„Engem egy nagy átok borít” – Ady emlékei Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.11.22. 08:08 | Frissítve: 2012.11.22. 13:46
Debrecen – „Szeretlek téged, de azért keggyel megbocsáss, ha néha-néha versbe ömlik egy-egy keserű vallomás” – fogalmaz ifjúkori rigmusában a cívisvárosról Ady Endre, akinek november 22-én ünnepeljük a születése 135. évfordulóját.
Az Érmindszenten, 1877-ben világra jött Ady Endrét 19 éves korában íratták be a debreceni jogakadémiára a szülei, mivel a lecsúszott családjuk megmentőjét, a leendő szolgabírót látták benne. A legénynek azonban nem sikerült megszeretnie a várost, s a következő évtől már a pesti intézményben tanult. Később írnokoskodott, majd 1898-ban ismét Debrecenbe ment.
Az egyetemet azonban hanyagolta, és jobban érdekelték az itteni lapok. Szerb Antal szerint Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte az újságíró-természetét. Dalba foglalta az akkor még poros Nagyerdőben tett látogatásait is (nem kis iróniával): „Tenélküled hányszor megunnók ezt az unalmas életet ─ te vagy itt, e híres városban a legmagasabb élvezet!”
A legismertebb emlékműve is itt, a Medgyessy sétány melletti Nagyerdei parkban található: Melocco Miklós szuggesztív (1977-es) alkotásában a költő önmaga halotti maszkjával néz szembe. A Nagyerdő fontos része a poéta nevét viselő sugárút is, és ugyancsak üde hely a belvárosi Ady park (sajnos a park neve még mindig rossz helyesírással áll a táblán). Itt található a költőről elnevezett gimnázium is, benne Makrisz Agamemnon 1961-es mellportréja.
Ezeken kívül a Debreceni Egyetem főépületi díszudvarában is előkelő helyen emlékezik meg róla az utókor. A Dósa nádor téren az egyik szerkesztősége, a Debreceni – nagyváradi Értesítő című lap emléktáblája függ; a közeli Kossuth utcában pedig az egykori Angolkirálynő Szálloda falán elhelyezett mementó arról tájékoztat, hogy Ady Endre a hotelnek a Bunda nevű éttermében töltötte el az estéit 1896 és ’97 között.
Debreceni munkásságából az irodalmi múzeum is ízelítőt nyújt. Itt megtudható például, hogy a városban összesen mintegy három évet töltött, s ez meghatározó volt az életében: itt lett joghallgatóból újságíró és költő. Csaknem 150 írását közölték nálunk, főként a Debrecen című lapban, a Debreceni Ellenőrben és a Debreceni Reggeli Újságban. A városban megjelent, első – Versek című – kötetének az a példánya is látható, amelyiket a Varga Ilona nevű, csupán levelezés révén ismert rajongójának dedikálta („Kíváncsi Ili”-nek).
A Dal a Piac utcáról című „szösszenetében” Ady még így viccelődik: „Az ember itt a fő-fő úton csodaszép asszonyokra lel. Otthon eléghet mind a rántás, nem baj, a tej ha összefut... Hogy hóditnak, hadd lássa őket a fő-fő út, a Piac út!” Meglehetősen kalandos, ámde tragikusan rövid élete során - A maradandóság városában című versében – még visszatért Debrecenhez: „Engem egy nagy átok borít. Nem akarom látni, nem keresem az én fantom-kamaszomat. Maradjon itt, maradjon itt.” 1919. január 27-én hunyt el.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)