Időutazás a nyolcvanas évek Debrecenébe Csobaji Előd képeslapjaival
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.02.08. 09:01 | Frissítve: 2015.02.10. 10:59
Debrecen – Lenin még Nyugatra mutatott, amikor elindult az első vörös trolibusz. A „Made in USSR” masinák a kapitalizmus évtizedébe is átgurultak, a szovjet vezér szobrát azonban ledöntötték. Múltidézés a fotóművész Csobaji Előd képeslapjaival.
Az 1980-as évek elején, mikor a szocialista típusú városcímerben fogaskerék szerepelt, még mit sem lehetett sejteni a gépezet széthullásáról, az érlelődő fordulatról. Hiszen például egy adag fagylat is – gömbmérettől függően – 50 fillérbe vagy egy forintba került, míg esetünkben a képeslapokért is eleinte csak két forintot kellett fizetni, a bélyeg pedig 40 fillért kóstált. Aztán az elkerülhetetlen infláció ezen az iparon is végigsöpört, és a kártya ára 3,50 Ft lett, a bilétáé pedig 2 Ft. (A folyamat azóta is tart.)
Az országot keresztül-kasul beutazó Csobaji Előd a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata (majd a Képzőművészeti Kiadó) szakembereként többször járt a cívisvárosban, akárcsak kollégái, a nem kevésbé nagyszerű – és korábban a Dehir.hu-n is bemutatott – Bakonyi Béla és Tulok Ferenc, továbbá mások mellett Horváth Zoltán, Fényes Elek és Debrecen kiváló művésze, Hapák József is. A fővárosi alkotó, Csobaji Előd az 1970-es évek cívisvárosát is megörökítette, de a tevékenysége átnyúlt a következő évtizedbe is.
Természetesen ő is fényképezett a belvárosban és mindenek előtt a Vörös Hadsereg útján. Képeit látva ma már rácsodálkozunk a jókora „A biztosítás biztonság” neonfeliratra, ami a püspöki palotán éktelenkedett, de meglepő az is, hogy akkoriban rozsdabarna színű volt a Kistemplom. A város legrégebbi gyülekezeti helyébe a mester be is kukkantott, de szuper jó panorámafotót készített a „tanácsházáról” is. Az Aranybikát ábrázoló felvételén pedig az a feltűnő, hogy az épületnek mennyi ablaka nyitva van – azokban tehát minden bizonnyal vendégek laktak.
Az más kérdés, hogy szúnyogháló egyiken se látható, következésképp élénk döngicsélés lehetett a szobákban. Alattuk szervizút és parkoló volt, kintebb a főutca és a Nagytemplom előtti halálkanyar forgalma hömpölygött – s mindez esetleg zavarhatta a szállóvendégeket. Ugyanezen a képeslapon mindazonáltal kifejezetten szemet gyönyörködtető a sok-sok virág (törpe rózsa?), ami tömött sorban pezsdíti fel a szürke aszfalttengert. Csobaji Előd átsétált a napsütötte Déri térre is, ahol egy kedves jelenet fogadta: játszadozó kisgyerekek kúsznak-másznak a a múzeum előtti gyöngykavicsokon.
Az „átkos” utolsó évtizedében fejeződtek be a nagy lakótelepi építkezések, és ekkor (1981-ben adták át az újkerti óratornyot is, Váró Márton alkotását. Kereken 30 éve, 1985 nyarán gördült ki az első piros ZIU trolibusz a kettes jelzésű vonalon, s a beruházást – „nomen est omen” – Urbán Lajos közlekedési miniszter avatta fel. Egy évvel később végleg feloszlott az addigi legsikeresebb debreceni zenekar, a Color – majd 1989-ben megalakult a nála is magasabbra jutott Tankcsapda, mely azóta is aktív.
Mindkét együttes kötődik az egykori Kölcsey Ferenc megyei és városi művelődési központhoz (és ifjúsági házhoz), amihez Csobaji Előd munkássága is kapcsolódik. Hiszen az épületet a művész mondhatni minden szögből lefotózta, és ezeken a képein nemcsak a Nyugatra mutató – és emiatt számos élcelődés tárgyává tett – Leninnek a szobra tűnik fel, hanem a Perényi utca felőli medence és pódium is. Mi több, aki akkor még nem élt, azt is megtudhatja, hogy Kölcsey Ferenc szobra nem a Péterfia utcai iskolakerítésnél, hanem a Bethlen utcai lépcsőn állt.
Kettes villamos az 1980-as évek Debrecenében még (illetve már) nem járt, de a „művháztól” akkor sem volt nehéz kijutni a Nagyerdőbe. Ehhez a Tanácsköztársaság útja (a mai Egyetem sugárút) vagy a Simonyi út is választható volt. Csobaji Előd fotódokumentumai szerint a város tüdeje akkor is kész gyönyörűség volt: a strand hullámmedencéjébe csúszdán is be lehetett csobbanni, a gyerekmedencén Sicc mosolygott, az Újvigadó esti bulifényei beragyogták a csónakázó-tavat, a parkerdő pedig egy valóságos őserdő volt, a tavon egy galambdúc nélküli, ici-pici fahíddal...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)