Az ismeretlen Debrecen: szabadságszobrot alkotott, de durván megalázták a kőarcok mesterét
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@mcdb.hu Közzétéve: 2018.10.22. 14:00 | Frissítve: 2018.10.23. 09:17
Debrecen – A cívisváros egyik legizgalmasabb, legérdekesebb homlokzatú háza található a Piac utca 73. szám alatt. Tóth Árpád apjának keze nyomát viseli.
Mi, debreceniek nap mint nap elsétálunk, elsietünk, elrobogunk sok olyan épület előtt, amiről alig, vagy csak nagyon keveset tudunk. És a nagy sietségben többnyire fel sem emeljük a fejünket, hogy megnézzük, mennyi szépség rejtőzködik a magasban. Az értékes épületek számtalan emberi sorsról tudnak mesélni, ha elkezdjük „faggatni őket”…
Az úgynevezett Tihanyi-ház a környező fák lombjai miatt szinte megbújik. Látványos, olaszos hangulatú erkély gazdagítja és díszítésével hívja fel magára a figyelmet, hiszen közel negyven arc ékesíti. Valódi, egyéni emberi portrékat figyelhetünk meg, de találunk félelmetesnek szánt, ördögi arcokat is. Sőt, az erkély mögött egy csodaszép angyal tekint le ránk. Aki ezeket a kőbe vésett portrékat készítette, kalandos életet tudhatott magáénak.
Tóth András szobrászra igazi művészcsalád megalapítójaként tekinthetünk, hiszen őt tisztelhetjük Tóth Árpád költő édesapjaként,
Ladányi Ferenc színész anyai, Tóth Eszter költőnő apai nagyapjaként, Ladányi Katalin műfordító és Hollós Máté zeneszerző dédapjaként.
Tóth András szegény családba született, elemi iskolai tanulmányait Aradon végezte. Gyermekkorában lakatosmesternél és asztalosműhely is tanult és dolgozott, majd képfaragó mesternél is gyarapította tudását. Megfordult Bécsben is, aztán Aradra visszatérvén már megmutatkozott tehetsége, hiszen fafaragványaival kiállítási díjat nyert. Később iparművészeti iskolában tanult építészeti rajzot és agyagmintázást. Miután az 1885-ös ipartestületi kiállításon ismét sikerült díjat nyernie, szobrásziparosi igazolványt váltott ki és Aradon portrészobrokat, színpadi díszleteket készített. 1895-ben Strobl Alajos tanítványa volt Pesten, ekkor mintázta az Igazságügyi Minisztérium Hadászat és Építészet című allegorikus szobrát, majd 1896-ban Pányvavető Csikós című alkotását díjazták a lyoni kiállításon.
Családjával 1889-ben költözött Debrecenbe és innen már nem is vándorolt tovább, haláláig a cívisvárosban lakott. Debrecenben leginkább a Csokonai Kör foglalkoztatta. Ő készítette az Egyesült Államok számára az első Kossuth-szobrot, de Clevelanden kívül van Kossuth-szobra például Nagyszalontán és Nagykőrösön is. Úgy tűnt tehát, hogy pályája sikeresen halad egyre felfelé, azonban egy alkotása mindent megváltoztatott.
1902-ben Szabadság-szobrot készített Debrecen számára. A három méter magas emlékmű páncélos és sisakos Hungária alakot ábrázolt, amely jobb kezében lobogó fáklyát tart a magasba, baljával pedig a magyar címerpajzsra támaszkodik. Az emlékmű teljes magassága 8 méter volt, ami Hungária magasba emelt karjával együtt értendő. A debreceni Szabadság-szobrot 1902. augusztus 2-án avatták fel a Nagytemplom mögötti Emlékkertben, ünnepélyes keretek között. Ez a műve azonban szokatlanul éles kritikát kapott a szakmától, noha semmivel nem volt csekélyebb művészi értékű, mint a korabeli hasonló témájú alkotások. Leginkább nőies idomait kifogásolták sokan. A szakmai kritika hatására a korabeli helyi sajtó kikezdte, ennek következtében a lakosság körében is gúny tárgyává lett, Vastyúknak, Vass Zsuzsinak csúfolták. A negatív spirál odáig fajult, hogy a szobrot 1906-ban a városháza udvarára szállították, a helyére pedig Bocskai István szobra került. Aztán a sorsa hamarosan végképp megpecsételődött, bronzanyagát az I. világháború idején ágyúcsőnek öntötték be.
A sikeres szobrászt gyakorlatilag kontárrá minősítették, így aztán ezentúl jelentősebb megrendelésekre már nem is számíthatott,
1919-ben lebontották a selmecbányai Honvédemlék című szobrát is. 1929. március 14-én megkeseredett emberként hunyt el agyvérzésben. Tóth András monumentális alkotása tehát a hálátlan kor áldozatává vált. A Szabadság-szobor méltatlan sorsáról Móricz Zsigmond is megemlékezett később, Tóth Árpád nekrológjában. Ám a Piac utca 73. szám alatti ház arcai a mai napig őrzik a keze nyomát.
Forrás: egykor.hu, hg.hu, kozterkep.hu
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)