilágító, valamint a kötelező olvasmányra, történelmi eseményre érzékenyítő séták. A kínálatból az Ady Endre debreceni korszakát megelevenítőt, a Légy jó mindhalálig!-hoz kötődőt és a 48/49-es szabadságharc irodalmi emlékhelyeire kalauzolót érdemes a látogatottsága miatt kiemelni. A várost felfedezni, ismerni és érteni kívánó emberek igényeihez igazodva – a DKV-val együttműködésben – Irodalmi nosztalgiajárat indult, a biciklis szobortúra pedig a Nagyerdőre visz. Sétához kötődik a Szabó Magda Emlékház alapításának gondolata is; jelenleg félszáznyi az azonosítható helyszínek száma, ezeket képzeletben, az emlékház Ókút installációja előtt állva is bejárhatja a látogató. Ez az irodalmi program a helyi identitás erősítésén túl
az olvasás népszerűsítését is célozza. A fiatalabbak esetében szükség van erre, ám a középgeneráció olvasottsága – tapasztalataim szerint – gyakran várakozásokon felüli.
Dehir.hu: Irodalmi értékek és emlékhelyek sora kötődik a cívisvároshoz. Ön melyeket ajánlaná például egy ide érkező turistának, vagy épp a debrecenieknek?
Keczán Mariann: Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a debreceni irodalmi emlékezet a Kollégiumban gyökerezik. Az 1938-ban kialakított Csokonai-szoba a szűk hely ellenére különös távlatokat nyit. A legtöbb – városhoz kötődő – író vagy költő viszonyította magát a „vidám természetű poétához”. Önmagát kereső és vállaló szabálytalan személyisége máig hat. A költő nevét viselő színház és étterem (az egykori Szálloda az Angol királynőhöz), az Aranybika Szálló és egykori Zenede is őrzi a város irodalmi múltjának emlékezetét. Fazekas Mihály Piac utcai lakóházának és kertjének jelölő tábláját, valamint Petőfi Zoltán születésének, továbbá Ady Endre Darabos utcai albéretének helyszínét azért is érdemes felkeresni, mert – kellő háttérismerettel – az egyéni és a kollektív identitást egyaránt erősíti.
Voltak kezdeményezések nagy íróink rövid kulcsmondatainak kőbe vésett üzenetként, lépőköveken való elhelyezésére, de ez mindeddig nem valósulhatott meg.
A budapesti Kálvin téren éppen a reformáció 500. évfordulóján kerültek a járdák felületére gondolatébresztő idézetek. Talán a 2023-as kulturális fővárosi szerep nálunk is lehetővé tenné ennek az értékkörnek a bemutatását. Erősítené a debreceniek identitását és a város kulturális imázsát egyaránt.
Dehir.hu: Ki áll legközelebb az ön szívéhez a debreceni irodalmárok közül?
Keczán Mariann: Egykori tanárom, a nagy műveltségű Márkus Béla, aki tanácsaival és ösztönzésével segítette a tudományos pályán való indulásomat. Az összefüggéseket megvilágító, mikrofilológiára alapozott kutatási módszert, a lényeglátás és a tömör fogalmazás érvényét, a nem öncélú, hanem a közösséget szolgáló irodalomszemléletet, s nem utolsó sorban a munkafegyelmet is tőle tanultam. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a közelmúltban az MMA felkérésére a pályaképét is megírhattam.
Dehir.hu: Ha szabadideje engedi, hogyan lazít?
Keczán Mariann: A művészettörténeti és irodalomelméleti könyveket odébb tolva Senecához és Goethéhez fordulok. Szívesen hallgatok klasszikus zenét, olykor megnézek egy-egy francia, vagy régi magyar filmet.
Dehir.hu: Nemrégiben másfajta szerepben is láthattuk: a CSAK egy nő? projektben is részt vett. Milyen élmény volt ez az ön számára?
Keczán Mariann: A kerekasztalbeszélgetésen színésznők és irodalmárok osztották meg egymással és a szép számú, főleg női közönséggel a Szabó Magda-élményüket. Meghívott vendégként ülhettem a pódiumon, s miközben a véleményemet fogalmaztam, azon gondolkodtam, hogy vajon mi hozhatott el ennyi embert egy hétköznapi alkalomra, s ráadásul munkaidőben. Szabó Magda könyveinek népszerűsége vagy a sikeresnek látott nők személye? A beszélgetés során nyilvánvalóvá vált, hogy
az életigenlő magatartás erősítése áll a diskurzus fókuszában. Szabó Magda elbeszélt nőalakjainak, kiváltképp a családért, a gyermekért terhet elhordozó „erős” nőknek ma is vannak olyan sorstársai,
akik olykor megkeményednek, mint Rickl Mária, máskor a nehézségek ellenére is boldogságos családi szigetet építgetnek, mint Jablonczay Lenke. Egy-egy irodalmi példa alkalmat adhat a női önreflexióra, arra, hogy a nő ne csak elfogadja, hanem gondolkodjon is saját helyzetéről, sőt változtasson rajta, ha szükséges. Szinte jelképes az a mozdulat, amellyel Jablonczay Lenke gyermekét, Szabó Magdát a Rickl-ház oroszlános kapukopogtatójának simítására a városi séták során felemeli: azt sugallja, hogy a boldogsághoz, még a pillanatnyihoz is erő és bátorság, nyitottság és lelemény kell.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)