Huncut Fesztivál: esély és lehetőség
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2010.09.05. 08:50 | Frissítve: 2010.09.05. 08:50
Van egy hely, amiről sokan már nem is tudnak, vagy már régen megfeledkeztek róla. Van egy hely, ami megérdemli, hogy része legyen az életünknek. Van egy hely, ami oly sok emléket idéz meg, s aki egyszer látta nem felejti el. Ez a hely most újra a figyelem középpontjába került: Hármashegyalja újra zarándokhely lett.
Fesztiválok júliusban, augusztusban vannak. Ekkor pakolja fel batyuját a fiatal, akinek nagy kihívás végigjárni az ország legkülönfélébb zenei-kulturális mustráit.
Július, augusztus: főként ez a két hónap jelenti a szabadság és az önfeledt bulizás megnyilvánulásait, választék van bőven, csak győzze az ember pénztárcája.
Szeptember eleje: valami megmozdult a Debrecentől 17 kilométerre, a fákkal körbeölelt, csöndes, kissé magányosnak, elhagyatottnak tűnő hármashegyaljai tisztáson. Az egykor roppant népszerű, iskolai csoportok által gyakran látogatott, az erdei iskola közvetlen szomszédságában elterülő nagy tisztáson manapság csak a környék természetes lakói bukkannak fel nagyobb létszámban. Bár iskolások még mindig érkeznek időnként - felidézve ezzel a régi hagyományok bizonyos részleteit - a Hármashegyalja már régen nem az a hely, mely gyerekkorunkban oly nagy jelentőséggel bírt.
Valami megmozdult a Debrecentől 17 kilométerre, a fákkal körbeölelt hármashegyaljai tisztáson, ahova az idei év utolsó könnyűzenei fesztiválja próbált újra életet csempészni. A hangulat ugyan csak helyenként idézte a már sokak által ismert és magasztalt nagy fesztiválok miliőjét ( Hegyalja, Campus, VOLT, stb), éppen ezért volt olyan különleges. Más, mert olyan volt, amilyennek a Hármashegyalján lennie kell. Még ártatlan és őszinte, kissé esetlen ugyan, de éppen ettől olyan szerethető.
Családias hangulatban csordogált a délután, majd vibrálóan folytatódott a buli este. A mámoros jókedv a gyerekkort felvillantó szép emlékeket idézett fel az idősebbekben, s új, kellemes élményeket ültetett el a fiatalokban.
A Huncut Fesztivál benépesítette a tisztást, nem voltak sokan, de pontosan ettől volt élvezetes, bensőséges, nevezhetnénk meghittnek is, pihentető és egyszerre szórakoztató. A helyszín megközelítése mit sem változott, továbbra is a Zsuzsi vonattal zötyöghetett ki az, aki kíváncsi volt, milyen lehet az a rendezvény, mely zászlajára tűzte, a debreceni zenei élet kevésbé ismert, de annál inkább feltörekvő tehetséges szereplőinek felkarolását.
Ez a fesztivál ugyanis éppen attól volt más, mint a többi: az esélyről és a lehetőségekről szólt. A fiatalokról és a feddhetetlen zenei tiszteletről, melyet a cívisvárosi kis formációk kaptak meg itt, szeptember első hétvégéjén. Ennek jelentőségét a zenészek mellett a hivatásos fesztiváljárók értékelhetik igazán, hiszen az országos méretű gyülekezőhelyekkel ellentétben a Huncut Feszivál éppen abban volt egyedi, hogy itt nem voltak nagy nevek, nem voltak százakat vagy ezreket csalogató sztárok, itt a tiszta zenei szeretet és az alázat jelent meg, amit még nem szennyezett be az anyagi érdek. Talán az amatőr státusz túlzás lenne, még akkor is ha elsősorban kezdő zenekarok terepe volt leginkább a Huncut Feszt, ám aki kielégítette kíváncsiságát, az nem tévedett: azt kapta, amiben a leginkább reménykedett. Festői környezetet, családias hangulatot, visszafogott, de bőséges gasztronómiai kínálatot, páratlan zenei kavalkádot, feltörekvő és becsülhető tehetségeket. Mert debrecenben és a környező településeken tálentumból van bőven, nekik ez olyan volt, mintha a Campuson, vagy a Hegyalján bukkantak volna föl.
Bár a rendezvény még gyermekcipőben jár, valami tényleg megmozdult a hármashegyaljai tisztáson, ahol a huncutkodók, amellett, hogy egy időre elbúcsúztatták a nyarat, egyúttal köszöntöttek valami újat is. Sokaknak megszólalási lehetőséget, másoknak múltidézést, megismerést jelentett ez a néhány nap, s talán a Huncut Feszt még hosszú időre létjogosultságot szerezhet magának, újra visszaadva ezzel Hármashegyalja régi szellemiségét.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)