Debreceni retró: úttörők szállják meg az Ifiházat, és újra kinyílik a Göcs kapuja
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.01.19. 11:51 | Frissítve: 2013.01.20. 10:37
Debrecen – Újabb nosztalgiázásra alkalmat adó tárlat nyílik február elsején az Ifiházban. Lesz ott minden, ami retró és ami debreceni – ígérik a kiállítók és a házigazdák (Gesztelyi Tamás, Kondor Tamás, Hőbör Zoltán).
Míg korábban az NDK illetve a szovjet kultúra tárgyaira fókuszáltak, az időutazás most a helyi vonatkozásai miatt lesz érdekes. A kiállítók (képletesen értve) visszafoglalnak például néhány régi debreceni üzemet is. „A Göcs bezárt, de mi újra kinyitjuk kapuit!” – derül ki a tárlat beharangozójából.
Nem csupán „A Magyar Gördülőcsapágy Művek 25 éve” című 1977-ben megjelent kiadvány kerül elő, hanem régi „göcsös” szuvenírek is. A Biogal gyógyszergyárat Kondor József, volt vállalati önkéntes tűzoltóparancsnok munkásságán keresztül mutatja be a kiállítás, de felélednek a Hajdú Bihari Állami Sütőipar negyedszázada kiadvány jóvoltából a néhai Nyíl utcai kenyérbolt, és a Nyíl utca 73-79. szám alatt működő Községi Kenyérgyár emléke is. (Ez 1949. január 2-án kezdte meg működését!) Újraéled a 10 éve lebontott Kölcsey művelődési központ, az Aranybika pedig diasorozaton köszön vissza – ott lesz a Hortobágy terem és a Kinizsi söröző is, természetesen a szálló 80-as évekbeli személyzetével. A tipikus szocialista lakótelep, a Libakertben felépült Új Élet Lakópark szellemét pedig egy régi raj- és csapatnapló idézi meg – kisdobos- és úttörőavatással, ügyesség-bátorság vetélkedővel és fenyőfaünnepséggel. A három házigazda (ahogy magukról mondják: a három retró gyűjtő muskétás...) anyagai mellett pedig több vendégkiállító emléktárgyai vagy éppen saját festményei, rajzai, illetve a várossal kapcsolatos történetei, legendái teszik színessé a tárlatot.
A retró ma nagy divat. Ezt bizonyítja az egykori debreceni főiskolás, Poós Zoltán kötetének, az Állami Áruháznak a sikere, és ez a hullám ragadta magával Kondor Tamást és barátait is. Doktor Kondorként ugyanis nem csupán a KGST korszak zenéivel, és a Lyuhász Lyácint zenekar tagjaként van jelen a helyi alternatív popéletben, de régóta megszállottja a retrónak is.
„A régi tárgyak mindig is körülvettek. Gyerekkoromban cserélgettük a kártyanaptárakat az iskolában, és mint sok osztálytársam, én is gyűjtöttem a játékkatonákat” – ugrik vissza az időben néhány évtizedet. „Egész hadsereg összejött, és ez a sereg még ma is megvan bedobozolva! A gyűjtés tehát tulajdonképpen ekkor kezdődött. Iskola után bementünk a Csapó utcai trafikba, ahol eleinte együttesek fényképeit vásároltuk, majd a 80-as évek zenéivel jöttek a kitűzők is! Az ebédpénzt természetesen bakelit lemezekre költöttem, az Unió áruház hanglemezosztályán lassan törzsvevővé váltam! Az LP gyűjtés a mai napig megmaradt, itthoni kollekcióm lassan az ezer darab felé jár! Lényegében mindent gyűjtök, ami a 70-es és 80-as évekhez, a gyerekkoromhoz köthető – bármit, ami megtetszik és retró, beleértve régi a fadobozos hangszereket is, szintiket is, amiket aztán beleépítek a saját zenémbe is!”
Ehhez képest az egyik első zenekar, a TBC (The Black Cat) a 80-as években az akkor nagyon modern szinti-hangzásokkal állt elő – vetjük fel. Ez igaz, bólint Tamás, de mint megjegyzi, ami abban az időben modernnek számított, az „mára retró lett, éppen ezeket a régi szintik hangszíneit használom mostani zenéimhez. A KGST Disco például a lemezgyűjtemény slágereinek digitalizálásával kezdődött, kezdve a Trio német nyelvű dalától a Da, Da, Da-n keresztül az orosz diszkótól a cseh popig.”
A gyűjtés szenvedély szerinte. Valahogy nem tudott, de nem is akar megválni ezektől a régi dolgoktól soha, mert „ezek a fiatalságomat idézik, és így egy állandó időutazásban élek! A mostani modern világ termékei nem igazán okoznak örömöt, sokkal inkább az, ha ráakadok valami ritka darabra a bolhapiacon! A Trabanttal bejött a DDR, az oroszok behozták a szovjet játékokat, a Magyar Retro meg mindig is itt volt!” – sorolja lelkesen.
Ez a hobbi, ez a szenvedély sokaknak és sokféleképpen gyümölcsöző lehet. Összehozza a hasonló érdeklődésű embereket, akik – ha lehetőség nyílik rá, mint most is – féltve őrzött kincseiket meg tudják mutatni mindenkinek, akit érdekel ez a világ. „Ezért is kezdtük el a retró kiállítások sorozatát” – mondja Kondor Tamás, levonva a nagy tanulságot, miszerint „a gyűjtés sohasem ér véget”!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)