Debrecen régen és most – III. rész – A Gambrinus köztől a Debreceni Első Takarékpénztár palotájáig
Szerző: Takács Péter Levente | takacs.peter.levente@dehir.hu Közzétéve: 2011.10.23. 08:39 | Frissítve: 2011.10.24. 14:57
Debrecen – Bár mindenki ismeri, de csak kevesen tudják, hogy Svetits-bérháznak hívják a belváros egyik jellegzetes épületét. A kupola nélküli „Csonka” templomot viszont mindenki tudja, hol van, hiszen közkedvelt találkozóhely. A Dehir.hu Debrecen régen és most című sorozatában a város jellegzetes épületeinek egykori és mai arcát mutatja be.
Sorozatunk előző részében a Kaszanyitzky-háztól a volt Centrum áruházig jutottunk el, ezúttal a Piac utcán folytatjuk sétánkat. Ha a Régi városháza felé megyünk tovább, néhány méterre a belvárostól találjuk a Gambrinus közt.
A Piac utca 26-28. szám alatti nagy U-alakú angoludvaros átjáró-bérház felidézi Debrecen régi arcát. A hamarosan száz éves épületegyüttest Pavlovits Károly tervezte. Előtte a főbírák háza, a Szikszay- vagy Dobozi-ház néven említett épület állt itt, ez Török Bálint egykori udvarházából alakult ki, s a város legrégebbi kőépülete volt. Ebben a házban időzött Török Bálint vendégeként Tinódi Lantos Sebestyén is, és itt várta hiába felesége a konstantinápolyi Héttoronyban raboskodó főurat. Az épület a 17. században a főbíró rezidenciája lett, innen kísérték útjára a város mártír elöljáróját, Vígkedvű Mihályt. 1700 körül a kuruc-kor híres főbírájáé, Dobozi Istváné volt. Duskás István főbírótól egy gazdag kereskedő vásárolta meg a 18. század elején.
A Gambrinus közzel szemben találjuk a korábban már bemutatott Svetits Intézet bérházát, melyet egyszerűen csak Svetits-bérháznak hívnak – már aki tudja a nevét, hiszen a debreceni belváros egyik legjobb kilátással rendelkező épületéről, mintha elfeledkeztünk volna, kissé elhanyagolt képet mutat a felújított palotákhoz képest. Hiába a századforduló utáni nagy építkezési láz, a 20-as években a Piac utca 43. szám alatt még mindig két régi földszintes ház állt egy 588 négyszögöles telken, ezért a tulajdonos Svetits Intézet 1928-ban úgy döntött, hogy bérházat épít. Az épületet Nacsa József tervei alapján Patzó Márton építési vállalkozó irányítása mellett a Tóth és Sebestyén építő cég húzta fel. Az építkezés 1929. júniusában indult, de 1930-ban, húsvét hetében már készen állt a ház. Hogy bérlőt találjanak a lakásoknak és az üzleteken, nagy sajtóbemutatót is rendeztek annak idején. Az elmúlt évtizedekben az adta a ház különlegességét, hogy sokáig itt volt a város egyetlen játékboltja.
Ha tovább sétálunk a Piac utca páratlan oldalán, akkor a Piac utca és Széchenyi utca sarkán találjuk a Kistemplomot. A 18. századig egyszerű faalkalmatosság szolgált itt istentiszteleti helyként, amelyet „szín”-nek neveztek, majd elterjedt a „kistemplom” elnevezés, mivel a nagytemplom az András templom volt. A Rákóczi- szabadságharc idején a bevonuló császári csapatok megszentségtelenítették a templomot, istállónak használták. Rendbe tétele után nem sokkal tűzvész tört ki a városban, és 1719. július 17-én a templom megsemmisült. Az új kőtemplomot 1719. szeptember 24-én kezdték építeni Báthory Szabó András debreceni polgár adományából. 1721-ben már istentiszteletet tartottak az 1600 férőhelyes templom falai között. Az új torony rézgombját 1726. december 5-én tették fel, ekkor készült a hagyma formájú toronysisak is, amelyre magasra kinyúló, egy méter átmérőjű aranyozott rézcsillagot tettek. A tűz azonban ezt az épületet sem kímélte, 1727-ben súlyos károkat szenvedett, s csak négy év múltán állították teljesen helyre. A tornyot eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta. 1907-ben azonban a sisakot megrongálta egy vihar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt. Az építészek belenyugodva Isten akaratába kupola nélküli, bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak, azóta „Csonka” templomnak is hívják a Kistemplomot, mely központi elhelyezkedése révén népszerű találkozóhely a fiatalok körében.
Ha Kistemplomtól visszamegyünk a Piac utca páros oldalára, akkor ott találjuk a Belvárosi Közösségi Háznak helyet adó szecessziós stílusú palotát. Az 1912-ben épült ház a város legrégibb pénzintézetének, a Debreceni Első Takarékpénztár palotának adott otthont. A homlokzat stukkóit és szobrait Somogyi Sándor készítette. Régi rézportálja egy híres berlini műhelyben készült, a belső fajanszmunkákat a pécsi Zsolnay-gyár szállította. A sarki épületcsúcsot nagyméretű torony zárta le, de miután kétszer leégett, már nem építették vissza. 1912 előtt a mostani szecessziós épület helyén egy klasszicista palota állt, amelynek a saroküzlete Kontsek Kornélé volt. Ebben az épületben üzemelt a nevezetes Fejérló Szálló is, amikor régi épülete megyeházává lépett elő. Az 1912-ben épült szecessziós palota még ma is áll, sőt a 2004-es rekonstrukció során az épület homlokzata is visszanyerte eredeti állapotát.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)