Hajdú Néptáncegyüttes: ez egy életen át tartó közösség
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.02.06. 10:45 | Frissítve: 2018.02.08. 14:01
Debrecen – Ilyen összetartó csapattal ritkán találkozni: a táncegyüttes 450 tagot számlál, a fiatalok pedig az ünnepeket is együtt töltik. Interjú Tiszai Zsuzsával.
Nagy megmérettetésen van túl a Hajdú Néptáncegyüttes: különdíjban részesültek a Fölszállott a páva című hagyományőrző televízióműsorban, nevüket pedig ezrek ismerték meg országszerte. Tiszai Zsuzsa, a csapat egyik vezetője mesélt arról, hogy élték meg a versenyt, hogy telik náluk egy átlagos ünnepnap vagy épp próba, és mi is fűzi őket össze a szintén a versenyen szereplő Pendely Énekegyüttessel.
A Hajdú Néptáncegyüttes próba közben
Dehir.hu: Sikerült már felocsúdni a nagy versenysiker után?
Tiszai Zsuzsa: Mostanra már kezdjük kipihenni magunkat, igen. Nagyon sokat próbáltunk a verseny előtt, az ünnepek alatt is, két hét szünetet kaptak a táncosok ezután. Túl sok időt nem töltöttünk távol egymástól, voltak, akik a szilvesztert is együtt bulizták végig.
Dehir.hu: Hogy jött az ötlet, hogy jelentkeznek erre a megmérettetésre?
Tiszai Zsuzsa: Amikor elindították a versenyt, kicsit szkeptikusan álltunk hozzá: féltünk attól, hogy a többi tehetségkutatóhoz hasonló showműsort faragnak belőle, ezért nem is vágtunk bele. A szakmabeliek buzdítottak arra, hogy jelentkezzünk, de kimaradt. A kezdetekkor egyik táncosunk, Májer Tamás nagyon szeretett volna egyedül indulni, őt támogattuk is ebben, majdnem a döntőig jutott. Volt már tapasztalatunk a verseny kapcsán, de most jött el az idő.
Nagyon jó volt a hangulat a kulisszák mögött, a döntőbe a másik két csoportnak ajándékot is vittünk, közel kerültünk egymáshoz.
Dehir.hu: Barátságok is kötődtek?
Tiszai Zsuzsa: Nagy a mozgalom, de a legtöbben ismerjük egymást. A határon túli csapatokhoz rendszeresen járnak ki az anyaországból segíteni, anyagot gyűjteni, rendszeres a kapcsolattartást. Új ismertségek is születtek, de például a mentorainkat, Szűcs Gábort és feleségét évtizedek óta ismerjük. Viszont a verseny alkalmával elmélyült a kapcsolat a szakmabeliekkel.
Dehir.hu: Milyen táncokat vittek?
Tiszai Zsuzsa: Fő szempont volt, hogy hazai legyen benne, hortobágyi és hajdúsági, táncoltunk tiszapolgári rukkoló bált, ugyanis szerettünk volna tematikát, lírát vinni a táncba, valamint erdélyi táncot is jártunk, ebben forognak a lányok, más típusú tánc, mint a kis-magyarországiak.
A négy és fél perces korlát nagyon rövid, de igyekeztünk alaposan feltölteni.
Próbáltunk úgy kalkulálni, hogy jól osszuk szét a legerősebb táncokat, hogy tovább is jussunk, bemutathassuk, amit tudunk. De úgy látom, aki a döntőben van, az már csak nyertes lehet, ott nincsenek vesztesek, nem így éljük meg.
Dehir.hu: Ez a pozitív hozzáállás jellemzi a csoportot minden téren?
Tiszai Zsuzsa: Muszáj, máshogy nem lehet boldogulni.
Nagy hiba az, ha valaki kudarcként éli meg azt, hogy a döntőben nem a fődíjat nyeri el.
Lelkileg kellett felkészíteni a csapatot arra, hogy bármi megtörténhet a versenyen. Fontos az, hogy motiváljuk a hagyományőrzést, az otthoni fiatalokat, kinyissuk a kaput a laikusoknak. Annyi feladata van a műsornak, hogy természetes, ha van benne pár hiba. De a pozitív hatása így is jelentős.
Dehir.hu: Milyen érzés volt egy másik debreceni csapattal, a Pendely Énekegyüttessel szerepelni a versenyen?
Tiszai Zsuzsa: Közel húszéves múlt köt össze minket, szinte olyan, mintha egy csapat lennénk. A győztes csapat hét tagja közül négyen Hajdúsok voltak, ketten aktívan nálunk táncolnak. A Pendelyesek tanítói segítettek is nekünk az éneklés finomításában. A jövőben még szorosabb lesz az együttműködés, hiszen a műfaj igényli az elmélyült szaktudást.
