Főbírák és hazafiak - élet a „Wesselényin”
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.06.26. 08:01 | Frissítve: 2012.06.27. 12:05
Debrecen – Dús parkok, amikre lakások nyílnak, tetőtornaterem, ősi mesterségek tárháza és hős városatyák emlékutcái… – ezek is megtalálhatók a Wesselényi-lakótelepen és a környékén. Nem ok nélkül kedvelik tehát a területet az itt élők.
Tágabb értelemben a lakótelepet a Szent Anna, a Sumen és a névadó utca fogja közre. Olyan nevezetességek találhatók a vonalukban, mint a görögkatolikus Oltalom Templom, a Bárczy-intézet, a volt vasúti tiszti bérház, az Irinyi-középiskola, a régi Keletterv, a homokkerti felüljáró, továbbá a Gulyás-kollégium, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága és a római katolikus Szent Anna Székesegyház is.
A gazdag adottságú övezet óvárosában 1995 óta működik a nem különbül híres Tímárház a Nagy-Gál István utcában. A névadó férfiú ötször volt Debrecen főbírája; ügyes diplomáciával ő védte meg a várost a törökök és a németek támadásaitól. A városrész eredeti funkciójára ma már szinte csak a Tímárház emlékeztet, ami látványműhelyek sorát is magában foglalja. Az egykori szárítóban a mesterek és leszármazottaik adományaiból létesített, tímártörténeti tárlat fogadja a betérőket, az udvaron pedig egy gyönyörű kemence is áll.
- Rendben van itt minden, habár például a parkokat gyakrabban kellene gondozni, takarítani és kaszálni. Tegnap is vagy harminc tő parlagfüvet húzgáltam ki – mondta el érdeklődésünkre Matyeczkó Kati, aki a kezdetek óta, 20 éve lakik itt. A találkozásunkkor éppen a kutyusát levegőztető hölgy szerint időnként nemcsak a sok hajléktalan zavaró némiképp, hanem az is, hogy egyes fiatalok szétdobálják a szemetet ezen az amúgy szép, barátságos helyen.
A nagy múltú Tóth Árpád Gimnázium utcája Szombathi Istvánról kapta a nevét, aki szintén sokszor, négyszer lehetett a cívisváros főbírája. Örökbecsű tette az is, hogy a feleségével létrehozott alapítványából épülhetett fel a közeli Verestemplom. A gimnázium előtt egyébként térré szélesedik az utca, és ennek köszönhetően egy fantasztikus amfiteátrum ülőhelyei is kanyaroghatnak itt. A fórum szélén szerényen húzódik meg a költő Tóth Árpád bronzszobra, amit E. Lakatos Aranka készített.
Az oktatási intézmény egyébként 1956-ban kezdte meg a működését, és 40 évvel később települt át a mai helyére. A 17 ezer négyzetméter hasznos alapterületű komplexum társtervezője a város mai főépítésze, Kováts Ákos. Az ingatlanegyüttesben uszoda, emeleti tornacsarnok, udvari pálya, valamint háromszintes konyha is található, a növendékek pedig az országos tanulmányi versenyeken is kimagasló eredményeket érnek el.
- A közösség is teljesen jó itt, mi például kertészkedni is szoktunk. Nekem az is nagyon tetszik ebben a lakótelepben, hogy a betonházak ellenére is ez egy igazi zöldövezet – nézett körbe Kovács Győző, akit éppen a „TÁG” közelében szólítottunk meg. A fiatalember 13 éve lakik itt - igaz, ebből egy hosszabb időszakot Olaszországban töltött gyógyszerkutatással.
A napokban már az államvizsgáját is letette, így tehát immár újdonsült vegyészmérnöknek mondhatja magát. Örülne, ha a városrészükben nyílna egy non-stop üzlet, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmünket, hogy a környéken az egyirányúsításokkal kissé megbolygatták és bonyolulttá tették a forgalmat.
Mindenesetre a sétálás – tapasztalataink szerint - igencsak üdítő a hangulatos utcácskákban. Körös-körül szép fák, virágok és játszóterek is varázsolják mediterrán jellegűvé a lakótelepet, ahol sok földszinti lakásnak kis kertje van, rögtön a járdák mentén. Ezekre közvetlenül a szobájukból juthatnak ki az ott lakók. (A betonépületek között ritka megoldással a Tócó-völgyi lakótelepen is találkozhatunk.)
A vérpezsdítő összhatást az is fokozza, hogy többnyire maguk a házak is színesek, ugyanakkor szinte mindegyiknek takaros erkélye és sátorteteje van. „A szeméttel leugró” házi urakat és asszonyokat is sok búfelejtő szolgálja… A városrész általános rendezettségéhez képest kevésbé szívderítőnek talán csak a közúti híd aluljárója, valamint a Tímárház melletti, düledező épület mondható.
Pálfi Dániel, az egyetem műszaki karának épületgépész-szakos hallgatója is jól érzi itt magát:
- Nekem tetszik ez a környék, nincs vele semmi probléma. Kijövünk a szomszédjainkkal is, és nagy könnyebbség továbbá, hogy közel van a belváros is meg az iskola is. Eleinte kicsit zavart, hogy éjjel a tehervonatok valahogy mindent berezgetnek, de mára ez sem gond. Sokat segít ugyanakkor, hogy jó a tömegközlekedés, így könnyen beérünk az egyetemre.
A bárándi illetőségű, 19 éves fiatalember a tanulmányai befejezése után külföldre is mehetne majd dolgozni, mivel vannak ismerősei Angliában is. – Én elsősorban azonban itthon szeretnék maradni, hiszen elvégre mégiscsak magyar vagyok – vallotta meg búcsúzóul.
Értékes, bölcs gondolat ez. Egyszer talán még belőle is főbíró lesz.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)