Foggal születnek, forgószélben járnak – az élet a Pércsikertben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.03.22. 08:58 | Frissítve: 2014.03.22. 16:00
Debrecen – Táltosok, lőporkészítők és tölgytelepítők emlékét is őrzi ez a városrész, amelyiknek szintén a távoli múltban gyökerezik az elnevezése. Van vasútja, van folyója, a három hegyén túl pedig olyan lényei is, amik néhány percnyi lét után elpusztulnak.
A Vámospércsi út és a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal között, a Hétvezértől a Kérész utcáig húzódó övezetről túlzás nélkül kijelenthető, hogy legalább annyira hosszú, mint amennyire keskeny. A „Pércs” valószínűleg személynév lehetett, ugyanakkor az erre járókat igazi falusias miliő fogadja: itt is, ott is kertes házak sorakoznak, s ezek mindegyike két-háromszintes.
– A mi utcánkban, a Kondorosban a mai páros oldal még termelőszövetkezeti kukoricás volt, amikor ötven éve ideköltöztünk. Azóta nagyon jó lakóközösség alakult ki itt, s mindenki ismeri a másikat – elevenítette fel Szmuriga János. Nyugdíjas beszélgetőtársunk ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a közbiztonságon lenne mit javítani, és a dűtő-borító kukázókra is ráférne a rendszabályozás. Mindemellett örülnek a közelben épülő áruháznak, és nagy segítségükre lenne egy környékbeli benzinkút is.
Az említett Kondoros neve egyébként a honfoglalás előtti, török jövevényszót, a Kondort foglalja magában. Régen jelentős folyó volt, most a pallagi puszták, a Feketerét, Csukás, Perzse, Szelesrét, Csukási- és Piricsi-lapos és a régi Bellegelő csapadékvizeit vezeti le. Tóth Pál helytörténeti leírásaiból azt is megtudhatjuk, hogy a folyam szabályozásakor ásták ki a Kádár Ferenc mérnökről elnevezett árkot. Partján már az Árpád-korban letelepedtek a Guth-Keled nemzetség tagjai, ám a falu a törökdúlás miatt elpusztult, s csak később alakultak ki ismét tanyák a helyén.
Nagyon érdekes a Vákáncsos utca eredete is. Ez a név az egykori erdőtelepítőknek állít emléket. Ők ültették be a kijelölt parcelláikat, és gondozták az ottani csemetéket a fává növekedésükig. Ezt a módszert a város vezetői az 1880-as években vezették be, s ily módon sokgyerekes nincstelenekre bíztak hat–nyolcholdas földterületeket. A többnyire akácot és tölgyet ültető családok csaknem öt évig laktak a vermes földkunyhóikban az adott területeken, a sorközökbe pedig krumplit, kukoricát is vethettek maguknak, s a kitermelt tuskók és gallyak felét is megtarthatták.
– Már mindent elvetettem, így a virágokat, a sárgarépát, a borsót, a babot, a cukkinit, a csillagtököt és a petrezselymet is, s már csak a paprika és a paradicsom van hátra. A tyúkok tojnak, a halaim jól vannak – fogalmazott tréfálkozva Burzán Tiborné, aki a birtokuk előkertjében kertészkedett, amikor megszólítottuk. – Harmincegy éve lakunk itt, és mondhatom, nálunk is nagyon jó és összetartó a szomszédság: ha bárkinek gondja van, jönnek azonnal, hogy tudnak-e bármivel is segíteni.
A Pércsikertben nyomda, szikvizes, virágnagykereskedés, továbbá húsfeldolgozó, tüzéptelep és családok átmeneti otthona is működik, no meg a 85 éves csárda. Stílszerűen a Vákáncsos utcában a mesterség egykori űzőinek földkunyhóit idéző vályogházikót is találni, a Portörő utca pedig ma is annyira poros és dimbes-dombos, hogy szinte tényleg törni kell az előre jutás érdekében. Az utca neve amúgy nem az állapotára utal, hanem a hajdani puskaporkészítőkre. Ez a XIX. század közepéig virágzó iparág volt, mivel a városban és a környékén sok salétromot lehetett kinyerni.
Régi foglalkozások előtt tiszteleg a Molnár utca is; a Szélső utca az 1974-es elnevezésekor még valóban az utolsó utca volt, ugyanakkor hegyeket is megörökítenek az elnevezések: Hármashegy, Mézeshegy, Pipóhegy. Ezek a közeli Halápon, illetve Erdőspusztán találhatók, s Zoltai Lajos például IX–X. századi település nyomait fedezte fel ott (a falu a tatárjáráskor semmisült meg). Mindemellett külön „kasztot” alkotnak a szárnyasok is, hiszen itt fekszik a Pillangó, a Bíbic, a Kakas és a Kérész utca is.
– Csak bioterményeim vannak, kemikáliát nem használok, legfeljebb egy kis meszet. Meg itt az árokban még szokott nőni csillánt, az jól kiáztatva hatékony a kártevők ellen – sorolta Fark Sándor, aki a vasúti töltés melletti ingatlanán éppen hagymát ültetett. – Viszont a Portörő utcát sürgősen le kellene aszfaltozni, a szennyvízcsatornát pedig meg kell szüntetni! Tele van szeméttel, döggel, nyáron szúnyogokkal, nagy esők után pedig kiönt. Ezek és a szaga miatt elviselhetetlen – szögezte le nyugdíjas házigazdánk, aki 45 éve él a városrészben.
A csendet és a jó levegőt természetesen ő is kedveli. A kora tavaszi napsütésben sétálgatva nekünk is örömünkre volt a pércsikerti nyugalom. Eljutottunk a Táltos utcába is, aminek névadóiról azt tartotta a néphit, hogy nemcsak foggal, tizenegy ujjal stb. születnek, és igen nagy testi erővel bírnak, hanem csudákat is művelnek, forgószélben járnak, és képesek befolyásolni az időjárást. Mi több, a sámánok egyenesen az ördöggel cimborálnak. S mivel ottjártunkkor valóban mindenféle szél fújt erről is, amarról is – talán az is megeshetett, hogy épp egy „táltosgyűlés” közepébe csöppentünk...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)