Dehir.hu: Mi a legfontosabb egy táncegyüttes hétköznapi életében?
Tiszai Zsuzsa: Egyértelműen a stabilitás. Az minden közösségben nagyon fontos. Erre vagyok a legbüszkébb, hiszen hiába nyer nagy versenyeket egy együttes, ha néhány év múlva felbomlik. A mi csapatunkban erős utánpótlás rendszer működik, ebbe kerültünk bele annak idején, így próbáljuk továbbvinni a férjemmel.
Az oktatók személye is fontos: a belső kinevelésű ember tudja leginkább, mi felel meg a közösségnek.
Olyan hagyományaink vannak, amelyek nagyon fontosak számunkra: együtt húsvétozunk, szilveszterezünk, farsangozunk, karácsony másnapján ajándékozunk. Nem csak a jelenlegi felnőtt csapat tagjai járnak ezekre az összejövetelekre, hanem azok is, akik régen itt táncoltak, akár kétszázan is összegyűlünk ezeken az alkalmakon. Kevés olyan együttes van, ahol ennyire tartanák a kapcsolatot a régiekkel. Fontos az elődök megbecsülése, a tanároké, a régi tagoké egyaránt, a műfaj alapból a hagyományokra épül. Igyekszünk újítani is, hisz
ez nem egy múzeum vagy lezárt dolog, nem szeretnénk lemaradni.
Dehir.hu: Milyen más nagy elismerésben részesültek korábban?
Tiszai Zsuzsa: A szakmai minősítő rendszerben a legmagasabb kategória a Kiválóan minősült együttes. Kevés olyan csapat van az országban, akik minden alkalommal ezt kapták, mi közéjük tartozunk. Ez jól mutatja a stabilitást és a folyamatosságot. Aki háromszor egymás után ebben részesül, pluszban egy Martin György-emlékplakettet kap, mi a harmadik ilyet vehettük át tavaly az Operettszínházban.
Ilyen senkinek nincs az egész országban.
Erre viszont kevésbe figyelnek fel az emberek, hisz szakmai versenyről van szó. Ezért is jó a tévéműsor, amely sok emberhez juttatja el a kultúra ezen részét.
Dehir.hu: Más programokat is szerveznek együtt a táncon, ünnepeken kívül?
Tiszai Zsuzsa: Három éve Köröstárkányba járunk húsvétozni, ott is szoktunk énekelni és táncolni, a fiatalok pedig összejárnak szórakozni, együtt moziznak, strandolnak. Sokan itt találják meg a párjukat is. Ez egy életen át tartó közösség.
Azok, akik befejezik a színpadi, aktív táncot, továbbra is összejárnak, jó néhányan már a gyerekeiket is viszik magukkal.
A 2010-ben leköszönt csoport tagjainak már több mint húsz gyermeke született, az ovis csoportba már ők hordják a lurkókat táncolni.
Dehir.hu: Hogy zajlik egy próba?
Tiszai Zsuzsa: Évtizedekig hetente háromszor három órát próbáltunk, az utolsó húsz évben viszont átrendeződött az összetétel: sok az egyetemista, az oktatás is változott, kényszerből egyre későbbre, este 7 órára tolódott a kezdés. Ráadásul már leginkább hetente kétszer tartunk próbát. Ma sokkal nehezebb ezen okokból együttest csinálni, mint húsz éve: nincs senkinek annyi szabadideje, mint akkor, ez a legnagyobb nehézség országos szinten. A próbát tréninggel kezdjük, erősítünk, tánctechnikát tanulunk, ugrásfejlesztést, balettszerű gyakorlatokat végzünk. Ezután ruhát váltunk és táncolunk.
Dehir.hu: 65 éves lesz idén az együttes, mivel készülnek erre a kerek évfordulóra?
Tiszai Zsuzsa: Lassan 25 éve vezetjük az együttest a férjemmel, húsz éve kitaláltuk, hogy a nagyobb jubileumokat ne egy nappal rendezzük le, hiszen sokkal több van a múltban, amit érdemes bemutatni.
Az ilyen hetek zárásaképp ünnepi gálaműsort tartunk a Csokonai Színházban: ekkor egy óra a régebbi generációé, egy óra pedig az aktív tánckaré.
Lesz olyan nap, amikor az utánpótlás csoportok mutatkoznak be, hagyományőrző bált szoktunk tartani, amely nyitott mindenki számára. Kiállítás is kapcsolódik az alkalomhoz, ismeretterjesztő gyerekprogramok is: igyekszünk minden korosztálynak kedvezni, de az idei részletek egy része még titok.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)