Hogy került a Kossuth-szobor a Nagytemplom másik oldalára?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.06.28. 10:17 | Frissítve: 2014.06.29. 22:37
Debrecen – Ritka és hibás, emiatt pedig igencsak drága példányok a bélyegek mellett a képeslapok között is vannak. A bolhapiacokon is gyakran feltűnik olyan régi kártya, ami Debrecent ábrázolja – csak éppen fordítva.
A Barasits János fővárosi kiadócége által megjelentetett – megközelítőleg 70 éves – üdvözlőlap minden bizonnyal a cívisvárost volt hivatott népszerűsíteni, valamint emlékhez juttatni az ott járt embereket és az ismerőseiket. Ennek ellenére mégis félrevezető módon mutatja be Debrecent: a fotón szereplő jelenet ugyanis éppen a tükörképe a valóságnak.
Az akkori technikai lehetőségek és eljárás alapján (fotózás, majd a képkocka lenagyítása a papírra) az feltételezhető, hogy az előhívott filmet fordítva fogatták be a nagyítógépbe. Ennek az eredménye viszont a jelek szerint senkinek se tűnt föl a budapesti szakemberek közül. Vagy ha észre is vették, akkor esetleg azt gondolták, hogy „úgyse látja azt senki se”. Természetesen ez már csak feltételezés a ma emberétől, mint ahogyan az is, hogy eleinket netalán a majdani értéknövelés szándéka vezette.
Bárhogyan is volt, a fordított fotót tartalmazó klisé (rajta az olvasható állású szövegekkel) nyomdába került, s annak rendje és módja szerint megtörtént a sorozatgyártás. Így tehát a kész produkción a Nagytemplom balra néz, a Kossuth-szoborcsoport pedig a másik oldalán van. Értelemszerűen ugyancsak a jobb szélen áll a püspöki palota és a Kollégium, míg a Kálvin tér a Református Főgimnáziummal és az Uránia Mozgóval (ma a Vojtina Bábszínház épületével) velük szemben fedezhető fel. Napjainkban néhány klikkeléssel, az eredeti fotó digitális tükrözésével könnyűszerrel megtekinthető, hogy milyen is a helyes nézet.
A felvétel egyébként gyönyörű, és jól kivehetők rajta a vaskos felhők alatt a mai üzletudvar előtti épületek, valamint a teret behálózó villamospályák és a dús növényzet is. A II. világháború után és a forint bevezetése előtt (konkrétan 1945. október 16-án) feladott képeslapot egy bizonyos Sanyi írta Tiszacsegére, név szerint „Nagys. Vigh Margitka III. polg. Isk. tanuló” számára. Soraiban a férfi (fiú) beszámol arról is, hogy kicsit szokatlan még neki „e nagy város”, és csupán ez az oka annak, hogy ilyen soká keresi fel a címzettet...
Visszatérve a fotóra, ennek a sorozatnak egyetlen darabját 6500 forintra is szokták tartani az „élelmes” nyerészkedők. Az árusok egyik csoportja a postatiszta kártyákra esküszik, mások viszont az elküldötteket részesítik előnyben. A pecséten lévő dátum ugyanis nagy segítség a képek készítésének meghatározásához – amely egyébként izgalmas nyomozás és helytörténeti kaland is, hiszen sokszor csak például a lapokon megjelenített épületek és feliratok nyújtanak támpontokat.
A kereskedők némelyike ugyanakkor szó szerint a csillagos eget is beépíti az árba, és egy teljesen „mezei” retró lapért is szemrebbenés nélkül képes 500–600 forintot kérni. Miközben pár asztallal arrébb 20 forintba kerül egy sokkal szebb és ritkább kártya. Mindettől függetlenül, az itt látható képeslapritkaság is a napokban cserélt gazdát. Új tulajdonosa azonban nem súlyos ezrekért, hanem potom 100 forintért jutott hozzá.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)