Az építész, aki már 90 éve is füvesített villamossínt akart Debrecennek
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.23. 08:10 | Frissítve: 2017.02.25. 17:37
Debrecen – Köztemető, rendőrszékház, fedett uszoda, parkerdő, egyetemi templom... Tudja mi a közös bennük? A tervezőjük: Borsos József.
A széles látókörű, nagy műveltségű építész Hódmezővásárhelyen, 1875. március 18-án született. A világtrendet mindig figyelemmel kísérte, ám a népi kultúra hagyományain alapuló nemzeti építészet megteremtése érdekében is tevékenykedett. Munkáinak jellemzői a meredek tetők, a székelyes visszametszések, a városcímer, a szénaboglyaív, a klinkertégla és a historizmus.
Elegáns, jóvágású úriember volt, aki megnyerő modorral közelített a környezetéhez. Hivatástudattal megáldott építészként már fiatalon eltökélte, hogy jó szakember lesz. Minden rokona az építőiparban dolgozott, így jó szakmai alapokat szerzett. Debrecenben Aczél Géza főmérnök csapatához csatlakozott. 1908-tól már a cívisváros építésze volt, 1923-tól pedig a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője. Fiatalon is foglalkoztatta minden, ami egy város szépítésével, jobbításával kapcsolatos.
Komplex személyiség volt, aki a legapróbb részletekig megtervezte a műveit, és összefogta, rendezte a tárgykultúrát. Az 1920-as években, Németországban látottak alapján már ő is azt szorgalmazta, hogy például legyenek füvesítettek a villamospályák, vagy hogy működjenek építészeti tervtanácsok. Sok ötlete megvalósult, de például az ellen hiába tiltakozott, hogy 1926-ban megépüljön a Batthyány-sarki bérpalota. A füves pálya kialakítására pedig 2014 februárjáig kellett várni, amikor az új CAF villamosok megkezdték a menetrend szerinti közlekedésüket a kettes vonalon.
A klinkertégla gyártását is a külföldi tapasztalatai nyomán szorgalmazta, s a város meg is építette ehhez a gyárat. A szép és tartós építőanyag gyorsan népszerű lett. Az első, igazán nagy ívű munkát 1914-ben kapta Debrecentől: a rendőrpalotát kellett megalkotnia. Közben behívták frontszolgálatra, de ő onnan is küldözgette az útmutatásait. A Debrecen városfejlődését több évtizedre meghatározó városszabályozási tervet, valamint a Nagyerdő rendezéséhez és annak a városhoz kapcsolódó megoldását 1930-ra dolgozta ki.
A tájépítészek előfutára
A parkerdőt is ő jelölte ki a Nagyerdő területére tervezett gyalogúthálózattal, mindezt pedig kis- és nagykörúttal vette körül, s illesztette az egyetemhez. Ebben az időszakban készült az Egyetemi Református Templom, valamint másik fő műve, a Köztemető is. Óvta a fákat, és a Köztemetőt is ennek figyelembe vételével határozták meg. Büszke volt arra, hogy alig kellett fát kivágni, ám a tájépítészek előfutáraként a Nagyerdőt már fejlesztési területnek tekintette.
Az I. világháború után beözönlő menekültek miatt a város nagy összeget használt fel, amely eredményeként 1926-ban elkészültek a Hajnal, a Dobozi utcai és a Szoboszlói úti – háromemeletes –, alacsony bérű házak (441 lakással). A ma is lakott épületek terveit Borsos irányításával Zeleznik Gyula készítette. Kettejük együttműködésének gyümölcse a Csapó és a Burgundia utcák sarkán magasodó ipari iskola is, a mai „Vegyipari” (1925).
A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által irányított óvoda- és iskolaépítési programban Debrecen is aktívan részt vett. Kotsis Iván típusterveit Borsos József ízlése szerint alakították át; ezek közül sok ma is áll és működik, például a Bajcsy és a Rakovszky utcákban. Mindezek mellett egyébként a mester a saját lakóházát is megtervezte 1912-ben a Vénkertbe, majd a Simonyi úti Sz. Kun-villát és a Sestakert utcai Ary-villát is.
Borsos a városházát le akarta bontatni, hogy „korszerű magyar érték” épüljön a helyére, az akkori terveknek csak a pénzhiány szabott gátat. Pályája végén egy politikai perpatvar miatt kellett nyugdíjba vonulnia. Sírja ennek ellenére a Köztemető egyik legelőkelőbb helyén bújik meg: fő műve, a ravatalozópalota balján. 1952. január 23-án hunyt el.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)